Copyright 2018 - Minden jog fenntartva.

Megérkeztünk...

Még egyszer köszönöm mindenkinek a részvételt és gratulálok minden indulónak az elhatározásához és a beérkezőknek a teljesítményükhöz (közben nem felejtem el, hogy a nem beérkezni néha sokkal nehezebb mint simán végig gurulni..)


Szilágyi Attila szerint:

Sziasztok! Mi elöször vágtunk neki a távnak kis endurokkal és robogokkal.Igázándiból csak Jakabszállásig mentünk offroad ,mert fél hatra értünk oda.Jakabszállás-Szeged távot már aszfalton teljesitettük.De igy is hatalmas élmény volt Jövőre jobban felkészülünk.Nem a technikákkal volt baj hanem a navigációval Taki altal készitett leirás alapján mentünk,de az csak féltávig volt meg.Mi is köszönetet mondunk Takinak a szervezésért.Már alig várom a jövő évi kiirást A hétvége többi része is az endurozás körul zajlott sikerült is három bordámat eltörni...

Antipop szerint:

 

Hát igen......Mopedrally!
Aki nem próbálta ki,az nem is tudja mekkora dolog ez.
Én személy szerint már jóval több mint tíz éve nagymotorozom,aszfalton. A mopedrallynak köszönhetően tavaly megismertem,megszerettem a terepezést.
De talán ebben találtam meg az eddigi legnagyobb kihívást!
Idén Apakukával és Tamással összevontuk erőinket,hogy megalkothassuk a "KONDA MOTORS" nevű csapatunkat,ami egy totál újonc taggal öt főre duzzadt.
Hát ez nem volt akármi.....
Újoncunk olyan jellegű szívással nézett szembe egész táv alatt,hogy külön díjazást érdemelt volna az "Óriási küzdőszellem" kategóriában!
Fejet hajtok előtte,mindenféle seggnyalás nélkül.
A rally-ról annyit,hogy ez egy igazi embertpróbáló rendezvény,nem holmi széllelbélelt alakoknak való.
Annyi minden történt igazából velünk,hogy akár egy kisebb novellát is lehetne róla írni,de szerintem ezt minden csapat elmondhatná magáról.
Aki itt elindul az már bátor ember.Aki végigmegy az már tud is valamit.Aki szintidőn belül az egy ÁLLAT!!! :)
Persze dicsekvésképpen elmondanám,az időnkpontosan 8:04-17:50 volt......(Így harmadikak lettünk)

Köszönöm Ztakinak, hogy létrehozta ezt az egészet,köszönet minden segítőnek,és gratulálok mindenkinek aki elindult,netalán végig is ért ezen az ŐRÜLETEN!!!! :)
AZ ELSŐNEK (MÁSODIKNAK) BEÉRKEZŐ CSAPATNAK KÜLÖN GRATULÁLOK!!!!!


Domi65 szerint:

Sziasztok

Én az idén negyedszer vágtam Neki a megmérettetésnek.
A változatosság kedvéért az idén is volt műszaki hibánk a rajthelyig vezető úton. Ez alkalommal a távot háromszor hiba nélkül megjárt Piaggio Typhoon X variátora mondta fel a szolgálatot a rajthelyig vezető ut felé, kb. féltávnál.
Mivel a helyszínen alkatrész hiányában nem tudtuk orvosolni a problémát, mentést hívtunk, és tovább robogtunk.
Az idei futamra a stratégiánk az volt, hogy az öt főre csökkent csapatunk egyben fog lejutni a megadott nyomvonalon a kempingig, minden ellenőrzési pontot érintve. Erre a célra béreltünk egy professzionális GPS berendezést, ami tökéletesen végigvezetett minket a nyomvonalon. Mi nem egy versenyként tekintettünk a távra. A csapatunk a Camel Trophy-t tekintette követendőnek.
A távot együtt akartuk legyűrni, együtt akartunk problémát megoldani. Úgy érzem ezt sikerült megvalósítanunk.
A castrol kútnál örültünk, hogy sok régi arcot is látunk, illetve sok újat. Kíváncsi voltam, ott az elején, vajon hányan fejezik be az idei túrát, mvel tavaly a lemorzsolódás nagyon nagy volt. Mint este megtudtam, kb a fél mezőny feladta a küzdelmet.
Az elrajtolásnál hiba csúszott a számításunkba, ugyanis elfelejtettünk kérni feladatlapot, de ez a futam során nem okozott túl nagy gondot, ugyanis a csapatunk kiegészült olyan motorosokkal, akik az utat nem teljesen tudták, viszont volt feladatlapjuk.
Az út eleje a rutinos földutas mopedes csapatunknak nem okozott különösen nagy nehézséget. Azt viszont láttuk, hogy sok robogós társunk nem vette észre a nagy gazban azt hogy régebben sok kisebb fát kivágtak, de vagy húsz centi magasan a föld felett. Itt rengeteg robogó alkatrészt lehetett elszórtan látni. Öröm volt látni azt, hogy ahol a motoromat tavaly lámpáig vízbe merítettem, most csak egy-két kisebb pocsolya lábatlankodott. Utána az első nagy sárig részünkre eseménytelenül teltek a méterek. Itt a mélyebb sáros víz melletti csapáson átkelve folytattuk az utunkat. Ezután jött egy kisebb dugulása a felvezető motorjának, így hamar reggeliztünk is egyet. Rá nemsokára viszont hosszabb pihenővel egybekötött szerelésre kellett megállnunk, mivel az egyik Simsonnak a gyújtásért felelős tekercse lelazult, és a lendkerék által összeverette magát. Szerencsére a világítótekercs átkötésével ismét mozgásképessé tettük a járgányt, és folytattuk az ellenőrzési pontok felkutatását. A Jakabszállási benzinkútra akkor értünk be, amikor a csapat eleje már indult is tovább. Mi itt azért időztünk, tankoltunk, ettünk, majd láttuk, sokaknak itt ér véget a futam. Megkérdeztem a kúton éppen tartózkodó nem kevésbe elcsigázott embereket, hogy akarnak-e velünk tartani? Végül is egy 12 motorosból álló csapat indult útnak 15 órakor.
Mi innentől az első két futam alkalmával alkalmazott szabályokkal, és dinamikusan haladtunk, már amikor nem kellett szerelnünk. Volt a rögtönzött csapatunkban egy fiatal srác, akinek a mocijában gyertyát cseréltünk, karburátort pucoltunk, de nagyon lassan tudott csak velünk haladni. Ezért 30-40 Km-el a cél előtt egy aszfaltos úton megmutattuk neki az irányt, és javasoltuk, hogy inkább aszfalton guruljon be a célig, mert ezzel a járgánnyal nem nagyon tud jönni a mély homokos talajon. Innentől egy kicsit jobban felgyorsultak az események, legalábbis a sebességünket illetően. Egy tízperces láncledobás ért el egy motorosunkat, majd a cél előtt vagy 7 Km-el a gyújtásában javított Simson ismét lázadni kezdett, és nem is sikerült életet lehelni bele, ezért egy másik motorral lett bevontatva a célhoz. Kicsit fáradtan, de meg nem törve értünk be a kempingbe. Itt egy vacsora mellett megbeszéltük a többiekkel a nap eseményeit, és vagy éjfélig egymás élménybeszámolóját hallgattuk.
Másnap sikerült életet lehelni a lerobbant motorba, ami aztán saját lábán ment haza. De viszont az én hűséges fekete SR50 Simsonommal is történt némi baj, az utolsó 30-40 Km-en már kezdett a motor felől egyre nagyobb morgás jönni, és a váltó is egyre nehezebben lett kapcsolható. De csak másnap reggel vettem észre, a motor átvizsgálatakor hogy a fordulatszámmérő meghajtása kilazult, és kicsúszott a helyéről. Én azt gondoltam a futam közben, hogy csak a spirál szakadt el, ezért nem tulajdonítottam a dolognak nagyobb jelentőséget. Az első benzinkútnál lecseréltem benne az olajnak nevezett sáros-olajos trutyit új hajtóműolajra, és még vagy kétszer azóta, de sajnos a morgó hang nem múlt el, úgyhogy ennek a bulinak blokkszétszedés lesz a vége, csapágy és kuplungcserével egybekötve.
Mindent egybevetve ismét nagy élményt nyújtott nekem és a csapatunknak ez a túra. Jövőre ismét nekivágunk, talán kiegészülve a mopedrallyt már megjárt társainkkal, és az ideihez hasonló felszereléssel, , mármint a motorom biztosan nem változik, navit pedig jövőre is szerzünk.
Köszönjük Takinak a szervezést, és a nyomvonalat.


