Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Myspace-hez Add a Delicious-hoz Add a Digg-hez Add a Startlaphoz Add az iWiW-hez Oszd meg a Citromail-lel! Add az RSS olvasódhoz

 

Mopedrally

VI. Budapest-Szeged offroad mopedrally

Na, akkor megérkeztünk...
Az adatok feldolgozása folyamatban - de azért annyi máris biztos, hogy ÁLLAT VOLT.... :))

GRATULÁLOK A BÁTOR INDULÓKNAK ÉS AZ ELSZÁNT CÉLBAÉRKEZŐKNEK!!!


Nagyon jó néven vennék egy-két ízes vagy íztelen élménybeszámolót. Írjátok meg, hogy TI hogyan éltétek meg a mopedrally-t! Az írásokat az rhz kukac freemail.hu címre kérném. Köszi!
Üdv: taki

Adatok:
Indulók száma: 114 fő
Beérkezettek: 59 fő
Legrövidebb idő: 7:45
Időn túl befutók száma (több mint 12 óra): 9 fő


Az indulók területi megoszlása szerint (nagyítható, mozgatható... ha egy buborékra ráklikkelsz, láthatod, hogy az adotvárosból hányan jelentkeztek):

VI. Mopedrally indulói megoszlása nagyobb térképen való megjelenítése



VI. MOPED RALLY

Lassan már nosztalgiával gondolunk vissza rá, annyi idő telt el, de mégis csak írnék pár sort a mi élményeinkről.
Csapatunk, 3 férfi + 1 nő vágott neki a távnak. Előző nap férjemmel (Peti) levittük a kocsit és az utánfutót Szegedre, hogy vasárnap fáradtan ne kelljen megtenni a távot aszfalton. E helyett pénteken jöttünk haza Szegedről Dunavarsányba aszfalton motorral röpke 4-5 óra alatt. Én azzal az 50-es Derby-vel, amivel másnap a férjem indult, ő meg egy robogóval.
Másnap korán keltünk, és irány a rajt. Ott találkoztunk a csapatunk másik 2 tagjával, Csucsu és fia Joci személyében.

Eddigi tapasztalatainkra támaszkodva elhatároztuk, hogy nem az utolsók között indulunk, mert az én tempóm mellett úgyis sokan leelőznek majd. 2 GPS-el felszerelkezve elrajtoltunk. (Az őszi rally-t e nélkül próbáltuk megtenni, el is tévedtünk számtalanszor, úgyhogy tutira akartunk menni.) Hamar kiderült, hogy a kölcsön GPS-ünk valószínűleg rossz beállítás miatt, nem azt mutatta, hogy merre kell mennünk, hanem hogy honnan jövünk. Sebaj, van másik...
Az első szakasz a nagy sár miatt nekem a legnehezebb volt estem-keltem, a gumik úgy csúsztak, hogy sehogy sem bírtam megtartani a motorom. (50-es bejáratós Yamaha DT Supermoto. Boci csinálta a komplett motorfelújítást. Jól sikerült! Hiba mentesen teljesített! Köszi!)
A nagy igénybevételnek köszönhetően az ülésem rögzítése felmondta a szolgálatot, de ezt egy tekercs szigetelő szalaggal megoldotta Peti.
Szóval mondtam is Petinek, hogy még közel a haza, én innen vissza is fordulok. Ő kitartásra biztatott, hogy biztos nem ilyen lesz végig a terep, (naná, 20 centis homok, meg mély pocsolyák... ? ) így rá hallgatva tovább mentem. Egész jól haladtunk, mikor a Peti motorján elszakadt a lánc.

Hát mindenre gondolt csak erre nem, hiszen most vett rá újat, talán egyszer használtuk. Egy Simson-os versenyzőtől kaptunk egy patentszemet. Persze az nem volt méret azonos, így nem sokáig húzta vele az enduro. Újra kényszerpihenő. Az erdő közepén mást nem tudtunk tenni, vártuk a csapatokat, hátha valaki éppen ilyen alkatrésszel szerelkezett fel. Peti újabb ötleteként Csucsu erszényéből 2 db 4-es csavar került elő, hozzá való dupla anyákkal. Ezzel rakta össze a láncot. Hátha egy darabig kitart...
Valóban egy darabig. kb 4-5 km és a lánc megette a csavart. Itt úgy tűnt fel kell adnunk. Legalább is Petinek. Na de akkor hogyan is tovább. Én menjek, maradjak, feltartsuk még a csapat másik 2 tagját, vagy búcsúzunk el sok sikert kívánva??? A célba el kell jutnunk, mert ott a kocsi és még a táv felénél sem vagyunk...
Ekkor jött még egy csapat. És nagy örömünkre volt náluk megfelelő patentszem. Még egyszer köszönjük nekik!!! Nem új, inkább régi. Ez még anyagból van. Ez tuti bírni fogja. És bírta. Azóta is bírja.
Közben Csucsu Beta Quadra-ján elszált a hátsó lengéscsillapítás, sajnos ezzel nem sokat tudtunk kezdeni, de ez „nem zavarta” az előrehaladásban. Max a hátsója sínylette meg. ?
Innen szinte már hiba nélkül gurultunk a célig. 10 km-rel a cél előtt még egy kis dugulást szervizelt Peti a Csucsu motorján és befutottunk. Éppen időben, épen testben.
Jó volt, elfáradtunk.

Köszönjük Taki!
Reni, Peti, Csucsu és Joci


Mátyás Dénes


Szia Taki! Kis élménybeszámoló:
Én (fehér 2ja Jog 1989) magam is csodálkozom, na de ezt is túl éltük...
Immáron 4-szer vágtunk neki a Dunavarsány-Szeged távnak. Talán ez volt eddig a legélvezhetőbb. Idén hű társam Peti nem tudott jönni de volt helyette egy megbízható barátom Kamikaze Lacika(ezüst Yamaha Aprio). Idén is béreltem egy fasza gps-t, csak a kaukció miatt nem tapostam szét azt a szart....
A start tök jó volt, ott tévelyegtünk mint a tejbetök, megpróbáltam emlékeim szerint menni, meg nyomolvasással, mire szerencsénkre találtunk egy lerobbant társunkat aki be tudta állítani a gps-t hogy kövessen. KÖSZÍÍÍÍ! Aztán jöttek a saras részek, nagyon csipázták a krossz gumis Jog-ok, kérdések+válaszok mindent írogattunk, már-már unalmas volt a terep, de az Aprio egyre csak kínlódott, hol eldugult, hol felborult, hol ugratott aztán elhalgatott...na de nem ez a lényeg. A benzinkútig elvergődtünk, megtankoltunk és két emberrel bővülve tovább indultunk(új Runner, sárga Free) 120km megtétele után az Aprio végleg lemondott a kompresszió használatáról, így Lacikát kénytelen voltam kivontatni lakott területre Bugacpusztaházára és 2dl házipálinkával magára hagytuk. Mire a segítség érte jött már be volt zombulva. Egészségedre Lackó!
Na innen már idegből húztam a gázt mert pipa voltam, hogy a társamat ott kellett hagyjam. 3-an jobban haladtunk nem volt műszaki hibánk. A cél előtt kb20km-re kezdett a Jogszáj Power is gyengélkedni, szét nyílt a légszűrőm és megette a hengert a homok. Már csak félgázazni tudtam hogy ne sokaljon be, de végül beértünk. A társaság így is jó volt de azért hiányoztak a társaim. A vacsorára még emlékszem aztán az Őzikében ébredtem föl, biztos sok volt az este....ki tudja, tán még medencéztem is. Reggel együtt reggeliztünk, megbeszéltük a rally eseményeit, sztoriait, ja sztori. Biztos mindenki látta, hallotta a Jogon a piros kürtöt. Megyünk, mendegélünk amikor is egy tehéncsorda foglalja el az utat, kalapos paraszt bácsi áldogál botjára támaszkodva, nagy mosollyal. Mondom neki pont arra szeretnénk tovább menni, mire "Há duduljon rája aszt a tehen odéb megyen", Én dudáltam. Szerintem a szerencsétlen tehenek még életükben nem hallottak ekkora kürtöt, mert azok a sokmázsás állatok összkerékbe kapcsolva, kapartatva, fújtatva, lökték föl egymást, törték, taposták le a bokrokat és taposták szét szerencsétlen terelő kutyát. Gyorsan elhúztunk. Itt a vége fuss el véle. Remélem jövőre találkozunk, addig is mindenki vigyázzon magára és motoros társaira! Ui.:Külön köszönet Takinak a fáradságos munkájáért, aki idejét, pénzét nem kímélve évről-évre megrendezi nekünk ezt az egynapos féktelen tombolást!!!
Köszönöm!




Horváth Péter (Domi)


Az idén hatodszor vágtam neki a gépet és embert próbáló távnak.
A mopedrally-n az út talán az idén volt a legjobban járható. De azért mindig történik egy-két nem várt dolog.
A motorom még mindig ugyanaz a Simson SR50 mint eddig minden alkalommal, ami túra előtt most is át lett nézve, és fel lett készítve a reá váró megpróbáltatásokra. A gyári állapotához képest módosítást csak a szélesebb (enduro) kormány, és egy módosított kipufogó képvisel. Egypár kétkedő részére írom most le, a motor a hatodik futam után sem lesz felújítva, csak át lesz nézve, na meg persze le lesz mosva.
Az idén a kis csapatom hét személyből állt. Székesfehérvárról, Pázmándról, Gárdonyból és Seregélyesről jöttünk össze. A csapatból, mindenki lábon jött a lakóhelyétől a rajt helyszínére. Az úton a Taki által ajánlott nyomvonalat követtük, egy kimondottan túrázásra kifejlesztett mindent kibíró navigációs cuccal.

A kompnál találkoztunk az első videón többször látható fekete/piros Simson Schwable-t irányító motorossal, aki a futam alatt többször is hozzánk csatlakozott. A kompról lejövet pár kilométer múlva már szereltünk is, mivel a Fecske a hátsó kerekére lesántult, egy útról felszedett méretes szög miatt. A hibaelhárítás után már nyomultunk is a rajt helyszíne felé, de a Schwable megint lesántult, a nem-rég javított hátsó kerék nem akarta megőrizni magában a levegőt. De mivel ez egy gumisműhelytől nem messze történt, és siettünk volna Varsányba, a srácot hátrahagyva tovább mentünk.

A regisztráció után, 8:15-kor sikeresen belevetettük magunkat a nyomvonal követésébe, és már ro-bogtunk is az első ellenőrző állomás felé, ám ekkor Krisztián barátunk motorja kezdett egyre erőseb-ben füstölni, és erőtlenség jeleit mutatva megállt. Hamarjában nekiálltunk a hiba feltárásának, de azt tapasztaltuk, hogy olyan jellegű meghibásodással állunk szemben, amit ott a helyszínen nem tudunk javítani, folytatni vele az erős megpróbáltatást nem célszerű. Így a motort járóképes állapotba hoztuk, és elbúcsúztunk tőle (háromszori szereléssel aszfalton elment hazáig). Mivel a testvére Balázs vállalta, hogy hazakíséri, ezért az első ellenőrzési pontnál már csak öt riderrel folytattuk a kihívásokat.
Innentől igazán a néhol sáros, csúszós úttal kellett megbírkozni, de haladtunk rendületlenül. Az út első fele nem járhatatlanul, de azért sáros volt. Érezni lehetett, hogy az előző éjszaka megázott a talaj. Sokak mellett elmentünk. Voltak, akik szereltek, voltak, akik a navigációval bíbelődtek, és akadtak fáradtan pihenők is. Nagyjából az első szakasz felétől az útviszonyok kezdtek átalakulni. Először csak a sár tűnt el, aztán megjelent a homok. Ez a homok nem volt olyan sok, mint tavaly, és ami kifogott volna rajtunk, de azért volt, és egy kicsit megtörte a lendületünket. A tavalyihoz képest azonban viszonylag jól lehetett haladni benne. A fele táv befejezése előtt kb. 30 kilométerrel a Suzuki robogónak a kipufogó könyöke eltörött. Ezt ott helyben nem tudtuk orvosolni, csak a hatását tudta Ottó barátunk csökkenteni, mégpedig egy hangtompításra alkalmasnak ítélt papírzsbkendő füleibe tömködésével. Haladtunk tovább, és ekkor találkoztunk Takival, aki vidáman videózgatott, miközben virágok közt a réten legeltette a Piaggio Bravóját. Itt tudtuk meg, hogy a motorja sztrájkba lépett, így most várja a mentését. Itt Bandi barátunk bemutatott mindenki nagy örömére egy-két figurát, és némi élménymegosztás után ismét poroltunk tovább. A benzinkútra 14:35 körül értünk be. Itt a benzinkutas rendes volt, és útbaigazított, hogy hol találunk olyan embert, aki egy hegesztőpisztoly segítségével el tudja csendesíteni a felhangosodott Suzit. A hegesztős ember nagyon kedves volt. Éppen családi körben, húsgrillezés közben leptük meg. A húsvillát rögtön letette, beizzította e berendezését a műhelyben, és két perc alatt lehalkította az üvöltő Street Magic-ot. Olyan rendes ember volt, hogy nem fogadott el a köszöneten kívül semmit (ez ám a rejtett tartalék…). Közben Viktor barátunk a benzinkúton azt vette észre, a szendvicse elfogyasztása közben, hogy a Simsonjának ez első kerekén a külső gumi egy szép nagy részen szétszakadt, a belső gumi pedig kandikál kifelé alóla. Máshogy nem tudtuk orvosolni a problémát, így hát előkaptam a ragasztószalagomat, és azzal lett megerősítve a folytonossági hiányosságot mutató külső gumi.

15:40-től ismét a motorok nyergébe pattantunk, és nekiveselkedtünk az előttünk álló kevesebb, mint 100 Km-nek. A benzinkútnál elhatároztuk, hogy nem túl sűrűn állunk meg, amennyire lehet, sietünk. Az ellenőrzési pontokat természetesen nem hagytuk ki, így akinek a motorja nehezen indult melegen, az le sem állította a járgányt. Felírtam az időt, megválaszoltam a kérdést, és már húztunk is tovább.
Azért azt érezni lehetett, ha nem is mindenhol, de azért esett egy kis eső. A homok egész jól volt járható, és nem vertünk akkora port, hogy nem lehetett volna látni. Igazából a második szakasz mondható unalmasnak is, ahhoz képest, ami az elején történt, és ami a hazafelé úton történt. Mi 18:40-re értünk be a Sziksósfürdői kempinghez.
Itt beszélgettünk még egy kicsit, mire a két gárdonyi srác kitalálta, hogy inkább most lábon hazamotoroznak. Ám ekkor vettük észre, hogy az egyik Simo hátsó kereke láthatóan defektes. Na – gondoltam itt az ideje kipróbálni a defektjavító habomat, amit gyorsan belefújtunk a defektes gumiba. Ez sajnos csak a következő településig tartott ki, itt neki kellett állni gumit szerelni. Mivel a benzinkút itt zárva volt, a másik motoros tovagurult, hogy legalább tankolni tudjon. Ám neki sem volt szerencséje, elfogyott a benzin a gépből. Utána volt még egy első kerék defekt (a ragasztószalag eddig tartott), némi gyújtásbeállítás, majd hajnali 1 3-ra hazatérés. Tehát nekik a túra hazafelé vezető része volt az izgalmasabb. Mindent egybevetve, ismét jól éreztük magunkat, jó volt a közös terepen gurulás. Megbeszéltük, hogy egyéb elfoglaltságok miatt, ha előbb nem is, de jövőre ismét nekiindulunk. Addigra elfelejtjük a kellemetlenebb emlékeket, és csak a jó marad meg bennünk.
Csapattagok Motorok
Viktor Simson S50 (kék)
András Simson S51 (ezüst)
Krisztián Simson S51 (narancs)
Balázs Simson S51 (fekete)
Péter Gilera Zulu 50 (kék)
Ottó Suzuki Street Magic (bordó)
Péter (Én) Simson SR 50 Roller (fekete)

Túl a hatodik futamon… a moci még egyben. Sőt, szerintem van még egypár „Km” a gépben.

Egy kis statisztika a végére
A futam időtartama: 10.5 óra (8:15-18:40)
A gurulóidő: 8 óra 5 perc.
A megtett távolság: 221 Km.
Az átlagsebességünk: 27,35 Km/h.

Heten indultunk, öten fejeztük be, kétszer szereltünk, tankoltunk, és csak egy kicsit pihentünk.

Takinak szeretnénk megköszönni a lehetőséget, és a szervezés okozta plusz feladatokat. Én jövőre megint szeretnék jönni. Reméljük, még egy darabig megrendezésre kerül eme jó kis esemény.

Üdv.: Horváth Péter (Domi65)



Marton Károly


Tél végén találtam a Moped Rally oldalát és azonnal megtetszett, mert odáig vagyok minden őrült dologért. Elkezdődött az órákig, napokig tartott hezitálás: menjek? ne menjek?
Több volt az ellene szóló racionális érv (évek óta nem motoroztam, a gép rettenetes állapotban volt). A fordulatot egy másik netes írás jelentette, ahol egy „kedves utazó” a 45 éves Opel Recordjával elautózott Mongóliába. Ha ő elment 24 ezer kilométert, én csak túlélem ezt a kétszázat.
A családom nem repdesett az örömtől, de látták, hogy ez gyógyíthatatlan, ezért beadták a derekukat. Szerencsére ők inkább a földön álltak, mint én. Csendben megkérdezték, hogy nem kellene a motort átnézetni valakivel, akinek kicsit több ideje van, mint nekem. Annyira el voltam havazva, hogy még sisakot is csak az utolsó pillanatban szereztem.
Felkészülésemet még az is hátráltatta, hogy sajna csak az utolsó előtti napon kaptam egy GPS-t, amit – ahogy kell – nem tudtam rávenni, hogy mutassa merre az arra.
A nagy reggelen az átvizsgált 1987-es Simson Endurommal kissé idegesen (útvonal?) és pironkodva (rat style) neki vágtam az útnak. A startnál kicsit elveszve tébláboltam, aztán minden kezdett összeállni. Takival indultam, bízva, hogy tudom tartani a tempóját.
Hurrá….úton voltunk!

A járgányom is sikert aratott. Sok dicséretet kapott, hogy mennyire eredeti. Sose volt még szervizelve ?. Szépen haladtunk, az első pár kilométeren aztán beütött a krach. Leesett a kipufogókönyök. Kölcsönfogóval visszahajtottam a néhai menetre … aztán hajrá a többiek után. Az első tanyánál – egy bontott kerítésmaradvánnyal - földrótoztam, utána már tök jól ment. Szerencsémre egy robogós kollega megvárta a szervizemet és együtt haladtunk tovább. Jó tempóban gurultunk, gondot csak a vállamat húzó nagy hátizsák és a nulla lengéscsillaptás okozta. Nyugdíjas motorom jól bírta, látszik, hogy főleg földutakon és a Kklacházi crosspályán töltöttük fiatal napjainkat.
Fogytak a kilométerek és útitársam szuper navigálásával haladtunk a cél felé, amikor Szeged előtt nem sokkal ellőtem a kipufogócső végét. Az erdőben az övemmel visszaerősítve elvergődtem a következő tanyáig, ahol újra drótozva már egy JOG-os szaktárssal csapatva – számomra is hihetetlen módon – befutottunk a célba.
Győztes csapaton ne változtass alapon másnap összedrótozva –betonon – minden gond nélkül (na jó a hátsóm…) hazagurultam.
A túrát magamon hirdetem még egy darabig, mert a kesztyűm és a kabátom ujja között ért a nap, ami csinos karperecet égetett a csuklómra.
Köszönöm ezt a szuper túrát Takinak, a navigálást Lacinak és Fortunának, hogy folyamatosan segítette utamat és persze dank für Shul Kameraden ?



Havrincsák Gábor


Egy héttel korábban…
Társam motorja még mindig darabokban volt. Úgy nézett ki, hogy lassan mégis összeáll.
Csörög a telefonom: Baj van, a főtengely lötyög a csapágyban (abban a csapágyban, amit be kellett ragasztani csapágyrögzítővel a blokkba). Mivel az új főtengely drága, fölújított kellene.
Mondom, nekem lehet, hogy van a padláson. Holnapra megnézem.
Találtam is néhány vasdarabot, de rosszul emlékeztem, felújított, kiegyensúlyozott darab nem volt. Kb. egy éve beépítettem valamibe és azóta nem pótoltam a raktárkészletemet. Végül is 3 db közül választottunk. Már csak központosítani kell és be is lehetett építeni. Majd hétfőn az esztergályos…
Később újra csörög a telefonom: Most meg szikra nincs.
És így tovább. Társam még csak most kezdte simsonos pályafutását, én viszont 31 éve. Így aztán állandóan telefonos segítséget kért tőlem.
Az indulás előtti szerdán már föl is tettük a frissen fúrt 4 fölömlős hengert, majd az úton bejá-ratjuk… Csütörtök délután elvégeztük a finombeállításokat, a váltót használhatóvá tettük (szorult a tengely), még (micsoda luxus!) a világítást is rendbe hoztuk. De a lánc még mindig laza és rozsdás volt. Életveszélyesen megfenyegettem a társam, ha nem akarja, hogy a Dunába dobjam a motorját a verseny előtt, intézkedjen.
Eközben saját gépemen furcsa hangokat hallottam gurulás közben. A lánc lesz az! - gondol-tam. Valóban: két görgő össze volt törve a csapokon. Szerencsére volt otthon lánc garnitúra, ezért nekiálltam beépíteni. Még szerencse. Ha nem teszem, biztosan úton maradun. A láncke-rék csapágy kosara össze volt törve. Ezután felszereltem még egy tekercset a Babetta alaplap-ra, hogy ne csak hangulatvilágítással közlekedjek. Már csak az oldalcsomagtartót kellett fel-szerelni egy kis fúrás-faragás után a baloldalra. A jobb oldalit megkapta a társam, nekem amúgy sem fért volna el a VRezótól.

Eljött a nagy nap, hogy elfoglaljuk a szállást.
Fél háromra beszéltük meg a találkozót Dorozsmán, a kedvenc motoros boltunk előtt. Egy-részt, mert kb. egyforma távolságra volt tőlünk, másrészt, még venni kellett gumipókot 35/35W-os izzót (olyan jól sikerült a világításom, féltem, hogy kiég a 25/25-ös), illetve lend-kerék éket.
3 órakor elindultunk. Sárga viharriasztás lévén, állandóan az eget kémleltem. Hol biztatóbb, hol kétségbe ejtőbb volt a látvány. 50-55 km/h-s sebességgel haladtunk, nem akartam megállni Soltvadkertig, nehogy valahol a pusztaságban elkapjon egy vihar. Okosan is tettem, mivel Soltvadkert előtt néhány kilométerrel csöpögni kezdett az eső. Ekkorra már Halas felől telje-sen beborult az ég.
Hát akkor fagyizzunk! Bevittük a cókmókot a motorról és elnyaltunk néhány gombócot, mire aztán tovább tudtunk indulni. Majd’ egy óránk bánta. Átöltöztünk egy kissé vízállóbb ruhába, nylon zsákot húztunk a csomagokra és indultunk tovább. Néhány kilométer után teljes száraz-ságot találtunk. Lehet, hogy jobban jártunk volna, ha nem fagyizunk? Innentől kezdve (egy töklámpa kamionostól eltekintve, aki majdnem elsodort) nyugodt utunk volt. Dunaföldváron vásároltunk vacsorát, majd megkerestük a szállást. Na, ezt nem igazán célszerűen választottam ki, mert a Duna túloldalán volt és kb. 40 km-re a starttól. Maga a hely szép volt, kellemes kör-nyezetben. Társam a 15-ös helyett egy 14-est szeret föl, mert mondtam, hogy a terepen megbolondul majd a sok sebességváltástól a 3 sebességes váltójával.
Házigazdánk javasolta, hogy ne a lórévi komppal menjünk, hanem a Duna-hídon. Ha vissza-megyünk kb. 10 km-t, megtaláljuk. Kérdeztem, hogy az nem az autópálya hídja? Nem-nem, nyugodtan mehetünk rajta. Én viszont meg mertem volna esküdni, hogy azon vezet át az M8-as. De hát ő a helybeli.
Reggel (talán kicsit később a kelleténél) elindultunk a hidat megkeresni. Betértünk kávézni egy ABC-be, ott biztos, ami biztos, rákérdeztem újra, hogy segédmotorral átkelhetünk-e a hídon. Hát persze, nem autópálya, nem fizetős, én is azon szoktam járni – jött a válasz. Meg-nyugodtunk és fölhajtottunk a megnevezett körforgalomnál. Tisztára úgy nézett ki, mint egy autópálya. A kresztábla is erre utalt, a matrica kontroll felirat is, a 2x2 plusz leállósáv, stb. Ja, és az M8 felirat is. Na mindegy, innen már nem lehet visszafordulni. A maximálisan megen-gedett sebesség majdnem felével átrobogtunk az autópályán, majd letértünk az 51-es útra. Itt már nagyon kevésnek tűnt az eddigi sebességünk, gyorsítani kellett: 55-60 km/órára. Faltuk a kilométereket, de így is kétségeim voltak, oda érünk-e időben. Valahol – közel Dunavar-sányhoz – csatlakozott hozzánk egy schwalbés gyerek. Ekkor társam már többször jelezte, hogy tankolni kéne. Én elintéztem a dolgot annyival, hogy nem érünk rá ilyesmire, a gyüleke-zőhelyen úgyis van benzinkút, majd ott. Ennek meg is lett az eredménye, mert a rajthely előtt nem sokkal ki is fogyott a benzin a motorból. Mit lehet ilyenkor tenni? Vontatókötél híján (segédmotoros kerékpár amúgy sem vontathat) maradt a jól bevált módszer: jobb lábam ki-nyújtva a másik motor csomagtartójának támasztva toltam magam előtt a rajthelyig. Néhány bolond autós ránk is dudált, nem értem miért. Megérkezve a tömeghez megkerestük gyorsan a főnököt, és mondtuk, hogy sajnos nincs GPS-ünk, most mi lesz? Csatlakozhatunk hozzá is. Az jó, de még tankolnunk kell, mert benzinünk sincs! Sebaj, ha „kurva gyorsak” leszünk, akkor megvár. Megígértem, hogy azok leszünk. Jobb lábamat kinyújtva felemeltem, társam mögé álltam, kuplungcsúsztatás, és indulhattunk tankolni.

A verseny.
Épphogy visszaértünk a teli tankolt motorjainkkal, már indultunk is. Hadd ne mondja, hogy elég gyorsan sikerült lemaradnunk a Piaggio (?) mögött. Időnként bevártak minket egy-egy ellenőrzési pontnál, de aztán társam gyatra minőségű gumijai miatt egy darabig csak nyomol-vasás segítségével tudtuk megállapítani, hogy merre is az arra. Még szerencse, hogy mostaná-ban egy csomó indiános könyvet olvastam a kisfiamnak. De talán az még nagyobb szerencse, hogy az éjjel volt egy kis zuhé és így a guminyomok elég jól kirajzolódtak. Társam táskája folyamatosan gyanús volt, hogy fönt marad-e a helyén. Már nem kellett senki után loholnunk, annyira lemaradtunk eredeti csapatunktól, hogy esélyünk sem volt utolérni, hát megálltunk szerelvényt igazítani. Ekkor eltört a csomagtartó aljának csavarja társam motorján. A táskát az ülésre kellett áthelyezni. Folytattuk az utat bízva benne, hogy nem nagyon tévesztjük el az irányt, illetve abban, hogy kifigyeljük az utánunk jövőket, és majd hozzájuk csatlakozunk.
Pisilés közben hagyott el minket egy társaság. Uzsgyi utánuk! Ezzel a csapattal azon a terepen tudtuk tartani a tempót. A cserepes (szélkerék) ellenőrzési pontnál sokan pihenőt tartottak, mi mentünk tovább. Hallottuk valakitől, hogy itt át kell menni valamilyen sáron. Na most mi lesz? Gyerünk! Nem volt veszélyes a terep, jól haladtunk. Itt utolértünk egy főleg simsonosokból álló társaságot. Volt köztük néhány igazán szép darab. Egy sárosabb helyen az egyik Simson lerohadt, voltak elegen, akik segítsenek, mi mentünk tovább. Újabb vizesárok után rövid pihenő, mert valakinek a valakije lemaradt. Bevártuk és folytattuk az utat. Aztán valahogy csak elkavarodtunk a társammal, nem nagyon találtuk Jézus testét. Láttunk egy komolyabb endurókból álló csapatot, ők nem a milyeink voltak. Nyomolvasás után mentünk tovább. Ismét rátaláltunk egy rajra, eljutottunk a következő vizes árokig. Ott volt a bádog Jézus. Itt többen ismét megpihentek, pl. találkoztunk kedvenc scwalbésunkkal is, aki Briggs karbival és VRezóval rendelkezett és csak tolásra indult a motorja. Azt mondta, kevés a nyomatéka. Sajnos az én hengerem sem igazán erre a terepre való, időnként nagyon kellett forgatnom még a 14-es lánckerékkel is. Sík terepen kiváló dimbes-dombos terepen illetve homokban már voltak gondok. A másik problémám az volt, hogy egy letört szívótorkú hengert faragtam meg, és az általam készített szívótorok miatt enyhén ferdén áll a karburátor, az a gyanúm, hogy megállásnál teleszalad a henger benzinnel, mert mindig csak jobbra döntve tudtam beindítani a motort. Itthon, normál körülmények között csak ritkán tapasztaltam ezt a hibát, ezért nem foglalkoztam vele. Majd állítok az úszószinten. Ott nem volt erre idő, meg aztán tudtam kezelni a problémát.
Bádog Jézus után nem sokat időztünk a többiekkel, nyomokat olvasva kettesben folytattuk. Társam közelebbi ismeretségbe került az anyafölddel, de nem történt baja sem a motornak (a kilazult tükörtől eltekintve), sem neki. A nyomok aszfaltúthoz vezettek. Itt egy kicsit megint elkavarodtunk. Rövid várakozás után egy újabb csapat érkezett, profiknak tűntek, 50-es endurókkal volta, köztük egy lány is. Hívatlanul csatlakoztunk hozzájuk. Nagy nehezen (pi-pacsföldön, növendékerdőn keresztül haladva) megtaláltuk a – szerintem Wartburg –lökhárítót a fűben heverve. A vonat sínekre könnyen ráakadtunk, a Takydombot megmászni viszont nem volt egyszerű. Az már nagyon homokos volt. A leányzó le is maradt, később meg is kaptuk, hogy nem baj, ha változik a csapat összetétele, de azért figyeljünk egymásra! Végül is igaza volt. Amit mindenki meglett, folytattuk. Néhány kilométer homokon csúszkálás után aránylag normális terep jött a fák között, de itt elszakadt valakinek a lánca. Megkérdeztem, tudunk-e tenni valamit. Nemleges válasz után társammal továbbmentünk, mert tudtuk, hogy előttünk vannak a simsonosok. A postaládáknál értük utol őket, más motorosokkal együtt. Gondoltam, ne időzzünk, folytassuk kettesben. Butaság volt, csakhamar egy tanyán találtuk magunkat. Visszafordultunk és vártunk, hátha jön valaki, akinek van GPS-e. Így is lett. Most két robogóshoz és két enduróshoz csatlakoztunk, az endurósok férj és feleség voltak. Szerintem ez tök buli. Velük aztán eljutottunk egészen a jakabszállási benzinkútig, ami épp időszerű volt, mivel a férj endurójából nem sokkal korábban kifogyott a benzin. Szerencsére az asszonyé úgy látszik termelte az anyagot, mert abból bőven tudott vételezni. A kúton aztán legalább 20 perces pihenőt tartottunk. Kávé, tankolás, kézmosás, szendvics. Társamnak kipufogó szerelés. Minduntalan lelazult a hollander, aztán a könyök kicsúszott a laza bilincsű dobból.
A zöld papíron az állt, hogy ezután már gyorsasági szakaszok jönnek. Nem is lett volna baj, ha nem ennyire homokos a talaj. Újdonsült társaságunkkal folytattuk az utat, csúszkáltunk, de haladtunk. A „vasút alatti luk” környékén viszont társam hátsó lánckereke meghibásodott. Megindult az acél lánckerék az alumínium öntvényben. Valószínűleg az állandó, homokon való megerőltetés, kuplungkidobálás miatt adta be a kulcsot. Endurós férj segítőkészen meg-várta, hogy mire jutunk, és csak miután közöltem vele, hogy boldogulunk nélküle is, folytatta az útját. Kissé elkeseredtem, mert fogalmam sem volt, hogy milyen módon tudjuk megjavítani a lánckereket, ráadásul ebben a homoktengerben. Hoztam ugyan néhány csavart, de nem tud-juk megcsavarozni a kereket. Ha szétszedjük, biztosan telemegy homokkal a csapágy, bármi-lyen gondosan, rongyra is tesszük az alkatrészeket. Szerencsére tolás után, megadva a kezdő-sebességet a motornak, szorult még annyira az öntvényben a lánckerék, hogy ki tudtunk kec-meregni a jó pár kilométerre lévő aszfaltútra. Ekkor társamnak javasoltam, hogy innen az asz-falton menjen haza, én folytatom nélküle. Túltengett benne a kalandvágy és nemet mondott. Figyelmeztettem, hogy ha lerohad, tolnia kell a gépet, ki tudja meddig. Vállalta.
Hamarosan a „kőolaj” ellenőrzőponton beértük a többieket. Sajnos újabb homokos terep kö-vetkezett, ahol megint megcsúszott a lánckerék. Ismét lemaradtunk, kínnal-keservvel halad-tunk. Az „alu címke” állomásnál ripityára tört a lánckerék alumínium önténye, lehetetlenné téve a továbbjutást. Társam meg akarta szerelni, nehezen sikerült megértetni vele, hogy itt már nincs mit tenni, feladhatjuk, tolni kell a gépet. Széttörte az amúgy is megrepedt láncvédőt és megbizonyosodott arról, amit én látatlanban tudtam: vége.
Mivel a Nap már erősen lemenőben volt, kb. fél hét lehetett, előrementem fölfedezni, hogy milyen messze vagyunk a főúttól. Nagyjából 3 km, állapítottam meg, egy libatelep mellett érünk ki a majsai útra. Mentem vissza, hogy közöljem társammal. Igen ám, de valahogy el-néztem az utat és nem ugyan arra mentem vissza, hanem egy kicsit messzebb, tehát olyan helyen értem vissza, ahol már előtte jártunk. Erre gyorsan rájöttem és könnyedén visszatalál-tam arra a helyre, ahol társamat hagytam. Hűlt helye volt. Telefon: nem kapcsolható. Másik szám: anyuka jelentkezik. Elmondtam, hogy nem tudom fölhívni a fiacskáját, nem sokára besötétedik, a motor bedöglött, valószínűleg beadjuk egy tanyára és a fia hazabuszozik, ha egyáltalán megtalálom, mielőtt a farkasok széttépnék itt, a vadonban.
További keresés következett, találkoztam néhány utánunk érkező motorossal, akiket megkér-tem rá, hogy figyeljék társamat, és igazítsák útba, ha megtalálnák! Arra nem is gondoltam, hogy ennyi idő alatt, amíg én kétségbe esve egy aránylag kis sugarú körön belül kerestem, milyen nagy utat tett meg a motorját tolva. Nagy kő esett le a szívemről, amikor megpillantot-tam. Már majdnem kiért a főútra. Kölcsönadtam a telefonomat és megbeszélte anyukájával a további teendőket. Várja őket a 20-as kilométerkőnél a buszmegállónál, a majsai úton Bodogláron. Ezután magamhoz vettem a telefonomat és ott hagytam, mondván, hogy itt már úgysem segíthetek, igyekszem a Szikire, lejelentkezem, annak ellenére, hogy nem sikerült teljesítenünk a versenyt. Most sem volt szerencsém. Egy a bicikliútra borult autó és a menté-sére érkező tűzoltó elállta az utat, ezért Zsombónak kellett vennem az irányt. Dorozsmára érve már nem akartam visszafordulni Sziksóstóra, úgyhogy inkább haza mentem Újszegedre. Rám fért már a pihenés: aznap reggel héttől 335 km-t ültem a Simsonon. 10 óra volt, mire betoltam a motorom az udvarba. Nem vesződtem azzal, hogy leszedjem a csomagot. Meleg ételre vágytam, a vállam sajgott, zsibbadt a hátizsák 335 km-es súlyától. Feleségem melegített egy kis csirkehusit, majd megnéztük, mit alakít ByAlex a dalfesztiválon. Lemostam az út porát, majd jó ízűen, simsonhangú, zúgó fejjel aludtam fél kilencig.
Ez az én mopedrallys történetem.




Szia Taki!

Indultam a VI. mopedrallyn, ugyan nem tudtuk végigcsinálni a társam műszaki hibája miatt, de nagyon nagy élmény volt. Már többször szerettem volna részt venni rajta, örülök, hogy most sikerült. Talán jövőre végig megyek...
Hatalmas ötletnek tartom az egészet, aki akarja, kitombolhatja magát - és nem a közúton. Jó volt a szervezés, egyszóval minden elismerésem!



Laci szerint...


Kezdő robogósként/motorosként a rally volt az ötödik alkalom, hogy robogón ültem. Mindehova autóval járok ahova van aszfaltút de mióta megvan a robogó kitárult előttem a világ és immár a földutak sem jelentenek akadályt. Az előző négy alkalommal is kizárólag off-road utakon robogóztam bár tudom, hogy a robogót nem azokra tervezték. :-) Ahogy meglett a robogóm elkezdtem a vele kapcsolatos dolgokat keresni, így találtam rá a mopedrally-ra is és nagyon megörültem, hogy nem velem van a baj, hogy egy nem terepre tervezett járművel akarok terepezni. :-) Úgy éreztem, hogy végre megtaláltam azt ami idáig hiányzott az életemből. :-)
Megnéztem az előző évről készült videót és el is határoztam, hogy nekem ezen részt kell vennem. A kb. 100 km-nyi terep-robogós tapasztalatom birtokában és a videón látottak alapján úgy gondoltam, hogy van ugyan pár rázós rész de nem lehet ez olyan nehéz.
Az út nagyon szép helyeken vezetett keresztül de nézelődni sajnos nem sok idő maradt mert nagyon koncentrálni kellett az útra. Az első szakaszon elég sáros volt az út az előző esti eső miatt aminek nagyon nem örültem és inkább szárazabb pályára vágytam, még a homoknak is jobban örültem volna. Ezirányú vágyam azonban gyorsan elmúlt amint elértem az első homokos szakaszt. Az első majd később a második homokos "siratófalat". Az útvonal végig nagyon változatos, élvezetes volt, sokszor azt hittem, hogy most már mindenféle úttípus előfordult, már nem jöhet több meglepetés, nem lehet rosszabb :-) de mindig jött egy újabb és újabb kihívás. Ugyan még így két nap után is nagyon izomlázam van de a legközelebbin is részt szeretnék venni de inkább egy enduróval vagy legalább terepgumikkal a robogómon. Üdv.

