Taki Baráti Kör II. (TBK) évadnyitó avagy Baráti szívás Erdélyben
Idén is megtartottuk a Taki Baráti Kör évadnyitóját Erdélyországban.
Az idei terv: Világostól átmotorozunk Mennyházára, ahol eltöltjük a következő napot, majd harmadnap vissza Világosra.
Hogy mi jött ebből össze? - hát ha megérkeznek az élménybeszámolók és a videók... - majd neked is világossá válik.
Térj vissza! Az oldalt folyamatosan bővítjük!!
(A nagy videó feltöltésének várható időpontja: 2019. április 04.)
Így látta Tomi:
Van egy srác Szegeden. Próbálja össze hozni a motoros népeket.
Na ez a krapek rá szokott arra, hogy Évad Nyitóval kezdi az Erdélyi túraszezont, és meg hív boldog-boldogtalant, kicsi-nagy motorost. Lényeg a lényeg, ha már jelentkeztünk két robogóval a turnéra, vagy együtt érzésből, vagy csak mert szimplán ő sem százas, szintén robogóval tervezte a túra megtételét.
Így látva, hogy nincs veszteni valónk, bátran bólintottunk a robogóinkkal az indulásra.
A rajt péntek reggel 10 óra, Világosi benzinkút.
Utálok hajnalban, illetve este vezetni, Gonda Tibor Robogós szaktárs fel ajánlotta szerény szálsálehetőségét Békéscsabán, így a csütörtök este ott aludtunk már. Ezért péntek reggel csak rövid távot kellett pihenten megtennünk az indulásig. A sok ismerős arc, a gépsárkányok látványával arányosan egyre csak nőtt bennem az adrenalin, ez kérem kemény lesz. Az indulást már lassacskán megszokom, többnyire elcsesszük, nehéz elindítani egyszerre ennyi embert.
Aztán jött az első kihívás, a VÁR.
Kiváló kis robogóinkkal úgy vágtattunk fel mintha mindig ezt csináltuk volna. A látvány már-már megszokott odafent, mégis minden alkalommal új és izgalmas.
Szokták kérdezni, hogy nem unalmas, robogóval menni gyök-kettővel terepen? Igazából sosem siettem sehova, ha már nem vagyok otthon, akkor jó helyen vagyok! Ha kiszabadulok az udvarról, és kicsit is szebb helyre érkezek, minek rohannék. Ennek a gondolatnak aztán lett böjtje is. Minek is rohanni?! A vár után a Zarándon, Zarándokoltunk - Zarándoltunk? valami, lényeg, hogy a terep részletei ismerősek, nem emlékszem kirívóan durva terepre.
Ja. Meg még mit nem! Jött pár, patakmeder, csak az érzés kedvéért. Aztán olyan kaptató, hogy a robogóink gyengeségét MOTIVÁCIÓVAL kellett pótolni. Az emlékeimben teljesíthető emelkedő ki fogott sokunkon. A seggemen is levegőért kapkodtam. Volt egy gyenge Zoxigén hiány!
Minden pólusomon keresztül a levegőért esedeztem. A kihívás! A Majd Megmutatjuk, végül felsegített a csúcsra. Asszem itt volt a lelki mélypont, a legmagasabb részen. És ahogy szokott lenni az emelkedő után lejtő jött. Mit lejtő, inkább néhány szakadék. Jó pár alkatrészt hátra hagyva azért át értünk egy biztonsággal járható erdei útra, itt az időhiány miatt döntés született: irány le a hegyről.
Az első kis település üzleténél rövid regenerálódás után, mi robogósok visszatértünk a hátra hagyott transprterért, és azzal mentünk a szállásig, a csapat zöme pedig lábon, mocival. A szálás, a vacsora teljesen megfelelő volt. Hosszas beszélgetés után mindenki lepihent, szerintem senkit nem kellett altatni.
Jött a szombat. A reggeli esős idő nyomasztólag hatott ránk robogósokra, nekünk ma nem terem babér! De a kiadós reggeli után egy autós túra mellett döntve, kezdett visszatérni a pénteken elvesztett életkedvem is. Irány a Pádis.
.... de miért mentek a hosszabb úton..?
És kezdődött a kaland ismét. Elsőnek az aszfalt fogyott el, aztán a köves út, s végül az út is, no de a lényeg, hogy egy jót saraztunk.
Persze ezen a RÖVIDEBB úton, nem értük el a Pádist. Visszafordulás után döntést hoztunk, robogós fejjel láttuk felesleges maradnunk, annál inkább, hogy a Tibornak közbe jött egy "muszáj haza mennie telefon", én pedig simán hazaérek még éjszaka előtt, igy mi leléptünk. Jó kis Zarándolás volt, ha máskor meghívnak ismét szívesen megyek majd.
Köszönjük TAKI.
Képek:
