Copyright 2017 - Minden jog fenntartva.

János barátunk unszolására csak meghírdettem ezt a túrát is... Nem sok kedvem és motorom sem volt hozzá. Végül hagytam magam rábeszélni egy 4 sebességes Simson enduróra. Nem bántam meg...

Az elmúlt napok folyamatos esőzésének következtében a nagyon lelkesen jelentkezők kevesebb mint a fele meg is jelent a startnál (azt hiszem, hogy a jövőbe itt is kénytelenek leszünk bevezetni a jelentkezési szándék komolyságát jelképező összeg átutalását kérni...). Szóval 65 jelentkezőből 24-en jelentek meg a starnál.

János és Laci nálunk aludt - így mi szépen végig dumáltuk a reggelt, majd elkezdtünk kapkodni... ennek következtében nem találtam a sátorcövekeket, Laci meg a térdvédőjéért fordult vissza - de így legalább volt indőnk tankolni.

Közben az első befutók már telefonon érdeklődtek, hogy biztos jó helyen vannak-e, mert szervezőt azt nem találtak.

Befutottunk...

Andrea az egyik kanyarba jelzéseket indított felénk, amiket mi megpróbáltunk nem észre venni - késésbe voltunk. Azért a kanyar után Lacika csak visszament megkérdezni, hogy mi a baj... A baj az volt, hogy a szerelőnek és támasznak hozott utitársank megdöglött a Hondája... kerítettünk egy vállakozó (annyira vállalkozó, hogy már a mostani estét is sátorban töltötte) emberkét, aki vissza gurult segíteni a Hondának.

Mi meg jópofiztunk egy kicsit, fotó stb...

8:30 helyett 9 órakkor indítottam el a bandát - a bekötőutat borító sár láttán egy pillanatre elbizonytalanodtam: lehet, hogy ki kellene hagyni ezt a szakaszt? Egy frászt... legalább elhullik a férgese...

De ebben a bandában nem voltak puhapöcsűek... mindenki végig küzdötte a távot, volt aki kétszer is (mert visszament segíteni...) Szóval az elős 500m már meg is lett egy szűk óra alatt.

A zsaruk is megjelentek, így a további szopás kerülendő, aszfalton gurultunk be az árviziemlékműig...

Innentől kezdve már sokkal könnyebb tereprészek jöttek. De a többnapos esőzés miatt még a homokos részeken is rengeteg vízzel találkoztunk.

A bivalyrezervátumnál jártunk, amikor végre kisütött a nap. A kedvünk is sokkal jobb lett... egy-két kis-balatonon átgázolva töretlenül faltuk a kilométereket.

Nagyon-nagyon jót gurultunk - talán ez volt a legjobb mopedrally-m? Vagy csak az élmény frissessége mondadja ezt velem? Nem tudom. Mindenesetre köszönöm a részt vevőknek a kitartás, a türelmet és az akadályok előtt tanúsított elszántságot. Sajnálom, hogy nem találtam meg a sátrat - így az ott éjszakázás helyett csak egy kellemes szalonnasütögetésig maradtunk. Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy megköszönjem annak a két quados helybéli srácnak, akik ismeretlenül felajánlották (és teljesítették is), hogy hoznak nekünk tűzelőt a sütögetéshez... Köszi!

Este 8 körül indultunk hazafelé... nem volt semmi. Sötét, hideg, segédmotor... el tudjátok képzelni?

Nem hiszem... ;)

Hozzászólás (0 Hozzászólások)
f t g