Vendégkönyv
Ozd meg a véleményed:
Név:
E-mail cím:
Üzenet:
sm01 sm02 sm03 sm04 sm05
Lapozás: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25
# 1237 fr46456ygdcs 2017-03-30 19:10:30
cr346467rhsvczxvmkaskoADKM FD453456YGFFFFdd bvu67i4yhgfdh
# 1236 Lucietep 2017-03-10 16:00:14
# 1235 Jalia 2017-02-08 11:12:38
The voice of raiionaltty! Good to hear from you.
# 1234 Bertha 2017-02-08 10:01:33
Reading posts like this make surfing such a plsuraee
# 1233 Jenelle 2017-02-08 08:24:48
It's really great that people are sharing this iniaomrtfon.
# 1232 Keisha 2017-02-08 08:24:33
You're on top of the game. Thanks for shnarig.
# 1231 Jimmy 2017-02-08 08:19:33
Is that really all there is to it because that'd be flbrbeagasting.
# 1230 Latesha 2017-02-08 08:01:07
Great stffu, you helped me out so much!
# 1229 Pharmd528 2016-11-12 00:39:42
Hello!
# 1228 Pharmg507 2016-11-10 18:23:04
Hello!
# 1227 Pharme162 2016-11-09 12:18:13
Hello!
# 1226 Pharmf202 2016-11-08 06:02:02
Hello!
# 1225 Pharmd205 2016-11-06 23:29:05
Hello!
# 1224 Pharmf614 2016-11-05 22:24:43
Hello!
# 1223 Johna968 2016-11-05 07:37:45
You have brought up a very good details , thankyou for the post. keaedecddecd
# 1222 Albesoapse 2016-09-01 05:17:05
# 1221 Johnb721 2016-08-26 19:56:11
Some genuinely prize content on this internet site, bookmarked. efabkfadeakd
# 1220 Keshawn 2016-07-04 17:52:12
BION I'm imprsesed! Cool post!
# 1219 Bobbie 2016-07-04 17:44:23
The paragon of untrdseanding these issues is right here!
# 1218 Morey 2016-07-04 17:41:19
This forum needed shaikng up and you've just done that. Great post!
# 1217 Martha 2016-07-04 17:38:09
Thta's going to make things a lot easier from here on out.
# 1216 Ronalee 2016-07-04 17:15:44
Your posting is ablulotesy on the point!
# 1215 Journey 2016-07-04 17:12:11
I'm impressed! You've managed the almost imsslpiboe.
# 1214 Carly 2016-07-04 16:55:28
The voice of railonaitty! Good to hear from you.
# 1213 Kailin 2016-07-04 16:53:45
This makes evyrtehing so completely painless.
# 1212 Kaylynn 2016-07-04 16:49:04
You've maegand a first class post
# 1211 Moon 2016-07-04 16:48:32
Shoot, so that's that one suospsep.
# 1210 Lyzbeth 2016-07-04 16:47:57
Alaokzaam-informatian found, problem solved, thanks!
# 1209 SeetNix 2016-06-13 15:22:35
# 1208 SeetNix 2016-06-07 11:42:47
# 1207 SeetNix 2016-06-04 10:21:09
# 1206 SeetNix 2016-06-03 23:44:16
# 1205 SeetNix 2016-06-03 10:41:47
# 1204 SeetNix 2016-06-01 23:02:43
# 1203 SeetNix 2016-05-26 23:05:24
# 1202 Prafful 2015-12-28 02:10:42
Boy that rellay helps me the heck out.
# 1201 Tatty 2015-12-28 01:52:17
There is a critical shortage of inrmfoative articles like this.
# 1200 Tatty 2015-12-28 01:51:33
There is a critical shortage of inrmfoative articles like this.
# 1199 Tatty 2015-12-28 01:50:20
There is a critical shortage of inrmfoative articles like this.
# 1198 Leo 2015-12-28 01:27:15
It's great to read something that's both enjoyable and provides pritgamasdc solutions.
# 1197 Gaurav 2015-12-28 01:24:40
Hallalujeh! I needed this-you're my savior.
# 1196 Manies 2015-12-28 00:42:42
Good job mankig it appear easy.
# 1195 Andrey 2015-12-28 00:38:12
Walking in the preensce of giants here. Cool thinking all around!
# 1194 Dasha 2015-12-28 00:30:53
You got to push it-this esntesial info that is!
# 1193 Dannie 2015-12-04 17:45:21
I'm a member of a gym
# 1192 Brady 2015-12-04 17:45:20
Best Site Good Work
# 1191 Geoffrey 2015-12-04 17:45:19
I'm in a band
# 1190 Timmy 2015-12-04 17:45:18
Is there ?
# 1189 Antwan 2015-12-04 17:45:18
Nice to meet you
# 1188 Lucius 2015-12-04 17:45:17
Will I get paid for overtime?



Előzmények

Akkor nézzük végig, hogy mi is történt az előző mopedrallykon...
Jó szórakozást!

V. Budapest-Szeged mopedrally

Egy kis előzetes statisztika:
Konkrétan indulók száma: több mint 90 fő
Beérkezők száma: 42 fő (ebben időn kívüliek is vannak - de ők is minden ponton végig menve érkeztek)
Legkorábban érkezők a robogós futárok voltak, de nem sokkal utánuk már a simsonosok is befutottak.
Legrövidebb idő: kb. 9:15 perc körüli.
Az összesített eredmény excel táblája innen tölthető le (futárok pótoltok??)!

És akkor ejtsünk egy szót azokról is, akiknek nem sikerült végig érniük. Íme egy lista azokról, akik becsületesen lejelentették ezt a tényt és így nem kellett csontig rágni a körmünket a célban rájuk várva:

Komáromi simsonsok minim mopedrally-nál műszaki probléma miatt
MVM kör + Janner Tázlárnál műszaki problémája maitt
Nagykátai vadkanok és libakergetők Jakabszállás előtt műszaki problémák miatt feladták
Csótány menyétek
Fekete sereg Dorozsmán kiszállt
Shaperz rally Takydomb után - elfáradtak
Szegedi team Jakabszállás előtt műszaki problémák miatt feladták

Domi szerint:

Immár ötödször vágtam neki a hűséges SIMSON SR50 robogómmal a könnyednek egyáltalán nem nevezhető távnak, és jutottam le vele ismét komolyabb műszaki probléma nélkül a sziksósi kempingbe.
A szintidőbe most is sikerült beleférnünk. A csapatunk 6 különféle Simsonból, és két robogóból állt. Sajnos csapatszinten nem volt szerencsénk, mivel akadtak műszaki problémáink. Először az egyik Simsonban kellett csereberélgetni a gyertyákat, mert valamiért finnyás volt a gyújtása, de a végére megjavult. Utána nem sokkal az egyik robogót irányító motorosunk jelezte, mintha érezhetően csökkenne a meghajtó erő a hátsó keréken. Mikor a zsilipes feladathoz értünk, a motor erőtlenül le is állt, és már többet el sem akart indulni. De mi azért megpróbálkoztunk az újraélesztéssel – sikertelenül. Másfél órán át próbálkoztunk a műtéttel, majd a mentés hívása után kivontattam a Kunbaracsig. Ekkor már 13 óra után voltunk és folytattuk tovább az utunkat. Töretlenül motoroztunk a kihívásoktól nem mentes, innentől erősen homokosba hajló sivatagias talajon.
A postaládás ellenőrző pontnál találkoztunk Takival, aki megemlítette, hogy eléggé a végén vagyunk a sornak, de legalább haladunk. A Jakabszállási MOL kúton nekem is akadt egy kis szerelnivalóm, ugyanis az SR-em váltórudazatának a biztosítása valahol elveszett, így a váltás meghiúsult. Szerencsére ez a benzinkút előtt vagy 10 méterrel történ, így ezzel a szereléssel időt a tankolások miatt nem veszítettem. Ezt a gondot egy darab drót, és alátét segítségével villámgyorsan orvosoltam, és ellenőriztem az üzemanyagszintet is. Itt tankoltam bele a motorba a magammal cipelt 3 liter keveréket, amivel tele is lett a tartályom. Egy rövid pihenés, és motorátvizsgálás után folytattuk az utunkat. Na innentől volt igazi poros – homokos a táj. Biztosan haladtunk, továbbra is itiner szerint pontról – pontra, és jegyzeteltük a feladatok megoldásait. A második szakasz közepe táján a másik robogósunk is erőhiányra kezdett panaszkodni, amitől egy kicsit megijedtünk, ugyanis ezen a talajon nem tudtunk volna a segíteni a motor vontatásában, ugyanis haladni is alig tudtunk. A levegőszűrő fedél levétele után derült ki a gyengeség oka: a motor nem kap levegőt, ugyanis a szűrő tele volt. Levegőszűrő tisztítása után már tudtunk is tovább „száguldani”. Végül 20 óra 10 perckor beértünk a kempingbe, 10 perccel a 12 órás szintidő előtt, ahol Takiék már vártak minket. Itt tudtuk meg, hogy az indulók több mint a fele megint feladta a küzdelmet.
Egy jót vacsoráztunk, megbeszéltük a nap eseményeit, és nyugovóra tértünk.
Ekkor még nem tudtuk, hogy a másnap is tartogat nekünk megpróbáltatásokat.

Reggelizés után útnak indultunk a motorokkal hazafelé. Az első kúton tankoltunk, majd kb Üllés és Zsana között az egyik simson dadogni kezdett, majd újraindult. Az itt kialakult zűrzavarban ketten egymásnak mentek. Szerencsére a sebesség nem volt nagy, csak a robogós társunk szerencsétlenül esett. Az ütközés erejét az állával tompította az érdes aszfalton, minek egyenes következményeként az állán a bőr folytonossági hiányt mutatott, amihez az ütközés következményeként erős, migrénszerű fejfájás is társult. Elsősegélynyújtás közepette mentést hívtunk hozzá, és a többiek némi (vagy két óra) lélekpátyolgatás után tovább indultak. Én maradtam bevárni a sráccal a mentést, habár sem nekem, sem a motoromnak nem volt baja. Már azt hittük, hogy „ennyivel” megúsztuk, és csak haza kell érni, de nem. Alighogy felpakoltunk, és indultunk, jött a telefon, hogy az egyik Simsonnak megragadt a motorja Soltnál, de úgy, hogy gumi csíkot húzott az aszfaltra. Így a mentés máris duplán sikeres lett. Mintegy 40 perc múlva felvettük a motorja mellett búslakodó társunkat.

És most az adatok:
8:20-kor indultunk, és 20:10-kor értünk le szikire. Így a szintidőnk 11 óra és ötven perc volt.
A motorra szerelt biciklis computer adatai szerint a gurulóidőnk 7 óra és 5 perc volt, mentünk 208 Km-et, és 53 Km/h volt a legnagyobb sebességünk.
A gurulás közbeni átlagsebességünk 29.2 Km/h, a számított átlagsebességünk pedig :17,35 Km/h volt.
A hazavezető úton mért adataink: 182 Km, 4 óra 05 perc alatt, 58 km/h-s maximális sebességgel. Így az átlagsebesség 45,5 Km/h lett – aszfalton.

Motorosok:
Bobek: Motowell
Barnee: Piaggio Typhoon X
Ybrahim: Simson S51 Electronic
S.Zsolti: Simson S51 B
Bandi: Simson S51 B
Krisztián: Simson S51 B
Viktor: Simson S50 N
És jómagam : Simson SR50 (roller)

Jövőre megint ott leszünk, és reméljük a rossz széria az idén volt. (mármint ami a végét illeti)


Péter(Domi65)



Ács Dénes szerint:

Taki köszi a bulit!!! Az év egyik meghatározó élménye volt, és remélem mi is visszatérő tagok leszünk.
Mi voltuk a Kőbambi csapat 2 fővel.( Star blokkos S51, Generic XOR robogó Kecskemétről).
Első alkalommal voltunk és Jakabnál döntöttünk a befejezés mellett, habár nem így terveztük.
Pár hónapja találtuk el, hogy ez nekünk való buli. Ekkor még sógoromnak motort kellett csinálni. Így lett az S51-es vázba a Star blokk beleműtve. Az idő rohant, amikor is szembesültünk, hogy 1 hét van az indulásig. A blokk kb. 5 éve pihent felújítva a polcon. Beindult a szerelés, és természetesen minden előjött, ami ilyenkor szokott:-)). Beindulni beindult, de nem volt az igazi. Szerencsére karbi -gyertyacsere után észheztért, ez volt péntek délután.
Reggel irány Ladánybene majd Dunavarsány. Gondoltuk, ha kibírja az oda utat, akkor nagy baj már nem lehet. Benén menet közben értük utol a többieket. Szerencsére semmi gond nem volt.-)).
Ismerkedés, kaja-pia-benzin után indulás. Hozzá csapódtunk egy csapathoz, így kb:.10-11 motoros volt együtt. Hatalmas élmény volt velük motorozni.
Taki -domb után szétszakadtunk, mert az egyik Szimó gyertyaproblémás lett. Nem sokkal később egy másik hörgött le.
Szerelés, takarítás után mentünk tovább. A Star blokkos gépnek ekkor elszakadt a kuplungbovdenje. Hát erre nem godoltunk. Innen a szegedi Simsonos srácokkal nyomolvasásos indián módszerrel még Jakabszállásig elmentünk, majd onnan jöttünk Kecskemétre haza. Már a városban befigyelt még egy hátsó defekt is. A belsőből kiszakadt a szelep. Még szerencse, hogy nem valahol a pusztában történt. A robesszal semmi baj nem volt, hacsak az nem, hogy a műanyagok néha igencsak nyöszörögtek.
Jövőre mindenképpen megyünk, de valszeg nem robival. A sok Simson láttán kedvet kaptam hozzá, valószínüleg beszerzek egy endurót.
Köszönjük a fiúknak a motorozást, a GPS-es vezetést, Takinak a szervezést és minden célba érőnek mélységes elismerésünk és gratulációnk.


Mátyás Dénes szerint:

Pszichó Futár Team élmény beszámoló:
A mi csapatunk 6 főről 2-re redukálódott indulás előtt kb 5 nappal. Na sebaj, legalább kihullott a férgese ...
Peti hűséges társa mint minden évben most is az öreg zöld skiper, nekem idén a "használt motor kategóriában 10e-ig" egy csodás 89' Yamaha Jog jutott. Némi felkészítés ráfért volna de nem volt rá se idő, se pénz, lógó főtengely, szar fékek, telók óne, szar ülés. A gondok ott kezdődtek amikor péntek éjszaka még a dzsogszi újra élesztése volt a főbb cél....aztán bütykös gumi és kész.
A benzinkutas találkozó hideg zuhany volt mert szinte üres kútra érkeztünk, de a start helyen már jókora tömeg volt. Gyors ismerkedés, pacsizás az öregekkel, egy szendó az arcba és vártuk hogy mi lesz. Az indulás számunkra zavaros volt de ahogy egyre több csapat elstartolt világos volt a rendszer, ami amúgy hibátlan volt.
Az indulás nem nagyon kedvezett mert tévejegtünk a GPS-sel mivel akkor láttam először.... fekete csík, lila csík, barna csík, zöld csík, "De hol vagyok Én?!" Aztán megint a GPS hátráltatott mert a napsütésben nem lehetett látni azt a ku... kijelzőt és más színű csíkot követtük, persze egy másik csapat is elnézte mivel minket követtek. Aztán megtaláltam a kijelző fényereje menüpontot és innentől megállíthatatlanok voltunk, egészen az első karbi pucolásig. A Taky dombig minden rendben ment csak a sár hiányzott kis dzsogszinak. A Taky dombon kivártuk a köt. pihenőt és indultunk, valahol ezen a szakaszon kaptam egy szöget ajándékba amit köszönök szépen. Tovább haladtunk és megbeszéltük a taktikát miszerint kevés duma és gyors haladás, ekkor kezdtük komolyra venni a futott időt, gyors válaszadást.
Jakabszállásig tök jó utunk volt és ott már jelentős előnyel érkeztünk, már túl voltunk a légszűrő pucoláson, tankoláson mire az elsők beérkeztek.
Hát a sikersztorinak itt hamar véget ért mert a gps érthetetlen okból hirtelen lemerült. Találomra tovább haladtunk de mivel senki nem járt előttünk így lassan, bizonytalanul tudtunk haladni de megtaláltuk a 18as pontot és megbeszéltük hogy bevárunk egy csapatot és kérünk elemet. Ez úton hálás köszönetünk az utánunk érkező nem tudom hogy hívják csapatnak, embernek(50es enduro, simo) a nagylelkű segítségét mert kisegített minket szorult helyzetünkből, nélküled nem sikerült volna! Jól esett hogy nem éltél vissza a helyzettel!
Itt km-ken keresztül üldöztük egymást hol mi őket, hol ők minket. A 20as ponthoz már egyedül érkeztünk de még hallottuk őket. Az ez utáni homokos szakasz mind a kettőnket megviselt. Mivel a dzsogsziban elől nincs működő teleszkóp ezért a kezem már úgy fájt, hogy többször is megkellet állni. Ezen a szakaszon a Skiperen eldugult a karbi, de a még rosszabb, hogy valami leszakadt a kipuban ami miatt annyi ereje sem volt hogy tartsa a tempót.
A 23as ponttól már csak az előnyünkben bíztunk, hátha nem érnek utol.
Kicsit sajnálom a fotózkodás, videózás hiányát de idén komolyan vettük és nyerni jöttünk. Az hogy elsőként értünk célba nagyon jó érzés volt, tapsvihar, fotó, oklevél meg minden..... a többit majd az időeredmények eldöntik.
Taky-nak külön köszönet a halál pontos útvonal trackért, és vicces beszólásaiért!
Jövőre ugyanakkor, ugyanitt addig is mindenki vigyázzon magára és motoros társaira!
Pszichó Futár Team M.Dénes R.Péter



Sipos Zoltán szerint:

Kedves Sorstárak,

Kérlek engedjétek meg, hogy leírjam saját szemszögünkből az események sorozatát. Kezdem máris az elején, már tavaly felhívta a figyelmem Ajax kolléga eme nemes eseményre, de sajnos csak utólag, igaz nem is ismertem előtte. Már akkor eldőlt, hogy indulni fogunk. Folyamatosan készültünk fel, tudván hogy nem szabad az utolsó napra hagyni, nekem mégis sikerült:) A kis motorom 2 év alatt nem produkált annyi hibát mint a rallyt megelőző este. Szép kilátások... sikerült a hibákat elháratani ill. tudomást nem venni róla:D Reggel 6kor volt tali, mindenki időben, rendben. Semmit nem hagytunk otthon, szóval viszonylag zökkenőmentesre sikeredett az indulás(leszámítva hogy miért nem indult a 'kismocsok' de Ajax koma felvilágosított hogy a benzincsap zárva:D) Sikerült már a Rajtig sem tévedés nélkül eltalálni, de időben megérkeztünk. Higgattan konstatáltam, hogy szerencsére nem vagyunk kevesen 'őrültek' és szerencsére nem lógunk ki a sorból:) Sőőt úgy tünt a mi kis csapatunk az átlaghoz képest még felkészültnek mondható. Azért én vakartam a fejem, hogy azok akik már a rajtnál sem tudták elindítani a gépsárkányt miben bíztak, de nem lett igazam egy a rajtnál hengerfej cserés simson is beért(azért ez jelzi hogy a srácok nem ismernek lehetetlent). Kedvenc beszólásom ezen idő alatt: simson tologatás után ' ne engedd 3000 alá, mert nem indul be újra' :DDD
Az útról sokat nem mesélnék, hisz mindenki végigjárta, vagy legalábbis egy darabig:) Amiben mi eltértünk az átlagtól, nekünk autós GPS-ünk volt és az csak az irányt mutatta, így azért néha kellet gondolkodni merre lenne jobb. Sikerült is eltévednünk az én jóvoltomból:) bevittem a srácokat az erdőbe, ezzel vesztettünk cirka 1,5 órát. Féltávnál találkoztunk egy simsonos különítménnyel(sajnos a csapat nevét nem tudom) velük kialakult egy mini verseny, folyamatosan váltottuk egymást az ellenőrző pontokon, de végül előttük 10 percel sikerült szintidőn belül beérkezni:P.
A fogadtatás nagyon jól esett, főleg mivel ez jelezte mára vége a megpróbáltatásoknak. Este még zuhany, kaja, beszélgetés, fiatalok terrorizálása.
Reggel korán kelve jobban összebarátkoztunk a szomszéd faházban megbúvó Jawasaki csapat tagjaival akikkel eldöntöttük, hogy ha már úgyis egy irányban megyünk akkor miért ne eggyüt?! Ezen oknál fogva egy rettentően jól eső öröm-motorozás kiséretében megérkeztünk vasárnap estére.

Köszönünk mindent az önzetlen szervezésért, köszönjük a nagyon kellemes beszélgetéseket, a vidám és élménygazdag visszautat és nem utolsósorban a csapatomnak a hozzáálást!

Aprilia Team:
Ajax79: Aprilia Rx
Guszti76: Aprilia guliver (külön gratula a probléma mentes beérkezésedért!!!!!!)
Repsol69: Rieju RR



Transalpos Jani szerint ez történt:

Üdv Mindenkinek!

