Copyright 2018 - Minden jog fenntartva.

Dénes szerint

Mátyás Dénes vagyok (emdé kék benelli), írnék pár sort a túráról. Életem első túrája volt...nagy élmény!
Volt itt minden mint a búcsúban, Simótól az Rigáig, Endurotól a robogóig, fiataltól a tapasztalt rókáig, népes társaság! Mi spanommal Petivel(zöld Skipper) másodikként értünk a találka helyre, mert az első Feri (Xeno zöld épített Puch) volt aki a kúttal szemben a gazosban "dikózott" (ez király vót Feri)! Szépen lassan gyülekeztünk, mindenki nézegette, tatarozta a vasakat és elindultunk!
Eddig tök jó volt...de...az ezt követő kb. 4-5óra szinte végig azzal telt, hogy a társaságot bevárjuk! Ami a mai napig beszéd téma köztünk, nem értem hogy a Taki által diktált 35-40km/h tempót miért nem tudta mindenki tartani, helyenként volt hogy 45 percet álltunk és vártunk... Színes csapatunkban voltak tanulók(sokuknak elismerésem a kitartásukért), haladók, és tényleg fasza motorosok, motor márkától, évjárattól függetlenül Simósok nagyot nőttek a szememben mert mifelénk bambák ÉRD! Kétségtelen a robogósoknak a legkönnyebb a dolguk mert nincs váltogatás csak húzni nekiiiiiiiiii!
Ezúton kérnék elnézést mindazoktól akiknek a motorjukat, ruházatukat ill. fogsorukat telekapartam trágyalével! Sorry! Az ő elkeserítésükre szólok előre, hogy jövőre bütykös-rücskös gumikkal készülünk indulni mindketten, ami 2szer ennyi sárhányást fog eredményezni, vagy csak szimplán oda porolunk! Visszatérve, a túra király volt, lent a camping kényelmes volt(már amire emlékszem), a társaság vidám volt, na de a reggeli palacsinta vitte a pálmát!
Addig is mindenki vigyázzon magára jövőre talizunk és jót mocizunk! Csőváz!!!!!



Krisz beszámolója:

péntek délután 4kor találkoztunk a Baumaxnál kezdetben kaptunk egy kis esőt , de gyorsan otthagytuk és elindultunk Dorozsma felé.Az útközben jobb oldalt végig egy viharfelhő kísért minket ami késöbb Kecskeméten elkapott,de elötte Takinak defektet kapott a hátsó kereke amit Mistrallal orvosoltak gyorsan.Ladánybenére homokúton mentünk 50es tempóval és nagyon élveztem mivel ez volt az elő nagyobb túrám.Mikorra megérkeztünk rájöttem a seggem alá valamit rakhattam volna induláskor ,mert a táska igen csak nyomott útközben:) Szombaton korán keltünk és indultunk is Dunavarsányba.A benzinkútig semmi baja nem volt a mocinak csak utánna .Induláskor füstölt mintha kigyulladt volna és nem volt ereje sem. Inkább mögöttem szídhattak Jutyék mekkora nagy füstel voltam.Legalább amit tudtam teljesíteni a túrábol azt nagyon élveztem így is, és nem azon bánkodtam mi lesz a motorral gondoltam lesz ami lesz .Bugyiig bírta a ott kelett elbúcsuzni a csapattol.Hívtam segítséget és csak 3óra mulva tudott volna kb odaérni ezért elkezdtem szerelni ,és az az érdekes el is indúlt.Ezért lábon elindultam Szeged felé 60 as tempóval és néha még mindig szaggatott.Kecskeméten megálltam tankolni utánnak már kevésbé füstölt és jobb is lett eröben .délután hazaértem és este még Szikire elmentem elköszönni rendessen a társaságtol ha már nem sikerült Bugyin.A benzint még a hétvégén kicseréltem és az volt a gond azután rendessen ment szóval jövöre ha lesz szervezve és mék ott a castol kúton nem tankolok.Akinek baja lett motorral én azt megnézném!


Brucie szerint:

Egy kis előszó:

Az első Moped Rally videói láttán határoztam el hogy részt veszek a 2009-es második túrán, de sajnos az nem sikerült. Most viszont összejött...:)
Vettem egy Simsont és elkezdtem szépen lassan felújítani és átalakítani terepre. Nagyon elhúzódott mindez és mikor kész lett már nem sok idő maradt a bejáratásra! Így alig 200km-es "nyers" motorral voltam kénytelen nekivágni.
A túra előtti nap találkoztam Krisszel, Mistrallal és a szervező Takival a szegedi Baumax parkolójában! Négyesben indultunk Ladánybene irányába, ahol Taki biztosított nekünk szállást - ezúton is szeretném neki megköszönni!!! Ladánybene előtt kaptunk egy kis ízelítőt, hogy mi vár ránk másnap :)
Szombat reggel korán nekivágtunk a még előttünk álló útnak, hogy időben odaérjünk a rajt helyszínére. Mire megérkeztünk, már az egész benzinkút tele volt mindenféle kis-közepes-nagy motorral, szép látvány volt :)
Tankoltunk, bemelegítettünk és elindult a futam!!!