Félix szerint:

Másodszor indultam el ezen a túrán, tavaly egyedül mentem(persze Dénesékkel és a soproni csapattal mentünk aztán végig) az idén 4 nyíregyi és a 3 érdi srác állt össze Vadkutyák néven. Természetesen a nevezési lapot (vagymit) elfelejtettük elkérni, de én már az elején mondtam a többieknek engem nem nagyon érdekelnek a formaságok, csak a motorozás izgat.
Szal mi nem jelölgettünk a csekkpontokon csak húztuk a gázt és persze próbáltuk Takival tartani a lépést. (Ezt a renitens hozzáállást megtiltom mindenkinek!) Sajna már az elején volt egy kis gubanc az egyik társsal(ill. a motorjával) hamar meg is adta magát kb 1/3 távot bírt oszt rotty. Azt tudni kell, h úgy indultunk neki, h nem volt se térkép se gps, szal csak Takira hagyatkozhattunk, tehát úgy állapodtam meg a többiekkel aki lemarad, lerottyan az ott marad és majd felveszi a kísérő verda. Sajnáltam, h Tomi kiesett(hát még ő) de az élet megy tovább. Közben Dénesék hármasától is elkeveredtünk, mint kiderült később, dugulási gondjaik voltak.
Nekem egy kis sárvédőlazuláson kívül nem volt semmi gáz szal cibáltuk és vigyorogtunk mint a vadalma. Nekem az első 100km. teccett jobban igazából a benzinkútig. Eccer kicsit eltévedtünk vagy 20-an (mer a crossos kissrác asszem Krisztián rossz irányba küldött minket) de megoldódott és csatlakoztunk az elejéhez. Utána már jobban figyeltem és nem tévesztettem szem elöl Takit. A tankolás után jött a poros rész, az én mocim nem nagyon szereti a mély homokot (folyton menne le és le a föld alá...bezzeg a vízet...annak meg a tetején...tisztára mint Jézus hehe) de a nyugdíjas részekkel váltakozva ki lehetett azt is bírni. A kúton Dénesékkel megint összeálltunk de mégis elvesztek egy idő után. A telefonba azt nehezményezte, h lehet az, h ők 70-nel jönnek (esnek kelnek)és nem tudják tartani a lépést. Ezt én sem értettem annak fényében, h Taki elöl 40 körül hasított, de valami ilyesmi lehet az időutazás(jó az teljesen más de erre most mit mondjak). Nem tudom hányadikként értünk célba (hárman a 7-ből) igazából nem is érdekel, de Takival estünk be szal nem lehettünk nagyon rosszak. 10 év endurózás után nekem nem okoz túl nagy problémát leküzdeni ezt a távot viszont mégis roppantul élveztem ezt a túrát. (persze a tavalyit is) A haveroknak is teccett szal valszeg jövőre is ott leszünk sőőőt már pedzegették, h szervezzek egyet ide kelet mo.-ra. Mondjuk őszre...lehet...majd meggondolom.
Köszi mindenkinek a szervezést, a segítséget, az időjárást, anyukámnak, h megszült és elengedett...
Remélem a scarabeós különítmény jövőre végig jön mert a bordó scarával a dagidög srácnak csíptem a hozzáállását és a stilt: "amíg van gázbowdened addig húúúúúzzzaaaad bazmeg!"
Xeno és a ződ Puch maxi (mix-maxi)

 

Comments powered by CComment

f t g