Öten vágtunk neki a Rallynak, öt simsonnal. Egy s50n, egy 3 sietséges s51, két 4 sietséges s51 meg egy sr50 robogó. Ezek közül két motor volt folyamatos, szinte napi használatban, na ezekkel végig semmi probléma nem volt ellenben a másik hárommal......
Én eredetileg egy s50b-vel indultam volna de a futamot megelőző napokon edző motorozásokat tartottunk és sajnos elszállt belőle a kompresszió és a rajt előtt két nappal nem lett volna jó ötlet fúrt hengerrel nekivágni. Így szereztem egy 51-est ami kb 3 évet állt egy helyben. Gyújtásában ezt-azt kicseréltem ezen kívül minden jó volt rajta "jó volt egy darabig" A start után 30-40 km-el egyszer csak elkezdett durrogni, cseréltünk kondit meg állítottunk a megszakítón és mentünk tovább. Ez után egy kicsivel újra megállt és nem volt szikra, cserélgettük a gyertyákat, állítgattuk ide-oda és úgy ahogy beindult és ment is kb újabb 5km-t ahol aztán rendesen megmakacsolta magát és kb 2 órás szereléssel tudtunk újra nekivágni és nem is lett tökéletes a gyújtás "ez valahol a Tatárszentgyörgy előtt lehetett egy nyárfásban egy nagy domb mellett"....
Laci barátom direkt erre az alkalomra vett egy hibryd-et " 51-es vázban star blokk" A blokk teljesen fel lett újítva de folyamatos gyújtás problémája volt és a start előtti napon szembesültünk vele hogy a lendkerék van elkopva. Mivel másik s50es lendkereket nem tudtunk szerezni így egy barátjától kért egy 51est amiért péntek este 11kor mentünk el és utána még azt át kellet nézni, olajat cserélni stb.... A start előtt kb 3 órát aludtunk.... Viszont ez volt az egyik gép amivel semmi probléma nem volt.
Ádám jött a roller-el amivel azon kívül hogy nehezen indult melegen, meg egyfolytában a csatornába akart ugratni, nem volt semmi baj.
Tamás egy s50-el jött amit kb 2-3 éve nem használtak és a nagy nap előtt két héttel vette elő. Az avas benzint leengedtük és a friss benzinnel már indult is. Aztán még a biztonság kedvéért a gyújtása fel lett újítva, blokkban szimering csere és kapott új csapszeget meg tűgörgőt. Jó is volt, de a start után 10-20 km-el megmakacsolta magát és szinte csak akkor indult be amikor kedve volt, aztán ha beindult ment egy darabig 1-200 métert vagy éppen több kilométert aztán megállt. Nem tudtunk rájönni hogy mi lett a baja. Szikra volt, benzint kapott, kompresszió volt de ennek ellenére cserélgettük rajta a karbit, a gyújtásban is kondit meg megszakítót és mégsem lett jó. Kecskemét határától kötéllel húztuk be az Auchan parkolóba.
Sanyi kolléga egy "kicsit" tuningolt bivaly s51-essel jött amivel szintén nem volt semmi probléma sőt a végén ezzel a motorral vontattuk a másikat de szinte észre sem vette hogy mögé van kötve valami.
Így összességében jó volt, jót szórakoztunk meg nagyon elfáradtunk. Tanultunk belőle és jövőre kicsit előbb elkezdjük a felkészülést!
TRANSALPosJani


Esszékérdések


Az esszékérdésekre beérkező válaszok közül Domijét már olvashattátok az itiner hátulján, gondolom motormentésre várva jöl jött... na, de akiknek erre nem volt ideje, azok kedvéért itt is közzé teszem, de előbb lássuk mások miket írtak:
Spalovszky Viktor válaszai:
1. Magyarországon kik felelnek a vadetetők, vadlesek karbantartásáért?
A vadászegyesületek feladata lenne gondoskodni a vadgazdálkodásról, pontosabban arról a személyzetről, akinek a feladata a vadetetők felépítése, karbantartása, és nem utolsósorban a vad etetése.

2. Bugyi környékén, miért található olyan sok sóderbánya?(Kialakulása fellelése stb…) A jégkorszak végén a község területe egy folyóvizekkel átszőtt, tavakkal, mocsarakkal tarkított tájba olvadt. Eltelt 200 év, lecsapolásokkal, mederszabályozásokkal stb., így alakult ki a ma is tapasztalható egyedülálló kép. Belvízszerű viselkedése egyaránt a talajszerkezet löszös, lápszerű szerkezetének, valamint az alatta lévő kavicságynak, mint vízzáró rétegnek köszönhető. Az 1900-as évek második felében beindult a kavicsbányászat.

3. A Duna-Tisza főcsatorna létrejötte:
(1947-2007)
"Kéne egy a Tiszát a Dunával öszve kap-tsoló ujj hajókázható Tsatorna" - írta Dillher báró 1715-ben őfelségéhez eljuttatott felterjesztésében. A Pest és Szolnok közötti vízi út megvalósítását három hónapi munkával gondolta kivitelezni úgy, hogy a területileg érintett 16 vármegye lakossága ásná azt ki, mindegyike kerek egy mérföldet. A bécsi kamara a tervet további mérnöki megfontolásra félretette, de ennek ellenére valami vitathatatlanul elkezdődött.
A nagyszabású terv az idő múlásával nem veszített varázsából. 1943-ban törvényjavaslat készült báró Bánffy Dániel m. kir. földművelésügyi miniszter aláírásával, melyben a csatorna megépítését a "magyarság legeredetibb bölcsőjének, az Alföldnek gazdasági javulását látta".
1947 tavaszán megérkezett Tildy Zoltán a faluba, felgyűrte inge ujját, pökött egyet tenyerébe és a csillogó ásót beletaposta a puha taksonyi földbe, hogy példáját kövesse több tízezer kubikus, éjjel s nappal talicskázva a földet, hogy néhány hónap alatt eljussanak a kék Dunától a szőke Tiszáig.
Így kezdődött 60 éve.
Az első ásónyomig 1931 és 1935 között 11 nyomvonalat vizsgáltak meg és legkedvezőbbnek a soroksári Dunaágból kiindulva délkeleti irányt követve a Csongrádnál történő Tiszához való csatlakozás bizonyult. A 110 kilométeres távolságon a szintkülönbségek áthidalását 11 zsilip biztosította volna. A Dunától 98 méterről indulva három zsilip segítségével elérve a 212 méteres magasságot, majd onnan nyolc zsilip eresztette volna a vizet vissza 80 méterre a tiszai szinthez. 32 - 33 méteres szélessége elegendőnek bizonyult volna az 1000-1200 tonnás uszályok közlekedéséhez.
A három hónap hamar elröpült, Dabasnál megálltak. Összességében 10 kilométert sikerült megépíteni a csatornából.
2007-ben újra napirenden van a csatorna megépítése. Megindult az elsivatagosodás, aminek nyomán bizonytalanná válik a térségben a sok ember egzisztenciáját jelentő agrártermelés. Az EU-s támogatási keretre támaszkodó fejlesztés jótékonyan hatna a turisztikára, amiből profitálhatnak a csatorna menti helyi közösség.

4. Az alföldi borókások, kialakulása, védelme, a boróka hasznosítása: A boróka mindenütt a sivár talajt növi be, de az egészen silány homokot azonban erősen szenvedi. A boróka az alföldi homokbuckák természetes fás-növényei közé tartozik, és a szürke-fehér-rezgőnyárral, sóskaborbolya-és galagonya­cserjékkel együtt alkotja alföldi xerotherm-erdőinket. Különösen az Agrostis és a Calamagrostis associatio fajainak társulására lép fel természetes úton a Juniperus, míg a széleken a nyár terjed el.
A Közönséges boróka, a ciprusfélék családjába tartozó örökzöld növényfaj. Népies neve: apró fenyő, borostyántüske, borosán, borovicska, fenyőtüske, borsikafenyő, borsfenyő, fenyőmag, gyalogfenyő, törpeboróka, töviskés fenyő, borókafenyő, gúzsfenyő, pattanófenyő, komkék.

Megjelenése:
3–5 m magasra növő, örökzöld cserje. Sudara bókoló. A nőivarú egyedek rendszerint elfekvők, a hímivarú példányok inkább feltörekvők, esetenként oszloposak. Kérge szürkésbarna, kicsit bordás, rostos; hajtásai fölfelé törők vagy bókolók.
Hármas örvökben a hajtásokra merőlegesen álló, 1–2 cm hosszú levelei lapos tű alakúak, szúrósak.
Előfordul az Alföldon is, aminek ez az egyetlen, őshonos fenyőféléje. Védett, jégkorszaki reliktumnak tekintett állománya nő a Duna-Tisza közén, ahol ez az ún. Ősborókás (borókás-nyáras, Junipero-Populetum) a Kiskunsági Nemzeti Park egyik büszkesége. Maga a közönséges boróka nem védett növény, de ez a növénytársulása veszélyeztetett és védendő fás társulás.

Pionír fajként megjelenik minden, kissé rontott termőhelyen (legelőkön, cserjésekben, erdőirtásokon). Jelentősebb termőhelyei:
a kiskunságiak:
bócsa–bugaci ősborókás,
orgoványi rétek,
csévharaszti borókás,
kéleshalmi homokbuckák borókaligetei mellett
a Barcsi Tájvédelmi Körzet ősborókását is természetvédelmi területté minősítették.
Hatóanyagai: invertcukor (kb. 30%), illóolaj (1–2%), juniperin, fehérje, flavonglikozidok, gyanta, viasz, gumi, pektin.

Felhasználása:
Oszlopos termetű változatait kertekben dísznövénynek ültetik.
Régóta használják fűszernek (húsok, mártások ízesítésére, füstölésre), főznek belőle lekvárt és borókapárlatot (borovicska), és felhasználják a gin ízesítésére is. A csípős, édes-kesernyés, zamatos, nagyon aromás ízű bogyójából desztillálják a borókaolajat, ami fűszer- és likőreszenciák alapanyaga. Olaját és a zöld részek lepárlása után fennmaradó kátrányt már az ókori Egyiptomban is használták a balzsamozó szerekben – az olajat gyógyításra is. Ma rovarriasztó szerek és illatszerek alapanyaga.
Jól faragható, jól fényezhető, ezért dísztárgyak, dobozkák készítésére, „berakásra” használható. Fáját a rómaiak füstölőkben használták.
A „fenyődivat” előtti időkben Európában és Észak-Amerikában is kedvelt karácsonyfa volt – helyenként ma is használják még e célra.
Termése a Magyar Gyógyszerkönyvben, ill. az Európai Gyógyszerkönyvben Junipero galbulus néven drogalapanyagként szerepel.
Gyógyteakeverékekben: vizelet-, szélhajtó, emésztést serkentő, vesekőoldó, epekőoldó hatású, hurutos megbetegedésekre, köszvény ellen.
Kitűnő izzasztó hatású, főleg reumatikus panaszokra jó.

A kultúrában:
Az egyik bibliai monda szerint Mária egy borókabokor alá rejtette a kis Jézust, hogy Heródes katonái rá ne találjanak. Azóta a borókának a gonoszt távol tartó erőt tulajdonítanak.

Üdvözlettel:
Tommy
Blazsej
RSVik


Idén a sajnálatos bordatöréses balesetem miatt nem tudtam mopedeshez méltóan végig robogni a túrán, de azért megpróbáltam a legtöbb helyen előforudluni...
Így sikerült összehoznom egy rövidke filmet, amit fogyasszatok egészséggel:

(ha ezt hosszúnak találod, akkor itt van a sportmotor.hu-ra szánt kivonat is...)



IV. Budapest-Szeged offroad mopedrally

Megérkeztünk...

Még egyszer köszönöm mindenkinek a részvételt és gratulálok minden indulónak az elhatározásához és a beérkezőknek a teljesítményükhöz (közben nem felejtem el, hogy a nem beérkezni néha sokkal nehezebb mint simán végig gurulni..)


Szilágyi Attila szerint:

Sziasztok! Mi elöször vágtunk neki a távnak kis endurokkal és robogokkal.Igázándiból csak Jakabszállásig mentünk offroad ,mert fél hatra értünk oda.Jakabszállás-Szeged távot már aszfalton teljesitettük.De igy is hatalmas élmény volt Jövőre jobban felkészülünk.Nem a technikákkal volt baj hanem a navigációval Taki altal készitett leirás alapján mentünk,de az csak féltávig volt meg.Mi is köszönetet mondunk Takinak a szervezésért.Már alig várom a jövő évi kiirást A hétvége többi része is az endurozás körul zajlott sikerült is három bordámat eltörni...


Antipop szerint:

Hát igen......Mopedrally!
Aki nem próbálta ki,az nem is tudja mekkora dolog ez.
Én személy szerint már jóval több mint tíz éve nagymotorozom,aszfalton. A mopedrallynak köszönhetően tavaly megismertem,megszerettem a terepezést.
De talán ebben találtam meg az eddigi legnagyobb kihívást!
Idén Apakukával és Tamással összevontuk erőinket,hogy megalkothassuk a "KONDA MOTORS" nevű csapatunkat,ami egy totál újonc taggal öt főre duzzadt.
Hát ez nem volt akármi.....
Újoncunk olyan jellegű szívással nézett szembe egész táv alatt,hogy külön díjazást érdemelt volna az "Óriási küzdőszellem" kategóriában!
Fejet hajtok előtte,mindenféle seggnyalás nélkül.
A rally-ról annyit,hogy ez egy igazi embertpróbáló rendezvény,nem holmi széllelbélelt alakoknak való.
Annyi minden történt igazából velünk,hogy akár egy kisebb novellát is lehetne róla írni,de szerintem ezt minden csapat elmondhatná magáról.
Aki itt elindul az már bátor ember.Aki végigmegy az már tud is valamit.Aki szintidőn belül az egy ÁLLAT!!! :)
Persze dicsekvésképpen elmondanám,az időnkpontosan 8:04-17:50 volt......(Így harmadikak lettünk)

Köszönöm Ztakinak, hogy létrehozta ezt az egészet,köszönet minden segítőnek,és gratulálok mindenkinek aki elindult,netalán végig is ért ezen az ŐRÜLETEN!!!! :)
AZ ELSŐNEK (MÁSODIKNAK) BEÉRKEZŐ CSAPATNAK KÜLÖN GRATULÁLOK!!!!!


Domi65 szerint:

Sziasztok

Én az idén negyedszer vágtam Neki a megmérettetésnek.
A változatosság kedvéért az idén is volt műszaki hibánk a rajthelyig vezető úton. Ez alkalommal a távot háromszor hiba nélkül megjárt Piaggio Typhoon X variátora mondta fel a szolgálatot a rajthelyig vezető ut felé, kb. féltávnál.
Mivel a helyszínen alkatrész hiányában nem tudtuk orvosolni a problémát, mentést hívtunk, és tovább robogtunk.
Az idei futamra a stratégiánk az volt, hogy az öt főre csökkent csapatunk egyben fog lejutni a megadott nyomvonalon a kempingig, minden ellenőrzési pontot érintve. Erre a célra béreltünk egy professzionális GPS berendezést, ami tökéletesen végigvezetett minket a nyomvonalon. Mi nem egy versenyként tekintettünk a távra. A csapatunk a Camel Trophy-t tekintette követendőnek.
A távot együtt akartuk legyűrni, együtt akartunk problémát megoldani. Úgy érzem ezt sikerült megvalósítanunk.
A castrol kútnál örültünk, hogy sok régi arcot is látunk, illetve sok újat. Kíváncsi voltam, ott az elején, vajon hányan fejezik be az idei túrát, mvel tavaly a lemorzsolódás nagyon nagy volt. Mint este megtudtam, kb a fél mezőny feladta a küzdelmet.
Az elrajtolásnál hiba csúszott a számításunkba, ugyanis elfelejtettünk kérni feladatlapot, de ez a futam során nem okozott túl nagy gondot, ugyanis a csapatunk kiegészült olyan motorosokkal, akik az utat nem teljesen tudták, viszont volt feladatlapjuk.
Az út eleje a rutinos földutas mopedes csapatunknak nem okozott különösen nagy nehézséget. Azt viszont láttuk, hogy sok robogós társunk nem vette észre a nagy gazban azt hogy régebben sok kisebb fát kivágtak, de vagy húsz centi magasan a föld felett. Itt rengeteg robogó alkatrészt lehetett elszórtan látni. Öröm volt látni azt, hogy ahol a motoromat tavaly lámpáig vízbe merítettem, most csak egy-két kisebb pocsolya lábatlankodott. Utána az első nagy sárig részünkre eseménytelenül teltek a méterek. Itt a mélyebb sáros víz melletti csapáson átkelve folytattuk az utunkat. Ezután jött egy kisebb dugulása a felvezető motorjának, így hamar reggeliztünk is egyet. Rá nemsokára viszont hosszabb pihenővel egybekötött szerelésre kellett megállnunk, mivel az egyik Simsonnak a gyújtásért felelős tekercse lelazult, és a lendkerék által összeverette magát. Szerencsére a világítótekercs átkötésével ismét mozgásképessé tettük a járgányt, és folytattuk az ellenőrzési pontok felkutatását. A Jakabszállási benzinkútra akkor értünk be, amikor a csapat eleje már indult is tovább. Mi itt azért időztünk, tankoltunk, ettünk, majd láttuk, sokaknak itt ér véget a futam. Megkérdeztem a kúton éppen tartózkodó nem kevésbe elcsigázott embereket, hogy akarnak-e velünk tartani? Végül is egy 12 motorosból álló csapat indult útnak 15 órakor.
Mi innentől az első két futam alkalmával alkalmazott szabályokkal, és dinamikusan haladtunk, már amikor nem kellett szerelnünk. Volt a rögtönzött csapatunkban egy fiatal srác, akinek a mocijában gyertyát cseréltünk, karburátort pucoltunk, de nagyon lassan tudott csak velünk haladni. Ezért 30-40 Km-el a cél előtt egy aszfaltos úton megmutattuk neki az irányt, és javasoltuk, hogy inkább aszfalton guruljon be a célig, mert ezzel a járgánnyal nem nagyon tud jönni a mély homokos talajon. Innentől egy kicsit jobban felgyorsultak az események, legalábbis a sebességünket illetően. Egy tízperces láncledobás ért el egy motorosunkat, majd a cél előtt vagy 7 Km-el a gyújtásában javított Simson ismét lázadni kezdett, és nem is sikerült életet lehelni bele, ezért egy másik motorral lett bevontatva a célhoz. Kicsit fáradtan, de meg nem törve értünk be a kempingbe. Itt egy vacsora mellett megbeszéltük a többiekkel a nap eseményeit, és vagy éjfélig egymás élménybeszámolóját hallgattuk.
Másnap sikerült életet lehelni a lerobbant motorba, ami aztán saját lábán ment haza. De viszont az én hűséges fekete SR50 Simsonommal is történt némi baj, az utolsó 30-40 Km-en már kezdett a motor felől egyre nagyobb morgás jönni, és a váltó is egyre nehezebben lett kapcsolható. De csak másnap reggel vettem észre, a motor átvizsgálatakor hogy a fordulatszámmérő meghajtása kilazult, és kicsúszott a helyéről. Én azt gondoltam a futam közben, hogy csak a spirál szakadt el, ezért nem tulajdonítottam a dolognak nagyobb jelentőséget. Az első benzinkútnál lecseréltem benne az olajnak nevezett sáros-olajos trutyit új hajtóműolajra, és még vagy kétszer azóta, de sajnos a morgó hang nem múlt el, úgyhogy ennek a bulinak blokkszétszedés lesz a vége, csapágy és kuplungcserével egybekötve.
Mindent egybevetve ismét nagy élményt nyújtott nekem és a csapatunknak ez a túra. Jövőre ismét nekivágunk, talán kiegészülve a mopedrallyt már megjárt társainkkal, és az ideihez hasonló felszereléssel, , mármint a motorom biztosan nem változik, navit pedig jövőre is szerzünk.
Köszönjük Takinak a szervezést, és a nyomvonalat.