A túra:

Hosszú sorokban vágott neki a díszes társaság a túrának. Én a sor végén haladtam a szegedi csapattal (Krisz, Mistral), plusz egy új csapattaggal, Jutival. Egész jó kis társaság kovácsolódott össze a sor végén:)
Már a túra elején tapasztaltuk az előző hetek zord időjárásainak következményeit. Az útviszonyok elég változóak voltak, de túlnyomó részt inkább sár, néhol mini tavak... Igazi rally feeling volt :) Mindenki ügyesen vette az akadályokat, dacolt a természet erőivel szemben. A Simsonoknak és az endúrósoknak nem volt kihívás ;) A Star-ok igazi sztárok voltak a terepen, jól bírták a kiképzést. A páncélos alakulat (a Schwalbe-k) is állta a sarat, szó szerint. A minirigán külön élmény lehetett motorozni, viszont mikor elakadt, gazdája csak a hóna alá csapta és kihozta a sárból XD. A hölgy résztvevők is kiválóan helyt álltak robogóik nyergében (persze a lovagias segítségnyújtás nem maradhatott el:)), és külön gratula a legfiatalabb leányzónak aki szintén bámulatosan jól vette a terep kihívásait - le a kalappal csajok! Tetszett az is mikor a kis Simson Robogó a lovasával együtt elmerült egy "ártatlannak" tűnő pocsolyában. Három ember kellett a mentéshez, de túlélte és jött tovább, igaz eleinte nem füst hanem vízsugár hagyta el a kipufogónyílást XD. Mégis akadt némi műszaki probléma néhány motoron. Volt amelyiket a helyszínen lehetett orvosolni és volt akinek fel kellett adnia. Így járt szegény Krisz is akinek az előző nap semmi baját nem mutatta a motor, de másnap a terepen egyszerűen elszállt az ereje és megállásra kényszerült. (utóbb kiderült/felhívott, hogy sikeresen hazaért "lábon" motorral. Majd késő este Dorozsma cityben újra csatlakozott és jött velünk a célba) Mistarlnak is voltak problémái az erdős-vizes-sáros szakaszon. A kuplungkar és egy tükör lett a múlté, de Taki kreativitása nem ismert határokat. Egy csillagvilláskulcs meghajlítva + gyorskötegelő + szigszalag és máris kész az új kuplungkar XD. E javítás után változott meg számomra a túra. Taki és a többi résztvevő hirtelen eltűntek. Mai napig érthetetlen részemről, hogy maradhattunk le a többiektől egyik pillanatról a másikra (megváltozott a tér-idő kontííínyuum) Hármasban (Juti, Mistral meg Én) bolyongtunk fel-alá, oda-vissza az erdőben. Mindig zsákutcába és több mint fél méteres vizekbe botolva! A főutat keresve vetődtünk rá egy meredeknek nem nevezhető, de elég komoly homokdűnés szakaszra ahol a két endúró ügyesen boldogult én viszont sikeresen leégettem a kuplungomat (túra végére már nem is fogott), ezen a szakaszon Juti bukfencezett egyet a változatosság kedvéért, de hál istennek semmi komoly (kemény a kiscsaj) E szakaszt lezárva ismét vizesárokba botlottunk. Mistral itt vett kisebb fürdőt és nézte meg a víz mélységét én meg végre kiönthettem bakancsaimból a több liter vizet:) Kicsit pihentünk és újra nyeregbe pattantunk, hogy a főutat megtaláljuk. Az úton teljes gőzzel haladtunk Tatárszentgyörgy irányába a következő találkozási pontba. Itt egy kis bolt előtt újra összeállt a díszes társaság, bár már sokkal kevesebben voltunk. (kiderült hogy a csapat másik fele inkább betonon megy Szegedig) Egy picit eláztunk és újra betámadtuk az utakat. (Ennél a pontnál már megmutatkozott, hogy a brigád nem elég összetartó.) Fogalmam sincs mi történ ez után, csak azt vettem észre, hogy már megint lemaradtunk Ladánybene közelében. Itt már mindenkinek volt véleménye a túrával kapcsolatban :) Én is megjegyeztem pár dolgot a szabályokkal és azok be nem tartásával kapcsolatban, meg hogy mindig az jár pórul aki betartja a szabályokat. Helyeselték is a körülöttem lévők! De minden csúnya gondolatot félretéve a banda megint összetalálkozott Kerekegyházán a benzinkútnál. Tankolás következett, megbeszéltük a főbb problémákat és ismételten útnak eredtünk, és próbáltuk az aszfaltot végleg elfelejteni. Kerekegyházát elhagyva pár km-rel szegény Juti kényszerült kiállásra. Elgyengült a motorja és megállt. (szerencsére a mentőosztaga riadókészültségben várt és jöttek érte) Ketten maradtunk Mistrallal a sor végén. Terepre érve iszonyat tempóval :) halad a mezőny a cél felé. Eleinte féltem, hogy elesek meg amúgy is nulla tapasztalatom volt terepen, de belerázódtam és tudtam tartani a tempót. Mondjuk az a hullámos szakasz az erdő szélén roppant idegesítő volt. Az összes olajat kiverte az első teleszkópjaimból:( Takinak is voltak gondjai a motorjával, de orvosolta gyorsan (mondjuk szép lett volna ha ő is kiállásra kényszerülXD) Na de nem panaszkodunk, mert hatalmas élmény volt. Idővel ránk esteledett és a maradék km-eket aszfalton tettük meg. Mondjuk nekem ez is tetszett, hogy éjszaka csapatban vonultunk!:) Dorozsmán csatlakozott Krisz is, és a célig kísért. Szikin találkoztunk a másik csapattal, megvacsoráztunk, meghalgattuk egymás "mini" élménybeszámolóját és hazaindultunk, már mint mi szegediek:) A többiek csak másnap.