Félix szerint:

Másodszor indultam el ezen a túrán, tavaly egyedül mentem(persze Dénesékkel és a soproni csapattal mentünk aztán végig) az idén 4 nyíregyi és a 3 érdi srác állt össze Vadkutyák néven. Természetesen a nevezési lapot (vagymit) elfelejtettük elkérni, de én már az elején mondtam a többieknek engem nem nagyon érdekelnek a formaságok, csak a motorozás izgat.
Szal mi nem jelölgettünk a csekkpontokon csak húztuk a gázt és persze próbáltuk Takival tartani a lépést. (Ezt a renitens hozzáállást megtiltom mindenkinek!) Sajna már az elején volt egy kis gubanc az egyik társsal(ill. a motorjával) hamar meg is adta magát kb 1/3 távot bírt oszt rotty. Azt tudni kell, h úgy indultunk neki, h nem volt se térkép se gps, szal csak Takira hagyatkozhattunk, tehát úgy állapodtam meg a többiekkel aki lemarad, lerottyan az ott marad és majd felveszi a kísérő verda. Sajnáltam, h Tomi kiesett(hát még ő) de az élet megy tovább. Közben Dénesék hármasától is elkeveredtünk, mint kiderült később, dugulási gondjaik voltak.
Nekem egy kis sárvédőlazuláson kívül nem volt semmi gáz szal cibáltuk és vigyorogtunk mint a vadalma. Nekem az első 100km. teccett jobban igazából a benzinkútig. Eccer kicsit eltévedtünk vagy 20-an (mer a crossos kissrác asszem Krisztián rossz irányba küldött minket) de megoldódott és csatlakoztunk az elejéhez. Utána már jobban figyeltem és nem tévesztettem szem elöl Takit. A tankolás után jött a poros rész, az én mocim nem nagyon szereti a mély homokot (folyton menne le és le a föld alá...bezzeg a vízet...annak meg a tetején...tisztára mint Jézus hehe) de a nyugdíjas részekkel váltakozva ki lehetett azt is bírni. A kúton Dénesékkel megint összeálltunk de mégis elvesztek egy idő után. A telefonba azt nehezményezte, h lehet az, h ők 70-nel jönnek (esnek kelnek)és nem tudják tartani a lépést. Ezt én sem értettem annak fényében, h Taki elöl 40 körül hasított, de valami ilyesmi lehet az időutazás(jó az teljesen más de erre most mit mondjak). Nem tudom hányadikként értünk célba (hárman a 7-ből) igazából nem is érdekel, de Takival estünk be szal nem lehettünk nagyon rosszak. 10 év endurózás után nekem nem okoz túl nagy problémát leküzdeni ezt a távot viszont mégis roppantul élveztem ezt a túrát. (persze a tavalyit is) A haveroknak is teccett szal valszeg jövőre is ott leszünk sőőőt már pedzegették, h szervezzek egyet ide kelet mo.-ra. Mondjuk őszre...lehet...majd meggondolom.
Köszi mindenkinek a szervezést, a segítséget, az időjárást, anyukámnak, h megszült és elengedett...
Remélem a scarabeós különítmény jövőre végig jön mert a bordó scarával a dagidög srácnak csíptem a hozzáállását és a stilt: "amíg van gázbowdened addig húúúúúzzzaaaad bazmeg!"
Xeno és a ződ Puch maxi (mix-maxi)



III. Budapest-Szeged offroad mopedrally

Dénes szerint

Mátyás Dénes vagyok (emdé kék benelli), írnék pár sort a túráról. Életem első túrája volt...nagy élmény!
Volt itt minden mint a búcsúban, Simótól az Rigáig, Endurotól a robogóig, fiataltól a tapasztalt rókáig, népes társaság! Mi spanommal Petivel(zöld Skipper) másodikként értünk a találka helyre, mert az első Feri (Xeno zöld épített Puch) volt aki a kúttal szemben a gazosban "dikózott" (ez király vót Feri)! Szépen lassan gyülekeztünk, mindenki nézegette, tatarozta a vasakat és elindultunk!
Eddig tök jó volt...de...az ezt követő kb. 4-5óra szinte végig azzal telt, hogy a társaságot bevárjuk! Ami a mai napig beszéd téma köztünk, nem értem hogy a Taki által diktált 35-40km/h tempót miért nem tudta mindenki tartani, helyenként volt hogy 45 percet álltunk és vártunk... Színes csapatunkban voltak tanulók(sokuknak elismerésem a kitartásukért), haladók, és tényleg fasza motorosok, motor márkától, évjárattól függetlenül Simósok nagyot nőttek a szememben mert mifelénk bambák ÉRD! Kétségtelen a robogósoknak a legkönnyebb a dolguk mert nincs váltogatás csak húzni nekiiiiiiiiii!
Ezúton kérnék elnézést mindazoktól akiknek a motorjukat, ruházatukat ill. fogsorukat telekapartam trágyalével! Sorry! Az ő elkeserítésükre szólok előre, hogy jövőre bütykös-rücskös gumikkal készülünk indulni mindketten, ami 2szer ennyi sárhányást fog eredményezni, vagy csak szimplán oda porolunk! Visszatérve, a túra király volt, lent a camping kényelmes volt(már amire emlékszem), a társaság vidám volt, na de a reggeli palacsinta vitte a pálmát!
Addig is mindenki vigyázzon magára jövőre talizunk és jót mocizunk! Csőváz!!!!!


Krisz beszámolója:

péntek délután 4kor találkoztunk a Baumaxnál kezdetben kaptunk egy kis esőt , de gyorsan otthagytuk és elindultunk Dorozsma felé.Az útközben jobb oldalt végig egy viharfelhő kísért minket ami késöbb Kecskeméten elkapott,de elötte Takinak defektet kapott a hátsó kereke amit Mistrallal orvosoltak gyorsan.Ladánybenére homokúton mentünk 50es tempóval és nagyon élveztem mivel ez volt az elő nagyobb túrám.Mikorra megérkeztünk rájöttem a seggem alá valamit rakhattam volna induláskor ,mert a táska igen csak nyomott útközben:) Szombaton korán keltünk és indultunk is Dunavarsányba.A benzinkútig semmi baja nem volt a mocinak csak utánna .Induláskor füstölt mintha kigyulladt volna és nem volt ereje sem. Inkább mögöttem szídhattak Jutyék mekkora nagy füstel voltam.Legalább amit tudtam teljesíteni a túrábol azt nagyon élveztem így is, és nem azon bánkodtam mi lesz a motorral gondoltam lesz ami lesz .Bugyiig bírta a ott kelett elbúcsuzni a csapattol.Hívtam segítséget és csak 3óra mulva tudott volna kb odaérni ezért elkezdtem szerelni ,és az az érdekes el is indúlt.Ezért lábon elindultam Szeged felé 60 as tempóval és néha még mindig szaggatott.Kecskeméten megálltam tankolni utánnak már kevésbé füstölt és jobb is lett eröben .délután hazaértem és este még Szikire elmentem elköszönni rendessen a társaságtol ha már nem sikerült Bugyin.A benzint még a hétvégén kicseréltem és az volt a gond azután rendessen ment szóval jövöre ha lesz szervezve és mék ott a castol kúton nem tankolok.Akinek baja lett motorral én azt megnézném!


Brucie szerint:

Egy kis előszó:

Az első Moped Rally videói láttán határoztam el hogy részt veszek a 2009-es második túrán, de sajnos az nem sikerült. Most viszont összejött...:)
Vettem egy Simsont és elkezdtem szépen lassan felújítani és átalakítani terepre. Nagyon elhúzódott mindez és mikor kész lett már nem sok idő maradt a bejáratásra! Így alig 200km-es "nyers" motorral voltam kénytelen nekivágni.
A túra előtti nap találkoztam Krisszel, Mistrallal és a szervező Takival a szegedi Baumax parkolójában! Négyesben indultunk Ladánybene irányába, ahol Taki biztosított nekünk szállást - ezúton is szeretném neki megköszönni!!! Ladánybene előtt kaptunk egy kis ízelítőt, hogy mi vár ránk másnap :)
Szombat reggel korán nekivágtunk a még előttünk álló útnak, hogy időben odaérjünk a rajt helyszínére. Mire megérkeztünk, már az egész benzinkút tele volt mindenféle kis-közepes-nagy motorral, szép látvány volt :)
Tankoltunk, bemelegítettünk és elindult a futam!!!

A túra:

Hosszú sorokban vágott neki a díszes társaság a túrának. Én a sor végén haladtam a szegedi csapattal (Krisz, Mistral), plusz egy új csapattaggal, Jutival. Egész jó kis társaság kovácsolódott össze a sor végén:)
Már a túra elején tapasztaltuk az előző hetek zord időjárásainak következményeit. Az útviszonyok elég változóak voltak, de túlnyomó részt inkább sár, néhol mini tavak... Igazi rally feeling volt :) Mindenki ügyesen vette az akadályokat, dacolt a természet erőivel szemben. A Simsonoknak és az endúrósoknak nem volt kihívás ;) A Star-ok igazi sztárok voltak a terepen, jól bírták a kiképzést. A páncélos alakulat (a Schwalbe-k) is állta a sarat, szó szerint. A minirigán külön élmény lehetett motorozni, viszont mikor elakadt, gazdája csak a hóna alá csapta és kihozta a sárból XD. A hölgy résztvevők is kiválóan helyt álltak robogóik nyergében (persze a lovagias segítségnyújtás nem maradhatott el:)), és külön gratula a legfiatalabb leányzónak aki szintén bámulatosan jól vette a terep kihívásait - le a kalappal csajok! Tetszett az is mikor a kis Simson Robogó a lovasával együtt elmerült egy "ártatlannak" tűnő pocsolyában. Három ember kellett a mentéshez, de túlélte és jött tovább, igaz eleinte nem füst hanem vízsugár hagyta el a kipufogónyílást XD. Mégis akadt némi műszaki probléma néhány motoron. Volt amelyiket a helyszínen lehetett orvosolni és volt akinek fel kellett adnia. Így járt szegény Krisz is akinek az előző nap semmi baját nem mutatta a motor, de másnap a terepen egyszerűen elszállt az ereje és megállásra kényszerült. (utóbb kiderült/felhívott, hogy sikeresen hazaért "lábon" motorral. Majd késő este Dorozsma cityben újra csatlakozott és jött velünk a célba) Mistarlnak is voltak problémái az erdős-vizes-sáros szakaszon. A kuplungkar és egy tükör lett a múlté, de Taki kreativitása nem ismert határokat. Egy csillagvilláskulcs meghajlítva + gyorskötegelő + szigszalag és máris kész az új kuplungkar XD. E javítás után változott meg számomra a túra. Taki és a többi résztvevő hirtelen eltűntek. Mai napig érthetetlen részemről, hogy maradhattunk le a többiektől egyik pillanatról a másikra (megváltozott a tér-idő kontííínyuum) Hármasban (Juti, Mistral meg Én) bolyongtunk fel-alá, oda-vissza az erdőben. Mindig zsákutcába és több mint fél méteres vizekbe botolva! A főutat keresve vetődtünk rá egy meredeknek nem nevezhető, de elég komoly homokdűnés szakaszra ahol a két endúró ügyesen boldogult én viszont sikeresen leégettem a kuplungomat (túra végére már nem is fogott), ezen a szakaszon Juti bukfencezett egyet a változatosság kedvéért, de hál istennek semmi komoly (kemény a kiscsaj) E szakaszt lezárva ismét vizesárokba botlottunk. Mistral itt vett kisebb fürdőt és nézte meg a víz mélységét én meg végre kiönthettem bakancsaimból a több liter vizet:) Kicsit pihentünk és újra nyeregbe pattantunk, hogy a főutat megtaláljuk. Az úton teljes gőzzel haladtunk Tatárszentgyörgy irányába a következő találkozási pontba. Itt egy kis bolt előtt újra összeállt a díszes társaság, bár már sokkal kevesebben voltunk. (kiderült hogy a csapat másik fele inkább betonon megy Szegedig) Egy picit eláztunk és újra betámadtuk az utakat. (Ennél a pontnál már megmutatkozott, hogy a brigád nem elég összetartó.) Fogalmam sincs mi történ ez után, csak azt vettem észre, hogy már megint lemaradtunk Ladánybene közelében. Itt már mindenkinek volt véleménye a túrával kapcsolatban :) Én is megjegyeztem pár dolgot a szabályokkal és azok be nem tartásával kapcsolatban, meg hogy mindig az jár pórul aki betartja a szabályokat. Helyeselték is a körülöttem lévők! De minden csúnya gondolatot félretéve a banda megint összetalálkozott Kerekegyházán a benzinkútnál. Tankolás következett, megbeszéltük a főbb problémákat és ismételten útnak eredtünk, és próbáltuk az aszfaltot végleg elfelejteni. Kerekegyházát elhagyva pár km-rel szegény Juti kényszerült kiállásra. Elgyengült a motorja és megállt. (szerencsére a mentőosztaga riadókészültségben várt és jöttek érte) Ketten maradtunk Mistrallal a sor végén. Terepre érve iszonyat tempóval :) halad a mezőny a cél felé. Eleinte féltem, hogy elesek meg amúgy is nulla tapasztalatom volt terepen, de belerázódtam és tudtam tartani a tempót. Mondjuk az a hullámos szakasz az erdő szélén roppant idegesítő volt. Az összes olajat kiverte az első teleszkópjaimból:( Takinak is voltak gondjai a motorjával, de orvosolta gyorsan (mondjuk szép lett volna ha ő is kiállásra kényszerülXD) Na de nem panaszkodunk, mert hatalmas élmény volt. Idővel ránk esteledett és a maradék km-eket aszfalton tettük meg. Mondjuk nekem ez is tetszett, hogy éjszaka csapatban vonultunk!:) Dorozsmán csatlakozott Krisz is, és a célig kísért. Szikin találkoztunk a másik csapattal, megvacsoráztunk, meghalgattuk egymás "mini" élménybeszámolóját és hazaindultunk, már mint mi szegediek:) A többiek csak másnap.

Tapasztalat:
A túra elején mindenki rendezetten haladt, odafigyelt a másikra, úgy tűnt mindenki elolvasta a szabályzatot és betartja. Később azonban kimutatkozott a motorok és sofőrjeik közötti eltérés. Na meg ugye a rutin! Részben ebből is adódott, hogy hatalmas káosz lett úrrá az eleinte rendezetten haladó bandán. Szétszakadoztunk, nem vártuk be egymást és kacsmargott mindenki össze-vissza!

A zárszó mégis az, hogy felejthetetlen élmény volt, minden megrázkódtatás ellenére élvezetes volt terepen motorozni és egy ilyen klasz társasággal megismerkedni!!!:)
2011-ben újra találkozunk!!!;)


Xeno szerint:

Próbálok kicsit bővebben írni majd kiderül, h sikerül-e. A lényeg mindenképp az, h én élveztem a túrát így ahogy volt mindenestől. Az a helyzet, h én voltam már rengeteg hasonló túrán, persze ilyen sok emberrel még soha, illetve versenyeken még többen is vannak de ott mindenki tudja az utat (jelölve van) és nem kell várni senkire, ergo a folyamatos haladás biztosított, ezáltal élvezetesebb is. Persze én sem vagyok már olyan mint 15 évvel ezelőtt, h ha megálltunk egy cigire, 5 perc múlva már nyafogtam, h mérnem megyünk már, én motorozni jöttem(lassan lenyuxik az ember). Szal ott jártam, h sok túrám volt már, soxor voltam vezér is szal tom, h lemaradások mindig vannak és lesznek is, ez ellen nehéz tenni. Nem ragozom, h ez miért van sztem mindenki sejti, tudja, aki meg nem,,, na őrá kell általában várni. Ami viszont megoldás lehetne sztem: kijelölt útvonalon menni, mint a versenyeken. Persze ehhez az kell, h a verseny előtt 1-2 nappal Taki, vagy valaki aki szervez és tervez végig menjen és kijelölje az utat. Én megcsinálnám szivesen ha itt lenne a közelben de nekem ugye 270 km. d.varsány és majnem 300 szeged, szal kicsit rázós. De régebben amikor még aktív endurós voltam soxor így csináltam ha szerveztem egy túrát, végigmentem előtte és bejelöltem az utat. Akkor még ugye nem volt gps (vagy kurva drága) szal még nekem is jó volt, h nem kellett folyton megállnom tájolnom, h merre kell menni.
Tehát a jelölésen mindenki végig tud menni, ha lerobban, ha lemarad, újra be tud kapcsolódni, nem kell rá várni azoknak akik kéccer olyan gyorsan tudnának haladni, tehát mindenki mehet a saját tempójában, cibálhatja, pihenhet, vagy szöszmötölhet vérmérséklet szerint. Ez csak egy ötlet, lehet találtok jobbat, én segíteni próbálok a tapasztalataimmal.
Más...A végén akikkel beértünk 10 körül szegedre...szal hogy is mondjam...ügyesen mentek nagyon, gratula nekik. Persze akik másokra várva lemaradtak, kiestek, szal köztük is biztos vannak ügyes pilóták, grt nekik is.
kiemelném viszont: aszem nutella néven fut, szal a fiatal lányt!
és a mini rigás fiút asszem luy! maxi tiszteletem nekik...
és persze akik beértek... közülük nem emelek ki senkit az eredmény magáért beszél. jah, de mégis magasztalnék még valakit: a puch maxis ződ motoros csávó nagyon tudta enni reggel a szalonnás rántottát.
ez persze én vagyok, hehe.
és végül köszönet Takinak(bár én a Zolit használom inkább),
tenkjú máj mádör, tenkjú máj femili, tenkjú kempingesszakácsnéni a palacsinta is nagyon fasza vót.
ámen


Domi élmény beszámolója:

Nekem is tetszett a túra, csak az eső áztatta talaj okozott előre nem látható problémákat.
A benzinkút utáni indulást követően a csapat végén indultunk útnak. Az első erdős rész, és a kavicságyon való átugratás nem okozott különösebb nehézséget a csapatnak. De utána a sárosabb részen való haladás már próbára tette a bandát, és a sor egészen széthúzódott. Az első legnagyobb próbatétel mégis a csatornaparton ért minket. Ahol a tartós esőzések miatt igen nehezen volt csak járható az út.
Egy komolyabb méretű pocsolyát be is néztem, a mocim olyan mély vízbe sikerült beleeresztenem, hogy a kerekek és a motorblokk is teljesen víz alá kerültek. Meglepő módon jól sikerült a gép szigetelése, mivel a víz alatt is járt a motorja, a sebességben felejtett váltó miatt pedig a hátsó kerék is forgott(igaz csak kapart, de nem sokat fogott). Megpróbáltam kihúzni a vízből, de egyedül nem ment. Ám Luy látva szorult helyzetemet, beleugrott a térdig érő vízbe, és segítette kiemelni a motoromat. Ami sajnos lefulladt, mert sebességben volt, és valami keményebbet foghatott a kerék, és hát amúgy is alapjáraton berregett. Na de amikor szárazra került, a harmadik rúgásra életre kelt, csak az első két percben, amíg a víz ki nem ment a kipufogó csőből, addig nem volt alapjárat. De utána rendesen üzemelt végig. A következő nagyobb akadály a nagy pocsolyánál volt, ahol a banda nagy része megpróbálta kikerülni a vizet a szántóföldön, de ott sokaknak beragadt a kerekük a sárvédőbe, és csak emberi húzóerővel lehetett kirángatni őket a szilárd talajra. Ezen megpróbáltatások után viszont a keményebb talajon viszonylag jól haladtunk, csak egy zöld Simsonnak ment el a gyújtása, és vártunk rájuk, hátha életet lehelnek a vasba. De aztán mondták a srácok, hogy menjünk, majd megoldják a problémát. Ezt követően értünk ahhoz a részhez, ahol az út teljes szélességében szétterülő helyenként mély pocsolyák voltak. Itt is lemorzsolódott a banda, de azért haladtunk. Az egyik nagyobb vízben az egyik leányzó a csapatunkból a közúti gumis robogójával nem látott egy víz alatti csapást, ami megvezette a moci hátsó kerekét, ezért elvesztette az egyensúlyát, aminek egyenes következményeként beledőlt a vízbe. Csupa víz lett, de a lelkesedése még mindig töretlen volt. Majd jött a szokásos lőteres sorompókerülgetős rész, ami megint széthúzta a bandát. Itt most Luy-nak segítettünk, mert rakoncátlankodott az öszvére. Végül egy darab kötél segítségével egy endurós húzta tovább. Ekkor utolértük a csapatot. Legalábbis a végét. Ott mondták, hogy szerintük mély a víz, nem tudják mi legyen. Tanakodtunk, és arra a döntésre jutottunk, hogy a közelgő fekete felhők miatt visszavonulót fújunk az aszfaltozott út irányába, csak hát a kalkulációink szerint legalább 20 Km-re lehetünk attól(nem volt sem térképünk, sem GPS-ünk). Ekkor megjelent Taki, és megemlítette, hogy a víz mélysége miatt más utat kellene választani. Eközben Luynak is sikerült a motorja gyújtását rendbe tenni, így hát lekerült a madzag a kormányról. A visszafele utat a nagy és széles pocsolyákon át valahogy gyorsabban vettük mint odafelé (ismertük a nyomvonalat), és egyszer csak kiértünk Dabas-Sáriba. De itt nem találtuk a csapat elejét. Azt tudtuk, hogy ők Orgoványig lemennek közúton, és ott folytatják terepen, de mi inkább lementünk az 5-ösön Dorozsmára, mert mivel 4 órára után értünk ki, bajosan lehetett volna a mi tempókkal beérni még világosban a kempingig. Mivel az egyik mocinak a csapatból elment a világítása, szinte csak ez a megoldás maradt. Itt elbucsuztunk Luy-tól, mert neki nem volt kihívás az aszfalt. De nekünk még az út vége is adott egy kis kalandot, mert földes úton akartuk befejezni a táv végét, de egy kicsit elmértük magunkat. Közben a Simson Schwable benzincsapja megtréfált minket, ugyanis most derült ki, hogy nem egészen 1 dl lehet a tartalék állása, ami miatt azt hittük, hogy lerobbant a moci. Na elő a kötél, aztán húzás, gondoltuk, csak hát merre is? Na ekkor megkérdeztünk egy helybélit, aki kissé zavarosan, de elmagyarázta az utat. Lényeg, hogy kissé kalandosan, de beértünk.

Mi az idei túrát is külön csapatként próbáltuk teljesíteni, hasonlóan a Taki által felvázolt legközelebbi túrához.
Mivel voltak a csapatunkban nem túl rutinos első bálozók, ráadásul a motorjuk gumiabroncsai sem tették lehetővé a sárban való gyors előrejutást, ezért lemaradtunk. De mivel mi egy csapatként indultunk, ezért együtt is maradtunk.
Várjuk a jövő évi gurulást, felkészülünk a terepen történő navigálásra, és remélem le tudunk jutni Dorozsmára terepen, úgy, hogy egyik ellenőrző pontot sem hagyjuk ki. Jó kis bulinak ígérkezik az is. És akkor tényleg mindenki az ő csapata tempóját tudja tartani.


Cmatika élmény beszámolója (képei):

Most, hogy hazaértünk és volt időm végiggondolni a történteket (és persze, mert Taki megkért) én is megírom az élménybeszámolómat.
Először is szeretném megköszönni a szervezőnek és a résztvevőknek a kalandot, idén is remekül éreztem magam.
A természet furcsa játékának köszönhetően, idén nem a homokkal, hanem a vízzel kellett megküzdeni.
A sártól nagyon féltem, mert mifelénk a sáros utak amolyan motormarasztalók szoktak lenni, hála az agyagos talajnak.
De ez az alföldi, homokos sár egész más volt, mint amire számítottam. Nem úgy a tócsák, amik helyenként akár fél méter mélyek is voltak.
Mivel ilyen körülmények között még nem mentem a robogómmal, kicsit aggódtam, hogy problémák lesznek (beázik), de szerencsére „megúsztam” a vizes szakaszokat. És bár, ha a motorom nem is ázott be, nekem sikerült nyakig vizesnek lennem, egy a lőtéri lápos réten bemutatott fetrenberger után.
A cipőmben már azelőtt is állt a víz, és a nadrágom szára is vizes volt, de azt még kibírtam volna. De a tíz centis (amúgy kellemesen langyos) vízben való fetrengés után, muszáj volt átöltöznöm.
Miután a vizes részeket leküzdöttük és a minden próbálkozás ellenére is áthatolhatatlannak bizonyuló szakaszok aszfalton való kikerülése után végre rátérhettünk az élvezetes, haladós szakaszokra, amit már nagyon élveztem.
Sajnos az idő az út első felén nagyon elment, ezért a táv végét már aszfalton kellett megtennünk, de még így is jól éreztem magam.
Ezzel el is érkeztünk az egyébként mindenkit fájón érintő ponthoz, nevezetesen a „miért nem tudtunk haladni részhez”.
Az okot én alapvetően abban látom, hogy egyesek „kicsit” túlvállalták magukat és túlértékelték képességeiket.
Persze az is idegesítő volt, hogy akadtak olyanok, akiknek nem akaródzott bevárni a többieket a kereszteződésben (nekem is többször vissza kellett mennem a mások által „ottfelejtett” csapattagokért), de alapvetően mégsem ezt látom a probléma forrásának.
Az legnagyobb probléma a tetvészkedéssel volt. Egyesek (akinek nem inge, nem veszi magára) egyszerűen képtelenek voltak felfogni, hogy ha elhangzik az „INDULUNK” felkiáltás (vagy ha ezt nem is hallja, csak látja, hogy az előtte levők öltözködnek), akkor nem annak kéne lenni a legfontosabbnak, hogy még kettőt beleszívjon a cigibe, vagy akkor kezdjen el „csapatot építeni” esetleg motort generálozni, hanem vegye a cókmókot és induljon.
A motorok teljesítményével és milyenségével abszolút nem volt gond, mert az esetleges „hiányosságokat” a pilóták teljes mértékben vagy tudással, vagy lelkesedéssel (olykor mindkettővel) pótolták. Itt külön megemlíteném a minirigával induló Luyt, illetve a mezőny leglassabb motorjával nyomuló Heroldot, akiknek a lelkesedése szinte nem ismert határokat, de sajnos mégsem jöttek el a célig.
Idén első alkalommal két remekül felkészített Simson Stár is befejezte a versenyt, holott Tatárszentgyörgyön egyszer elbúcsúztak tőlünk, mondván, hogy az aszfaltos befejezés nem izgatja Őket különösen, már csak azért sem, mert a motorokon a terep miatt rövid áttételek voltak. Nagyon sajnáltam a dolgot (hiszen tudom, hogy Antipop és Tibike nagyon készültek erre a túrára), de tiszteletbe tartottam a döntésüket és nem próbáltam győzködni őket.
Később a Kerekegyházi bekötőútnál mégis csatlakoztak hozzánk, hiszen nem azért készültek annyit, hogy visszaforduljanak.
Emiatt a kis kitérőjük miatt lemaradtak a túra legélvezetesebb szakaszáról, nevezetesen a kunbaracsi „hullámvasútról”.
Ezen a szakaszon a megmaradt csapat őrületes (az őrületről egyébként Dénes és Xeno az egész túra folyamán gondoskodott) örömmotorozásba kezdett és a túra hátralevő részét Taki tempójában (szerfelett jó hangulatban) lenyomta.
Nagyon sajnáltam, hogy az Off road túrát a sötétség miatt on road kellett befejeznünk, de bízom benne, hogy jövőre nem lesznek már ilyen gondjaink….már csak azért sem, mert most már mindenki tudja, hogy a kiírásban szereplő „A táv teljesítése nem gyerekjáték!” sort igen is komolyan kell venni.
Az már csak hab a tortán, hogy a részvételi feltételek is szigorodtak, ami által remélhetőleg lehetővé válik majd a folyamatos haladás, és nem okoz problémát a nagy létszám.
Egy biztos: Mi Tamás barátommal jól éreztük magunkat és remélem, hogy jövőre ismét jót vacsorázhatunk majd a sziki kempingben.


Mistral élmény beszámolója

Kalandosan indultunk - kalandosan mentünk - kalandosan érkeztünk. Kell több? Nem mond ez eleget? (kicsit Puskinosan...)
Szögedről négyen indultunk péntek 16:10-kor. Én kb 3 km-re lakom a találkozási ponttól. Otthon: száraz, de vmi nagy fekete jön... A 3 km-ből 1: eső, utolsó km - száraz. Elég passzentos volt az idő a találkozásig, így nem öltöztem be - bíztam... Bejött. Gyors bemutatkozás és a lovak közé csaptunk! Kinek 3-4-10, kinek 22 :-) Tempós 40-45-öt hozott Taki a kis Piaggio-val - én az "itthoniaknak" a könnyebbség kedvéért elneveztem olasz-babettának.

Félegyháza magasságában volt az első izgalom - Taki hátsó defektje. Kerék ki, gumi le, az előző túra kínai folt-kalandjai miatt adtam neki Tip-Top foltot meg ragasztót. Hát nem jött be :-( Lehet, hogy öreg volt már - ment a kukába :-( A kínainak meg nem volt semmi baja... Kerék vissza, tűz!

Kmét alatt kicsivel utolért a nagy fekete, be kellett öltözni. Nekem egy szép, neon-narancs műa kezeslábasom van - nem 1 perc, amíg csizmára, motoros dzsekire ráhúzom... A többieket előre küldtem, hogy menjenek, a "nagy" 125-ös mocival majd beérem őket. A kmét-i kivezető kútnál találkoztunk is, innen újra 1ütt. Kaptunk egy kis bemelegítő terepet Ladánybenéig (meg persze iskolázást az "öreg" túramotorostól a homokon...
Befutottunk az erdőben egy kis házudvarba - szuper hely! Taki öccse és családja alkották a háziakat -kaptunk kis vacsit, reggelit, szállást - köszönjük nekik innen is mégegyszer!!
Reggel 6-kor ébresztő, hogy 8-ra felérjünk az indulási pontig. Pici csúszással, de összerámoltuk a cuccainkat, futás!

A Varsányi benzinkúton csak néztek, hogy mi a franc lesz itt, ennyi robit, kismocit sztem nem látott még senki együtt. Tankolás, ismerkedés, póló, nyilatkozat, indulás!
Az 51-est kicsit lebénítottuk azon az egyetlen km-en - köszönjük az autósoknak is, hogy elengedték a bandát.

Mivel az enyém volt a legnagyobb motor, természetesen hátraküldtek :-) A szegedi különétmény együtt maradt, (karateKrisz a hondával, Brucie a 70-es szimóval) és még hozzánk csapódott Juti is a honda enduróval. Ő akart zárni mondván, hogy akkor nem kell figyelnie hátra - a gyakorlata meg megvolt a motorozáshoz.

Az erdőjárást megkaptuk rögtön az elején, a sóderbányáknál az első kerülőt is, vizet, sarat, mi szem-szájnak ingere :-)
AZ első komolyabb "átkelés" (vadvízi evezés...) a szántón volt - általában itt ázott be legtöbbünk cipő-csizmája...
Hoppá, eddigre már elveszítettük Kriszt, akit fájó szívvel és fémdarabokkal a hangerben hagytunk magára Bugyi határában - de már indult a felmentő sereg érte. (Időközben kiderült, hogy a pucolálás sikeres volt, épeszű tempóban haza tudott érni "lábon". Este rácsörögtem Forráskútról és kijött elénk Dorozsmára és el is kísért a Szikire!!)

Az események érdekesek voltak, köszönöm Takinak a kuplung-kar ötletet - sikerült a csonkra "hekkelni" egy villáskulcsot - kitartott egész Szegedig! (végülis a kétüteművel csak induláskor kell használni, el lehet boldogulni nélküle is :-)

Valahogy lemaradtunk - szerintem mire összepakoltam a szerszámokat meg felpókoztam a cuccot addigra Taki eltepert a többiek után - mi meg nem vettük elég komolyan a hagyott nyomokat - azt vártuk, hogy lesz az elágazónál mutatóba ember...

Ki akartunk menni a műútra a következő találkozópontig - de a gázlót nem kozkáztattuk meg a csatornán - 50-60 cm-nek minimum kinézett. Visszafordulás és felfelé északnak az első úton hidat keresni. Találtunk mégegy gázlót - itt már nekivetkőztem és bementem "fürdeni", hogy tényleg mennyire mély? (Juti közben szemérmesen elfordult - jobb is volt így neki...) Harmad távnál már jó combközépig ért a víz - még áttolva is sok lett volna. Újra nyeregbe, vissza bugyira hidazni. Már nem mentünk vissza arra az útra amin jöttünk, hanem az első csapáson elindultunk fölfelé. Nagyon klassz volt, ismeretlen terep, kanyarog, föl-le, homok. Brucie-nak a kuplungja lett oda az egyik homokdűnén - lefelé pedig Juti bukfencezett egy picit - de szépen be volt öltözve és még puha homokra is esett. De minden hátráltatás ellenére haladtunk! (Takiék közben szintén visszaferdültek, így mi üldözőkből üldözöttek lettünk :-)
Elértük Bugyi külterületét, kuncsorogtunk vizet az egyik házból - addigra mindenkié elfogyott már és a masszív terepezésben bizony izzad az emberfia rendesen - szóval ki voltunk száradva. A házigazda a kezünkbe nyomott a kétliteres hideg kóla-bambit is, hogy vigyük csak el... Jó nagyot húztunk belőle, illően megköszöntük - de egyszerűen nem fért el sehova, nem tudtuk még tartaléknak sem elhozni.
Műút, dabas-sári, felső, alsó, gyón - tekertünk Tatárszentgyörgy felé amikor újra ismerős lett a terep - a Tenerésekkel is erre voltunk - csak pont az ellenkező irányban jöttünk akkor. Kis szerelés Brucie támasztójával - amikor a főcsapat megérkezett. Gyorsan beálltunk mögéjük és nyomtuk az élelmiszer-boltig.

Végülis nem is az eseményeket akarom én leírni, bár egy dolog még idekívánkozik: sikerült Juti-t összegyűjteni Ladánybenén - és pont akkor fogyott ki a naftából, amikor száguldott vissza hozzánk :-(
A tankolás után nagy szívfájdalommal hagytuk magára - jól összekovácsolódtunk hárman a nagy szükségben. Jött érte is mentés - elment az erő a kis gépből.

Inkább egy kis vélemény:
"Rengetegen" indultunk :-) De sokan nem vették komolyan a kiírásban szereplő dolgokat!!
Így utólag könnyű okosnak lenni már - de jövőre meg kellene szívlenünk néhány dolgot.
Nekem is fájt a szívem minden műszaki hiba láttán - de nagyon passzentos volt az ütemterv! 3-4-kor még féltávnál sem voltunk! Erre ki kell vmit találni - vagy tudomásul venni a szomorú kiírást - hengerfúrást nem tud megvárni 30 ember :-( Ilyenkor jó, ha valaki nem egyszál maga jön, hanem kisebb baráti társaságok, ahol esetleg vállalják többen is a segítség miatti kiállást.
Ekkora társulatnál óhatatlanul is előjönnek a tudásbeli és a motorbeli különbségek - a szétszakadások is a lassabb tempó miatt voltak. Jobban fel kellene mérnie mindenkinek, hogy biztosan tudja-e, hogy mire vállalkozik. Sajnos, nem sajnos - de a 30-as tempó "eszeveszett" iramot jelent terepen!! Első túrának nem biztos, hogy optimális egy ekkora "bulit" lenyomni. Az a gond, hogy túl sok ember van egymásra utalva - ha mindenkire "csak" 5 percet kell várni valahol, az már két és fél óra!!!!
Szóval én jövőre inkább több csoportra szavaznék, legyen egy "haladó" a hardosoknak és visszaesőknek, mindenképpen egy kezdő az elsőbálozóknak - akár féltávval is. Csakhát, ki fogja csinálni/vezetni?
Vmi térképezést is jó lenne bevezetni - találkozási pontokkal - és akkor sokkal kevesebb lenne a fölösleges várakozás, ami most kegyetlenül szétzilálta a csapatot.
Az ütemtervet is lazábbra kell venni - úgyis közbejön mindig valami - árvíz, tűzvész, földrengés...

Mindezek ellenére - jó buli volt! Az a "kis" csapatás az 52-es úttól Tázlárig szuper volt. Szegény Juti, pont ebből maradtál ki :-((
Feltétlenül elmennék jövőre is - jó lenne az ismerős arcokkal találkozni!

A legifjabb résztvevőnek külön üdvözlet: Éljen Nuttelah!
(sztem én meg a legöregebb voltam...)
És köszönöm Takinak a szervezést!


Antipop szerint a túra:

Hejj!!!Faxa volt a rally,néhol Qrva kemény,néhol enyhe,természeti csapásoktól sújtva,bábeli zűrzavarral tarkítva,nameg szabályok be nem tartása miatti lemaradásokkal!
Gratula mindenkinek aki elindult rajt,le a kalappal azok előtt akik végigmentek!
Ja,és idén meglett az első két Simson Star ami végigért a szakaszon! :)
Köszönöm,hogy részt vehettünk benne, jövőre ismét!!!
és akkor jöjjön a várva várt fedélzeti kamerás videó:

Nuttelah szerint a túra

Tudomásom szerint én lehettem a legfiatalabb a résztvevők között. Ez volt az első motoros túrám, hiszen még csak kedden kaptam meg a jogsimat. Nagyon jól éreztem magam,igaz hogy nem mentünk végig a távon, de a Dabas környéki dagonyában részt vettem.Ha nem húzódott volna el ennyire az idő, akkor Szegedig is bírtam volna. Remélem egyszer még én leszek a legöregebb is ebben a túrában. Köszönöm a részvételt, és gratulálok azoknak akik eljutottak Szegedre. (Biztos finom volt a Vacsi)
Szellő Anett Dánszentmiklósról! :D:P:DD
Dr3Ft: Én is nagyon élveztem és jól éreztem magam. Ha a hugom nem jelentkezik akkor én lettem volna a legfiatalabb. Gratulálok mindenkinek aki részt vett. A legszarabb az egészből a mai motortakarítás volt! Jövőre újra megpróbálnám! :D


A túra Herold szerint:

Tényleg csak pár gondolat a mopedes kirándulásról. Nincs bennem bíráló szándék és komoly tapasztalatok nélkül okoskodni sem szeretnék. Maga a túra nagyon jó volt, aki terepre vágyott, az kapott bőven belőle. (még haza is hoztunk)
Én személy szerint Szegedig már nem jutottam le, de azt hiszem nem is bánom. Amiért mentem az sikerült. Nagyon jót motoroztam és bebizonyosodott, hogy a kis honda állja a sarat. A Tatárszentgyörgyi mélypont után, igazán élvezetes szakaszok következtek, örülünk, hogy nem álltunk ki! Ami azért nagyon az ajtóban volt.
Én komolyan szerettem volna végigcsinálni, igyekeztem betartani a szabályokat, hittem, hogy sikerülhet. De ennyi emberrel esély sem volt rá. És ebben az útviszonyok csak részben játszottak közre. Mondjuk ki nyíltan. Aki téged szem elől tévesztett, az nagy valószínűséggel lemaradt, a legnagyobb jóindulattal is. Most ne is feszegessük a motorok és gazdáik felkészültségét, az még csak tovább rontja az esélyeket. Ha nem tekintjük szervezett gurulásnak a túrát, akkor mindenben igazad van. Vannak szabályok, tartsátok be, megyünk és kész. De amikor egy négyes keresztből négyfelöl jönnek és totál káosz van, akkor marad a túlélés, nem érdekel a másik, -legfeljebb egy-két fő- gyerünk a vezér után, ő legaláb tudja hová megyünk.

Ennek ellenére kb 30km közúton "üldöztünk" benneteket hatan, hogy a sokadik találkozási ponton sikerüljön csatlakozni. Mégegyszer mondom: megérte!! A jövő évi túrán remélem lessz olyan csapat, ahová beférek, hiszen nem szeretném kihagyni! Legfeljebb szépen megvárják az öreg hondát...
(tényleg! Hány moped volt?) Köszönöm az élményt, neked és a többi résztvevőnek, nagyszerű embereket ismertem meg!

Üdv: Südy Attila
(Herold)


A túra Luy szerint:

Nekem ez volt az első túrám veletek, elmondom hogy nem utcai motorosoknak találták ki! Kell egy bizonyos szintű terepmotorozásos talapsztalat, rutin. És idén még a sok sár, dagonya is nehezitett a túrán, és még az is hogy nagyon sokan nem tartották be az előirásokat. Én dunawarsány-dabas távot tettem meg ami 25km de mi 60 km alatt tettük meg, mivel a túra 2 csoportra szakadt dabas sári településen kiszáltam a túrából mert nem éreztem kihivásnak hogy főúton
haladjak le szegedig, azt bárki bármikor teljesiteni tudja:)

A szervezetlenség iszonyatos hiánya, szabályok nembetartása ellenére is nagyon jól éreztem magamat,mivel mindenki barátságos segitőkész volt amikor lerobbantam (kicsuszott a gyertyakábel)köszönöm mindenkinek Egy életreszóló emlékkel lettem gazdagabb.Jövőre ismét találkozunk:)

Irtam beszámolót amit elvileg taki majd felrak az oldalra
irtam jót is rosszat is

DE SENKIN NEM SZERETNÉK MEGBÁNTANI A LEIROTTAKKAL

de aki a lemaradt csoportban volt az tudja és érti hogy miért irtam le ezeket is, mivel ugy volt hogy: (ha a mögöttem lévő megáll akkor én is megállok)
ezt elég sokan nem tartották be gondolom ezért maradt hátra egy kb 10-12 fős csoport De mindezek ellenére jó motorozás volt sok sikert jövőre mindenkinek 2011-ben találkozunk ha előbb nem


Túra Bosko szerint:

Dánszentmiklósról nyolcan vágtunk neki a távnak.
36km terepezés után az egyik simsonnál gyujtás probléma merült fel. húsz perc szerelés után takinak telefonon jeleztük hogy induljatok tovább mi 4-en maradunk szerelni. Szerelés, végül gumipókos vontatás az 5-ös főútig ahonnan műszaki mentőcsapatunk platón vitte haza gépet és tulaját. Hárman úgy gondoltuk hogy lajosmizse magasságában járhattok földúton és orgoványnál utolérhetjük a mezőnyt. Ezért dabas-kerekegyháza aszfalt majd kerekegyháza-orgovány földút-mező-ingovány-földút után du 5 órára értünk a benzinkúthoz. Telefonálgatás után értesültünk a tényleges helyzetről. Négy mezőnnyel tartó társunk Dabas-Dánszentmiklós útvonalon hazaért. Hárman orgoványnál bevártuk kisérő autonkat és felpakolva jól megérdemelt söreinket kortyolgatva hazamentünk.
Élmény volt, jövőre újra...


Túra Juty74 szerint:

Hatalmas élmény volt, vérzett a szívem, amikor fel kellett adjam. A motornak egyszerűen elment az ereje, azaz hármastól fölfelé hiába húztam a gázt, nem ment. Még nem néztük át, de majd arra is sort kerítünk. A mentés 2 órán belül megérkezett értem (:-)), szóval minden rendben volt.
Nagyon jól éreztem magam, és bár nem értem végül célba, hatalmasat motoroztunk. Mistral és Bruce mesélt gondolom a hármasban való eltévedésünkről. Voltaképp volt minden, amire vágytam: pocsolya, sár, homok, mi kell még?
A videót megnéztem, az se volt semmi.



Taki szerint

Az élbojban haladók statisztikai adatai a következőképpen alakultak:
Teljes távra vonatkozó statisztikai adatok:
Trakc elemzés, követés a http://connect.garmin.com/activity/34808949

Idő: 13:40:42
Mozgásidő: 07:20:44
Elapsed Time: 13:40:42
Átlagseb.: 16.9 km/h
Avg Moving Speed: 31.5 km/h
Maximális sebesség: 51.2 km/h

Mivel Dabas-Sári előtt annyit szívtunk a főcsatorna által eláztatott területen való átjutáson, hogy teljesen reménytelenek tűnt az eredeti nyomvonalon való haladás esetén a táv teljesítése, ezért a problémásabb részeket aszfalton tettük meg. Így a kiírással ellentétesen ez az offroad túra kb. 50-50%-ban offroad és onroad lett. Ime a részletesebb statisztika:
Ebből aszfalt:
megtett táv: 116 km
időtartam: 4:18

Ebből terep:
megtett táv: 112,9 km
időtartam: 8:43

Részletezés:
A startot követően meglepően rugalmasan haladt a banda, a szabályokat mindenki tiszteletbe tartotta, a lemaradozókat rendesen bevárta. Megnyugodtam, menni fog ez.
A kavics bányák környéki meglepetés idén sem maradt el. Az elszántságszűrőként használt erdei szakasz, a kiugrató kavicsos töltéssel együtt sem rettentett el senkit. A következő részen váratlanul elénk táruló kavicsbánya (pár hónapja ott még semmi nem volt) viszont kerülőre kényszerített minket. Ezen kerülő alkalmából bemutatkozott a ránk váró sár, dagonya és sár... Itt már többen végig gondolták, hogy biztos, hogy jó helyen vannak-e - de még mindenki mosolygott. Ellenben a szabályok betartásánál néha már a haladási ösztön erősebbnek bizonyult, szerencsére mindig volt fegyelmezett ember, aki bevárta a hátul lévőket.
Bugyit megkerülve azonban egy olyan útszakaszra jutottunk, amely annyira saras volt, hogy a úgy döntöttem a sárban haladás helyett inkább választom a meghátárlást - főleg azért, mert tudtam, hogy az út előttünk álló része ennél csak rosszabb lehet - hiszen a lapájos rész felé haldtunk. Így szégyen a futás, de hasznos - kimentem aszfaltra a láp kikerülése végett.
Az első tereprészre vonatkozó adatok (Start-Bugyi utáni kövesutazásig):
megtett táv: 22,7 km
átlagsebesség: 9 km/h
időtartam: 2:25

Első aszfaltos szakasz adatai (Bugyi után):
A lápkerülés sikeresnek mondható. Az aszfaltcsíkról balra elnézve gyönyörködhettünk a térdik vízben gázló gólyákba és ezen idili képből csak immel-ámmal előtűnő eredeti nyomvonalukban. Hamar megtettük a távot, az aszfaltról letérve elénk táruló látvány sem volt túl bíztató, de annak kerülése csak nagyobb szakaszok kihagyásával lett volna lehetséges, arról nem beszélve, hogy emlékeimben úgy élt, hogy csak pár kilométer szokott saras lenni (sajnos a végén kb. ugyanide értünk vissza és tettük meg a kerülőt jópár óra kemény küzdelem után).
megtett táv: 3,9 km
átlagsebesség: 41 km/h
Időtartam: 0:05:38

Második terepes szakasz (Bugyi bekötő út - kószálás - Dabas-Sári)

Mivel tudtam, hogy a csatorna partján csak pár száz métert kell megtenni, ezért nem hátráltunk meg az előttünk dagadozó sártól. Eget megvető bátorsággal vágtunk neki a töltésnek. Kisebb-nagyobb szopásokkal mindenki sikeresen teljesítette is. Sajnos itt azért már előjött a motorok és motorosok közötti tudásbeli különbség. De mindentől eltekintve: eredményesen teljesítettük a beugrót.
A csatorna partját elhagyva megnyugodva tapasztaltuk a már-már száraz homokos út nyújtotta menetkényelmet és haladási sebességet. Örömünk azonban nem tartott túl sokáig, mert igaz hogy a csatornától eltávoldogutnk, de a mélyebb helyeken felgyülemlő belvizek azért okoztak kellemetlen meglepetést. Egy szántásnál sajnos kénytelenk voltunk a kukarica földön átvágva kerülni a sárral térdig eláraztott útat, persze a bátrabbak, őrültebbek bepróbálták a nagyon-nagyon mélynek tűnő nyomvájus útat is - a videót elnézve, így utólag, lehet, hogy ők jártak jobban.
Ezen a szakaszon túl lendülve ismét jobban tudtunk haladni, csak egy-két sorompó és éles lővészet tábla kényszerített lassításra. Az orosz harckocsik által hullámosra kijárt úton, a mélyebb gödrögben felgyülemlett víz kerülgetése elég nagy kihívás elé állított minket. Azt hiszem ez volt az a szakasz ahol végleg feldarabolódott a társaság. Ennek a konkrét okát nem tudom, de jóindulatúan azt hiszem, hogy a hátul lévők nem igazán érzékelték, hogy ők vannak hátul ezért nem is vártak senkire se... Kicsit értetlenül állok a ledarabolódás előtt, mert pl. Mistral (Cagiva enduro 125) épp ezen szakasz végén törte el a kuplung karját (ő volt a záró ember - mögötte senki) és neki én hoztam helyre a törött kart... és csak azután indultam el, hogy meggyőződtem a motorja működő képességéről - ellenben ők itt maradtak le már-már végleg. Ez vajon, hogyan lehetséges?? (hiszen szinte egyszerre indultunk és elvileg én voltam az első... és előttünk több vízes árok már nem volt - simán lehetett haladni...) Amúgy még annyit a szabályok be nem tartásáról, hogy azt sem felejtsük el, hogy a szabályok szerint illett volna mindenkinek lehetőleg folyamatosan haladni, lehetőleg rendesen elindulni, a hibákat pihenők alkalmával elhárítani... ez ugye azt is jelenti, hogy a lemaradók ne csak az őket kanyarba be nem várókat szidják (persze erre minden joguk megvan!), hanem tartsonak önvizsgálatot is - biztos, hogy mindent elkövettek, hogy ne vesszenek el? Pl. szóvá tették egyszer is az előttük lévő baromarcúnak, hogy "Te állat - már megint nem vártál meg?" vagy végig arra vártak, hogy én az első helyről vegyem észe, hogy neki milyen próblémája van pár kilóméterrel hátrébb?
Na, mindegy - a lényeg: a jól járható szakasz után jöttek az igazán szopatós részek. Kb. 1-1,5km-t kellett volna még megtennünk a főcsatorna árnyékába, hogy végleg búcsút vehessünk a saras részekről. De annyira átázott a környék, hogy egyszerűen képtelenk voltunk haladni, de bíztunk a képességeinkben és a csodába - volt ahol 50 cm-es vízen vágtunk át abban a reményben, hogy később csak jobb lesz... Közben nem igen foglalkoztunk a lemaradókkal - mert ugye még mi sem tudtuk, hogy jó felé megyünk-e...
Aztán csak kénytelenk voltunk belátni, hogy itt bizony nincs motor amivel át lehet menni. Megtörve fordultunk vissza, már előre félve az előttünk álló szakasztól - hiszen még frissen élt bennünk az emlék, amikor is idefelé átküzdöttük magunkat rajta. Egyre több elveszett emberrel találkoztunk és hízlaltuk fel a csapatott ismét 20 fő fölé.
Visszafelé többször megpróbáltuk átkeltni a főcsatornán, de sehol sem sikerült. Kénytelenk voltunk visszamenni az aszfaltra.
megtett táv: 36,3 km
átlagsebesség: 9 km/h
időtartam: 4:12:12

Második aszfaltos szakasz (Dabas-Sári előtt, Tatárszetgyörgy, megyehatár)
Egy elég kopott aszfalt csíkon mentünk be Dabas-Sárira. Útközben megtorpant a kis bravom, kiderült, hogy a nagy rázkódástól leesett a benzinslag a csapról - így elfolyt a tank tartalma (szerencsére sok, már úgy sem volt benne), tartalékon folytattam az útat. Sárin az első kútnál tankoltunk. Megállapítottuk, hogy már olyan késő van (dél után 4 is elmúlt már), hogy ha végig aszfalton mennénk már akkor is csak sötétben tudnánk beérni Szegedre... Ennek ellenére úgy döntöttünk, hogy az előttünk lévő távból megpróbáljuk kihozni a legtöbbet terepen. Végig gondoltam a távot és gyorsan leterveztem, hogy melyik "veszélyesebbnek" rémlő szakaszokat, milyen aszfaltos szakaszokkal lehet levágni, kikerülni... Így pl. a következő aszfaltos résszel letudtuk a főcsatorna emlékét is.
Tatárszentgyörgyön egy bolt előtt kapott el minket az eső. Itt egy-két ember ismét levált... Gyors indulás (minek következtében a következő letérőnél ismét elveszett a lassan indulók nagy része...) és már is téptünk a kb. 5-6 km-re kezdődő terepes szakasz felé.
megtett táv: 27 km
átlagsebesség: 21 km/h
időtartam: 1:18:17

Harmadik terepes szakasz (megyehatár-Kunbaracs)
A szovjet harckocsik által izgalmas hepe-hupássá kitaposott "határ úton" (Pest-Bács-kiskun megye) vágtunk át Kunbaracs felé. Jól haladtunk, szépen jött mindenki. Az aszfaltra kiérve meglepődve tapasztaltuk, hogy már megint nincs meg a csapat hátulja.
megtett táv: 8,5 km
átlagsebesség: 25 km/h
időtartam: 0:20:18

Harmadik aszfaltos szakasz: (Kunbaracs-Kerekegyháza-Izsáki bekötő út)
Összetelefonáltunk és kiderült, hogy ők Ladánybenén vannak - megadtuk az instrukciót, de 15-20 percet várva rájuk sem tűntek fel (a leküzdendő távolság 5-6 km lett volna), így lemenő nap nyomására úgy döntöttünk, hogy megyünk tovább Kerekegyháza irányába - hiszen Tatárszetgyörgyön megbeszéltük, hogy ott úgyis fogunk tankolni és Ladánybenéről több úton is el lehet oda érni... lehet, hogy a másikor indultak, a telefont már nem vették fel... Szóval goo...
Kerekegyházára bérve, a második kútnál várakozó állásba helyezkedve végre sikerült elérni a lemaradókat, akik jelezték, hogy most értek be Kunbaracsra. Oké, megvárjuk... Ismét 20-30 perces pihenő... (remélem kezditek érteni az aszfaltos átlagsebességünket...). Majd végre újra összerázódva (itt ismét kivált pár simsonos - ők inkább aszfalton mennek Szegedre alapon) mentünk tovább. Most már köztünk volt az elvileg leglasabb motorral bíró Herold is (és tény, hogy ő volt a leglassabb, még az én Bravom is 3-5km/h-val többre volt képes. Neki 40-42 km/h volt a maximuma...).
Természetesen azon már meg sem lepődtem, hogy a leglasabbel elől haladva a következő leágazónál meg megint várni kellett a csapat végére - szerencsére most már csak 5-6 percet... (Később kiderült, hogy Juthy74-et búcsúztatták...)
megtett táv: 21 km
átlagsebesség: 18 km/h
időtartam: 1:11:27

Negyedik terepes szakasz (Izsáki bekötő út - Orgovány)
Mostantól kezdve megszüntek a lemaradások... a várakozások... Kifejezetten jó tempóba haladtunk a kb 12-13 főre redukálódott csapattal (a kemény mag mellett köztünk volt Herold, a leglassabb ; SzAtis a legfrissebb, és az első bálozós két simson stáros, az áll50es maszek mindigvidám 4T-s srác, egy nagyon kellemes robogós srác (attila?), és a kétfősmajdnemGyőri különítmény, a bejáratós szimóval Brucie, a záro cagivás Mistral... és hát többre nem emléxem... Domit és bandáját nagyon hiányoltam, de ők idén beáldozták a célbaérést a segítés oltárán...). Annyira jó volt az összhang, hogy még fényképezgetni is megálltunk... önként...
megtett táv: 17,4 km
átlagsebesség: 18 km/h
időtartam: 0:37:22

Negyedik aszfaltos szakasz (Orgovány-Orgovány)
Aszfalton gurultunk be - tankoltunk - és go. Szapráztunk rendesen, mert a nap már nagyon haloványan világított...
megtett táv: 5,3 km
átlagsebesség: 18 km/h
időtartam: 0:17:44

Ötödik terepes szakasz (Orgovány-Tázlár)
Ami a csövön kifért... csak nyélgáz, semmi lassítás... Egy robogós rámtapatt, így mindig volt társaságom... és Herold lámpaja is igen gyakran fel-feltűnt. Lenduletünket csak egyszer törtük meg Kaskanytyú magasságába, ahol összevártuk egymást (2 perc) és már mentünk is tovább. Vagyis mentünk volna, ha a Bravó nem kezdett volna el rakoncátrankodni... megtorpant, nem pörgött... A pedálla feltakertem 18-20-ig, akkor tudta tartani azt a sebességet, de nagyon nyögve nyelősen ment. Mivel nagyon-nagyon lemenőben volt a nap, így úgy döntöttem, hogy addig nézzük meg, hogy mi lehet a hiba, amíg látunk. Kénytelen voltam szétkapni a motort. Valami iszonyatos homok fogadott a karbi környékén... gyorsan lekpatam a légszűrőt, kiszedtem az utólag berakodt olajos szivacsot, ami annyira berakódott, hogy gyanúsan már a levegő útját állta... Egy próba indítás, próba menet - siker. Úgy ment a kis moci, mint ma még soha.... már néha-néha 48km/h-t is elérte a sebessége... Ha már elérte, akkor a hátralévő részen már nem is lassítottam (vajon Herold, hogy bírta tartani ezt a sebességet??)
megtett táv: 28 km
átlagsebesség: 25 km/h
időtartam: 1:07:44

Ötödik aszfaltos szakasz (Tázlár-Sziksóstó-Cél)
Tázláron begurultunk a benzinkútra, de csak konstatáltuk, hogy zárva van... Innen végig aszfalton mentünk, ránk sötétedett... Bár, hogy őszinte elgyek, azért azt még el kell mondanom, hogy úgy éreztem, hogy ha nagyon-nagyon akartam volna, akkor rá tudtam volna beszélni a lelkes kis csapatunkat arra, hogy a sötét ellenére is terepen menjünk tovább - de ehhez már leginkább nekem nem volt kedvem... Atis és Herold Kiskunfélegyház, mi meg Szeged irányába indultunk.
A Bravo végig full gázon ment - csak akik nem hitték gps adatokkal tudom alátámasztani, hogy egyszer léptem csak át az 50-es sebességet - amikor Szegednél legurultam a felüljáróról... Amikor a robogósok elém álltak, akkor néha már 49-cel is tudtam menni... de amúgy általában inkább 47-48, ennyit bírunk. Jövére sem fogunk többet.
Pihenés nélkül egyfenékkel tettük meg az utolsó szakaszt.
megtett táv: 58,8 km
átlagsebesség: 41 km/h
időtartam: 1:25:09

Taki által készített videó:




II. Budapest-Szeged offroad mopedrally

2009. május 16.
Értékelés:

Számok tükrében:
Megtett távolság: 213 km (ebből aszfalton 5 km)
Mozgási átlagsebesség: 32,5 km/h
Maximális sebesség: 52,07 km/h
A futam teljes ideje: 10:35.

Így látta Gebu:

Sziasztok,

Hát elmondhatom, hogy nem volt semmi a kiképzés az idei Budapest-Szeged moped rallyn. Az biztos hogy jól megvolt szervezve az útvonal.
Először is köszönet Z Takinak hogy részt vehettem a túrán még ha nem is 50 köbös a mocim akkor si. Én amikor megláttam taki motorját nem gondoltam volna hogy kibírja az utat mert nem sok a különbség az ő motorja közt meg egy babetta közt. Mindenesetre néha megszégyenítő módon hagyta maga mögött a csapatot. Én azt hittem hogy nem lesz ilyen nagy a homok, de ahhoz képest egész nap lóbáltam a lábam egyensúlyozás céljából.
Volt benne egy két sorompó is ami alatt a motorok nem fértek el s még kikerülni is nehéz volt, erről nem a szervezés tehet, de így legalább ez is egy meglepetés, kihívás lett számunkra. Na meg persze a táj is igen szép volt körülöttünk igaz nem volt részünk nagyon nézelődni a terep miatt, de a pihenés közben bepótoltuk, amíg a motorok hűltek az árnyékban.
Az biztos hogy nem unatkoztunk. Aki szeret motorozni az {erdőbe} és szereti a terepet annak ott a helye jövőre is. Az biztos hogy mindenki nagyon jól teljesítette a szakaszt igaz egy társunkat elvesztettük sajnos, de még mindig megérte. Igaz jó lett volna ha még többen vagyunk ,de így is volt olyan szakasz az erdőbe ahol az első és utolsó közt volt majdnem 600-700 méter is - az pedig nem kevés az erdőben. Előtte egy kis eső eshetett volna egy pár nappal, mert az megkönnyítette volna a munkánkat. Ez a motorozás jó volt - megismertük egymást, mondjuk a többsége már az előzőn is részt vett. Én meggyőződésem hogy felejthetetlen pillanatokban volt részünk. Remélem, hogy majd jövőre is találkozunk.
üdv Gebu

Így látta Domi:

Azzal kezdeném, hogy tavaly is részt vettem ezen a flúgos futamon. Az a futam az ideihez képest egy könnyed szombati gurulás volt. A talaj, amin az elmúlt alkalommal motoroztunk egy kicsit keményebb volt. Az idei mopedrallyen a szárazság miatti mély homok volt a fő visszatartóerő. A kiskerekű Simson SR50-es robogóval indultam. Nem elég, hogy kicsi a kerék átmérője, még keskeny is. A szárazság miatt iszonyatosan nagy volt a homok, ezért a mocim kereke belevágott a homokba, ahol a teljesítménye már nem volt elegendő a tovahaladáshoz. Ekkor jött a jól bevált lábbal evezés. Na ez elég fárasztó volt. De nemcsak ez. Inkább mesélném az elejétől. Mi Székesfehérvár mellől, lábon gurulva mentünk fel az indulás helyszínére, négyen. A csapatunkban három Simson (Schwable, S51B, SR50 roller)és egy Piaggio Typhoon volt. Mintegy 35 Km megtétele után a csapatunkban lévő Schwable-nak defektje lett. Hogy Adonynál a kompot le ne késsük, defektes kerékkel továbbmentünk. Szerencsére hét Km motorozás után felleltünk egy motorkerékpár alkatrész üzletet. Ott vásároltunk gumit, és szereltünk, de villámgyorsan. Emiatt a kitérő miatt kb. egy órát csúsztunk. De jeleztük a szervezőknek, hogy a lelkesedésünk töretlen, ezért vártak ránk. Az út eleje nem volt különösebben nehéz, de egy idő múlva jött a száraz homok, amiben a motorozás a lehetetlennel volt határos (említettem már a kerék méretét?). Talán emiatt, vagy nem de Orgovány előtt a Schwable kormányát markolgató társunk olyan csúnyán elesett, hogy kénytelen volt feladni a további harcot az elemekkel, és inkább épített úton hazamotorozott. Szerencsére komolyabb baja nem történt. A motorozást a csapatunkból immár hárman folytattuk Szeged felé. De a java csak ezután jött. Homok, homok és még több homok. De leküzdöttük. És a mocik is. Jövőre Én biztosan menni fogok megint. A motoromon esetleg végzek egy-két módóstát,(levegőszűrés, és vastagabb gumik) de le nem cserélem. A kihívás így az igazi. Sziksósfűrdőn a vacsi után jólesett a fürdőzés a medencében. A másnapi hazamotorzás (csak 150 Km) már meg sem kottyant.


Így látta Taki

Az idei túrára beújítottam – vettem egy erre a túrára tökéletesen alkalmas kis mocit... Na, vajon milyet? Hát persze, hogy egy Piaggio Bravo-t, mert ugye, ami egyszer bevált, azt nem szabad lecserélni. Ezt mondom én az asszonynak is, de valahogy nem akarja elhinni... ;)
Reggel a starthelyre hiába értem oda hajnalok hajnálán – a két soproni Gilera Stalker robogós félállat (Attila és társa), és Tibi barátunk a kis dt-vel már türelmetlenül várt. És természetesen Jeni is eljött a kis Honda ördöggel, persze a túrát magát idén már nem vállalta, mert még nem heverte ki az előző macskajajos sérülését...
Domi és csapata jelezte, hogy a változatosság kedvéért most ők kaptak defektet nem sokkal a start előtt és könyékig a kerékben vannak – várjunk rájuk.
Vártunk rájuk. Így legalább volt időnk egy ici-picit beszélgetni. A szervizes csapat megérkezése után nem sokkal a lovak közé csaptunk.
Az első meglepetés kb. indulás után 500m-re ért minket, amikor is a tavalyi kopár szántás helyett egy sűrűn benőtt búzaföld fogadott. Olyan nagy volt a gaz a környékén, hogy meg sem próbáltam átvágni rajta – úgy látszik idén hamarabb jött a nyár.
Természetesen a múltkor elébünk hányt földsánc most is utunkat állta – így megint kerülőre kényszerültünk – egy kis tavacska partját ugrottuk meg olyan vehemenciával, hogy mire előkaptam a kamerámat, már mindenki a túl oldalt volt. „Na, majd adok én ennek a lendületnek... ;)”
Bugyinál az erdőn átvezető kis csapást elsőre és hibátlanul sikerült elkapnunk. Kedvünket az sem szegte, hogy a sűrű aljnövényzetből váratlanul előtűnő őz egy laza ugrással akarta átszelni az utat előttem, de nem számolt a kis Bravo kirobbanó erejével és alul méretezte a sebességem, ja kérem, akik babettához vannak szokva... ;) Szóval sikeresen elvitte az első sárvédőmet és leverte a lábam a lábtartóról... Persze nekem szemem sem rebbent – tovább.
Bugyi és Dabas-Sári között most nem a főcsatorna partját választottuk, hanem inkább a katonai lőteret vettük célba és úgy terveztük, hogy majd annak a határán átslisszolunk Tatárszentgyörgyre. Sajnos az utolsó bejárásom óta az összes határ menti kis utat lezártak, lesorompóztak. Így csak kisebb küzdelem árán (meg bónuszban otthagytunk egy-két visszapillantót is) tudtunk ezen a távon túl lendülni.
És már előttünk is kanyargott a Közép Európai Dakar (CE) egy szakasza (az akkor készült képeket megnézheted itt) – a nagyokat megszégyenítő elszántsággal vetettük be magunkat a homokbuckák közé. Hát ha látta volna egy-két dakaros a teljesítményünket biztos, hogy szégyenkezve adta volna vissza a versenyengedélyét... :)) Kb. 10 km-t nyomtunk le a verseny útvonalán.
Ezt követően belevetettük magunkat az endurósok által oly nagyon kedvelt „hullámvasút” etupba. (Ez egy – a még szovjet harckocsik által – hullámosra járt pár kilométeres szakasz, ahol ha nem figyel az ember, hatalmasakat lehet takarni. De mi figyeltünk. ;)
Jött Kerekegyháza – és már ment is... Vagyis ment volna, de a kis Bravom megmakrancolta magát és nem akart húzni, sőt egy idő után már semmi sem akart... :(
Kicsit elszomorodtam, hogy itt lesz számomra vége a versenynek, de aztán egy kis esőtánc, ráolvasás segített a gondon és csak elindult – aztán nem is lett vele több gond végig.
Szóval jött Kerekegyháza-Orgovány szakasz, ami az előző hetek (hónapok??) esőmentességének köszönhetően iszonyatos homokkal fogadott minket – ne nem mintha eddig nem lett volna szinte járhatatlan az út... ;)
Szegény Svalbis egy idő után annyira belelkesedett, hogy végsebesség közeli tartományban csak földhöz vágta a lovasát, teljesen elhajló kormány, keresztbeálló első kerék, letört kuplungkar és a bukó által nem fedett testrészek sajgása lett a következmény. Rutinos szőlősdrótos szerelő gárda hamarjában orvosolta a bajt, de beérve Orgoványra a rájder jelezte, hogy neki most sokkal, de sokkal jobban esne ha nem rázná az összekuszált belsőségeit tovább a svalbi – szívesebben venne egy aszfaltos hazautat, mint egy kis homokozást a fiúkkal még kb. 100 km-en keresztül.
Hát betegemberrel és üvöldő asszonnyal ugye nem vitatkozik az ember – érzékeny búcsút vettünk és így 7 főre redukálódott csapattal estünk neki a hátralévő laza kis szakasznak.
A következő etap részleteivel nem is untatnálak benneteket – a lényeg az, hogy az összes családtagom és ősöm el lett küldve melegebb égtájakra – na nem hangosan csak úgy gondolatilag. Domi szerint a homok épp a kökéig ért... :)) Küzdött is rendesen a kis kerekű simsonnal.
De anélkül, hogy fényezném a bandát el kell, hogy mondjam, nagyon kitartóak, ügyesek és kellően mazochisták is voltak. Estünk-keltünk... de töretlenül haladtunk. És már csak 60, 50, 40 km volt hátra... A két Gilerás határozott húzó szerepet töltött be, nagyon jól viselkedtek a motorok és ügyesen voltak terelgetve is. Persze a vége felé már ők is nagyon elfáradtak és egyfolytában kövesútról álmodoztak, de a rideg valóság mindig hátba verte őket, amikor is a simsonos különítmény kijelentette, hogy ha eddig végig jöttek offroad, akkor nem az utolsó pár kilométerre menekülnek ki a szilárdburkolatra...
Mentünk. Jöttünk... Győztünk.
Félnyolc után pár perccel mindenki befutott a célba – itt sajnálattal vettük tudomásul, hogy a sokadig leltárellenőrzés után sem sikerült előkeríteni a simson – útközben többször is átrendezett – csomagjaiból a pálinkás üveget...
Gyors vacsora, ahol is megbeszéltük a túra hibáit és erényeit, ahol is eldöntöttük, hogy a hihetetlen igénybevétel és küzdelem ellenére sem hagyjuk magunkat elcsábítani az erősebb, a szebb, a jobb (mert ugye ilyen nincs is) motorok felé – és jövőre ugyanekkor, ugyanitt, ugyanezekkel a motorokkal...

Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a csapat nagy része vasárnap aszfalton tettem meg a hazavivő utat, ami pl. a soproni társaság esetében megütötte a 400km-t is... Opsz... Országkerülés, meg nagy motor... hagyjál má.'..




I. Budapest-Szeged offroad mopedrally

2008. május 10.

Számok tükrében:

Mozgással töltött idő: 6 óra 51 perc
Megtett távolság: 219 km (az összes adatott itthon rögzítettem, ami kb. 10 km-rel több!)
Mozgási átlagsebesség: 31,4 km/h
Maximális sebesség: 50,03 km/h
A futam teljes ideje: 9:35.

Előzmények:

2006-ban hallottam először a Budapest-Makó rallyról, ahová is polgárpukkasztásból elszerettem volna indulni egy Babetta típusú segédmotorkerékpárral, mivel meggyőződésem, hogy kis hazánkba ahová autóval el lehet jutni oda egy Babettával is. De mivel a nevezési díj majdnem meghaladta a motor vásárlására szánt összeget, így kénytelen voltam lemondani róla. Aztán beszélgettem olyanokkal, akik részt vettek a fenti rendezvényen és a többség elismerően nyilatkozott róla – kiegészítve a véleményüket azzal, hogy 50 köbcentis eszközzel teljesen képtelenség lenne megcsinálni, mivel a futam alatt a táv leküzdése mellett a feladatok megoldására is rengeteg energiát és időt kellene fordítani. Szóval – hagytam magam meggyőzni, de a kisördög nem hagyott nyugodni. Így esett, hogy próbaként tavaly meghirdettem a Budapest-Szeged Offroad Moped Rally-t. Kezdetben nagy volt a lelkesedés. A közvetlen baráti körön kívül a Riga Klub és a Simson Klub is jelezte a részvételi szándékát. Kicsit féltem is ettől a két véglettől, meg természetesen a sok résztvevő miatt igényelt alaposabb szervezési munkától.
Így öröm az ürömben, hogy a végső csapat igen kis létszámúra redukálódott...
Mindösszesen 9 fő motoros és 3 fő quados jelent meg a startnál.

Az alábbi 13 fővel indultunk útnak:
• Domi65 - Simson sr50
• és a haverja - Piaggio robogó
• Szsolti - Simson Schwalbe
• Ybrahim - Simson S51
• Jeni - Aprilia Tuareg
• és a barátja - Simson Star
• Ztaki - Piaggio Bravo.
• Zolexka
• és társa - XL 125 4T?
• Frpéter és két haverja ATV-kkel kisérnek... (3 fő)


A túra:

Már izgatottan vártam, hogy elérkezzen az indulás időpontja. Nagyon kíváncsi voltam rá, hogy mit művel majd a 2 lóerő és a virsligumi az Alföld tengersík vidékén...
Reggel 8 órára érkeztem meg a rajt helyére, ahol még senkit nem találtam. Alig állítottam le a motort és már is csörgött a telefonom: Jeni keresett és számolt be arról, hogy épp most kapott durrdefektet, de szerencséjére épp egy gumis előtt – lehet, hogy a szerelés miatt késni fognak. Úgy döntöttem, hogy feltérképezem a környéket és megkeresem, hogy hol van a legközelebbi tankolási lehetőség, hiszen a többiek között is biztos lesz, akinek már kifogyóban lesz az üzemanyaga... Alapos keresgélés és a bennszülöttek kifaggatása után kb. 5-6 km motorozás eredményeképpen akadtam rá egy jól eldugott kis kútra Dunavarsány belterületén... Visszafelé már igyekeznem kellett, mert rohamosan közeledett az indulás időpontja és ugye nem illenék épp a szervezőnek késnie. Mondanom sem kell, hogy ahogy kanyarodtam be a rajt helyére majd kiütötte a szemem a Castrol kút, hogy tudtam én ezt eddig nem észre venni?!!
Megérkezve még mindig sehol senki... Lehet, hogy mégis egyedül fogom legurulni a távot? Oh – nem... mert a híd tetején, a bokrok között megjelent és a hozzám vezető út felől érdeklődött... Seperc alatt kis dongók hada árasztotta el a hídlábánál lévő kis tisztást. Megérkezett szinte mindenki aki fixre ígérte a jövetelét (Csak Sipi hiányzott – de neki volt igazolása.) Gyors értekezés és máris mentek a fiúk tankolni, így lehetőséget biztosítva nekem arra, hogy magamba nyomjam az otthonról izibe becsomagolt kis bundás kenyeremet, ezzel biztosítva az egész napra szükséges energia bevitelt.
Alig haraptam egy-két falatot, amikor megjelentek a quadosok... Meglepetésemre az egyik kis suzuki atv nyergében egy hölgyet tisztelhettünk. Ők talpon jöttek fel Bajáról, csak azért, hogy velünk gurulhassanak – minő megtiszteltetés!
Szóval a 8:30-as indulásból végül is 9 órás start lett...
Gondoltam ízelítőnek és bemelegítésnek a főútvonal kihagyásával közelítsük meg a tervezett útvonal első szakaszát, ami egy gyengébb szántás érintésével volt csak lehetséges. Mivel ezt az akadályt mindenki gond nélkül vette, így megnyugodva folytattuk utunkat – nem lesz itt semmi probléma, tökös csapat állt össze... :)
Szépen csapattunk a tracken általában 35-ös utazóval, de ahol az útfelület megengedte, bele-belekóstolgattunk a 45-be is.
Az első komolyabb próbatétel akkor következett be, amikor is a pár hete bejárt nyomvonalon időközben egy hatalmas homokbányát vagy mit nyitottak (dömperek serege hordat el a homokot), hatalmas úttorlaszokat emelve elénk. No, alig mentünk 10 km-t és máris ugrott az eltervezett csapásirány... Szépen állunk... Próbáltunk rögtönözni és a már mások által kijárt csapáson kikerülni az útakadályt. Hát nem volt a legszerencsésebb választás, mert előbb a sunyásba vitt be minket, majd az aszfaltozott útra vezetett vissza, de előbb megmászandó, elénk gördített egy árkot is.
És még mindig lelkesek voltak a fiatalok – sehol egy kelletlen grimasz, sehol egy nem tetsző, káromló megjegyzés... Lehet, hogy alul terveztem a nehézséget? Ha ez a banda ilyen nyugival veszi az akadályokat, akkor elfognak aludni a sima, kitaposott utakon...?
Na, lesz, ahogy lesz... uzsgyi vissza a jelölt útra.
Mondom uzsgyi... de már megint egy árok. Köztünk és a terv között... Hát nem volt mit tenni, ezt is megugrottunk... mondjuk ez már olyan emberséges árok volt, simán eltűnt benne ember és motor... Itt mindenki megmutathatta, hogy milyen nehéz a motorja, mert kézi segítség nélkül senki nem tudott volna átmenni. Megdolgoztunk rendesen, de végül is azért jöttünk...
Most már nem lehet semmi gubanc – előttünk a jól kijárt út, sima ügy... lett volna, ha pár száz méterrel arrébb le nem térünk róla a magasfeszültségű hálózat szépen nyírt hasítékát követve egy kicsit, majd ismét egy tűzvédelmi szántáson megküzdve az elemekkel volt aki emberi toló erőt is igénybe véve közelítettük meg a kb.. 300 m-re lévő járt utat.
Azt követően megálltunk összevárni a bandát egy földmérő kilátónál és most már tényleg jó nyomon hajtottunk be Bugyira.
Itt szintén egy hasítékán át kerültük meg a községet, csak annyi bibi csúszott a számításokba, hogy a hasítékunk körül épp erdőritkítást végeztek a melósok, ezért mi a hasíték helyett egy hasítéknak látszó nyomvonalon vágtunk neki az erdőnek, ami kisebb dzsungel járásra emlékeztető, bozót harcba torkollott... de végül komolyabb veszteségek nélkül úsztuk meg a dolgot.
Kiérve a Bugyi-Dabas aszfaltútra, azon gurultunk egy keveset, majd a Főcsatorna partján, a horgászok által kijárt kellemes töltéstetőn folytattuk a kifejezetten szép tájon átvivő utunkat. Időközben kiderült, hogy a frissiben összerakott Starból itt is-ott is csordogál a váltóolaj, ami folyamatos pótlást igényelt... A rázós töltést Jeni endurója is megunta és ezt egy láncledobással adta a gazdája tudtára...
Kunpeszér után Kunbaracs felé vettük az irányt és véglegesen elbúcsúztunk az eddig is csak ritkán érintett aszfaltos úttól. Most már az Alföldre oly jellemző és sok-sok tapasztalt motorost is oly nagy kihívások elé állító homokos utak jelentették a legnagyobb akadályt. Küzdöttünk rendesen az irányítással és a lendülettel, de összességében egészen jól haladtunk. Még a piaggio robogóval jövő társunk is egészen jól boldogult az apró kerekek és a tapasztalt hiány ellenére is.
Voltak kisebb-nagyobb megcsúszások, talán néha-néha még tájmasszásban is részesültünk, de ezeket már rég elfelejtettük és simán le is tagadnánk... :)
Orgovány előtt pár kilométerrel a Stárral futó srác mutatott be egy rúdugrással kombinált csukaharasztot, amikor is a motor kipufogója a blokkról leválva a földbe fúródott és messze dobta azt.
A javítás eltartott egy ideig, de szerencsénkre egy régi szőlő föld mellett történt az eset – így akadt kötözni való drót bőven... a végére több volt a drót a motoron mint az összes többi alkatrész. Igazi drótszámárrá vált. :)
Sajnos a javítás után alig mentünk pár száz métert, amikor újra megállt. Ekkor az első lánckeréken szűntek meg létezni a láncforgatására kiképzett fogak... Az eltűnésükben valószínűleg nagy szerepet játszott a csorgó olaj miatt egyre nehézkesebben működő kuplung használatának sűrű mellőzése is...
Az egyik ATV vállalta, hogy a közeli benzinkútig elhúzza a mocit, ahová Sipi végül is egy utánfutóval eljött érte és szinte a nagy csapattal egyszerre érkezett meg vele estére Szegedre a célba.
Orgoványon tankoltunk és ettünk, ittunk, pihentünk egy kicsit, majd kicsit megfogyva folytattunk az utat. A lelkesedésünk még töretlen volt, pedig tudatosítottunk magunkban, hogy a távnak még csak kb. a felén vagyunk túl...
A hátralévő rész nagyon ütősre sikeredett – főleg a napok óta hiányzó esőzés miatt teljesen omlóssá száradó homokos utak miatt... Voltak részek, ahol már-már gyalog jobban haladtunk volna és voltak részek, amikor azt csinált a motor amit akart – semmi beleszólást nem engedett az irányításban. De összességében nagyon jól éreztük magunkat, csak kezdtünk a tartalékaink végére érni... szerencsére a megteendő út is a végéhez közeledett. Állapotunkra jellemző, hogy az ezidáig jól bevált haladási stratégiánkban is hiba csúszott és az egyik útkereszteződésben elveszítettünk a Simson Schwalbe-t.
Még szerencse, hogy a quados különítmény összeszedte minket, amikor is a srác megállapítva, hogy ennyit tuti nem mentünk volna kövön, visszatért az eredeti nyomvonalhoz.
Szóval végül kb. fél hétre értünk be az Szegedi célba, ahol már várt minket a nagyon finom marhapörkölt.
Ettünk, ittunk... kicsit beszélgettünk... kicsit nyalogattuk még a sebeinket... és előbb a hajnali 2-től talpon lévő két szegedi sráctól majd szép lassan mindenkitől búcsút véve – oszlásnak indultunk... ;)
Hát kb. ennyi.

Következtetések:

Igazából nem tudom, hogy mi volt ennek a gurulásnak a célja és igazából azt sem tudom, hogy mit értünk el vele... Azt bizton állíthatom, hogy egy feledhetetlen élményben volt részünk, amit még nagyon sokszor fogunk felidézni akkor is, ha nem lesz neki folytatása.
Az biztos, hogy egy nagyszerű csapat verődött össze, ahol az életkorbeli óriási különbségek teljesen lényegtelenné váltak, ahol csak egy cél lebegett előttünk: az öröm motorozás. Tudom, hogy a képeket és a videókat elnézve nem mindig ez jön le belőle. De higgyétek el, hogy mi végig fantasztikusan éreztük magunkat és attól, hogy valami durvának látszik, még lehet nagy-nagy öröm forrása és nagy-nagy élvezet tárgya (ugye nem nekem kell ide példákat írnom?)
Természetesen ha lesz rá valós igény, akkor jövőre ugyan ekkor, ugyan itt!
Gratulálok minden résztvevőnek - nem sok NagyArc csinálta volna végig és köszönöm mindenkinek az élményt, a quadosoknak a türelmet és a segítséget!

  |  Hivatkozás 1 | Hivatkozás 2 | Hivatkozás 3 | Hivatkozás 4 | Hivatkozás 5 | Hivatkozás 6 |