Tapasztalat:
A túra elején mindenki rendezetten haladt, odafigyelt a másikra, úgy tűnt mindenki elolvasta a szabályzatot és betartja. Később azonban kimutatkozott a motorok és sofőrjeik közötti eltérés. Na meg ugye a rutin! Részben ebből is adódott, hogy hatalmas káosz lett úrrá az eleinte rendezetten haladó bandán. Szétszakadoztunk, nem vártuk be egymást és kacsmargott mindenki össze-vissza!

A zárszó mégis az, hogy felejthetetlen élmény volt, minden megrázkódtatás ellenére élvezetes volt terepen motorozni és egy ilyen klasz társasággal megismerkedni!!!:)
2011-ben újra találkozunk!!!;)


Xeno szerint:

Próbálok kicsit bővebben írni majd kiderül, h sikerül-e. A lényeg mindenképp az, h én élveztem a túrát így ahogy volt mindenestől. Az a helyzet, h én voltam már rengeteg hasonló túrán, persze ilyen sok emberrel még soha, illetve versenyeken még többen is vannak de ott mindenki tudja az utat (jelölve van) és nem kell várni senkire, ergo a folyamatos haladás biztosított, ezáltal élvezetesebb is. Persze én sem vagyok már olyan mint 15 évvel ezelőtt, h ha megálltunk egy cigire, 5 perc múlva már nyafogtam, h mérnem megyünk már, én motorozni jöttem(lassan lenyuxik az ember). Szal ott jártam, h sok túrám volt már, soxor voltam vezér is szal tom, h lemaradások mindig vannak és lesznek is, ez ellen nehéz tenni. Nem ragozom, h ez miért van sztem mindenki sejti, tudja, aki meg nem,,, na őrá kell általában várni. Ami viszont megoldás lehetne sztem: kijelölt útvonalon menni, mint a versenyeken. Persze ehhez az kell, h a verseny előtt 1-2 nappal Taki, vagy valaki aki szervez és tervez végig menjen és kijelölje az utat. Én megcsinálnám szivesen ha itt lenne a közelben de nekem ugye 270 km. d.varsány és majnem 300 szeged, szal kicsit rázós. De régebben amikor még aktív endurós voltam soxor így csináltam ha szerveztem egy túrát, végigmentem előtte és bejelöltem az utat. Akkor még ugye nem volt gps (vagy kurva drága) szal még nekem is jó volt, h nem kellett folyton megállnom tájolnom, h merre kell menni.
Tehát a jelölésen mindenki végig tud menni, ha lerobban, ha lemarad, újra be tud kapcsolódni, nem kell rá várni azoknak akik kéccer olyan gyorsan tudnának haladni, tehát mindenki mehet a saját tempójában, cibálhatja, pihenhet, vagy szöszmötölhet vérmérséklet szerint. Ez csak egy ötlet, lehet találtok jobbat, én segíteni próbálok a tapasztalataimmal.
Más...A végén akikkel beértünk 10 körül szegedre...szal hogy is mondjam...ügyesen mentek nagyon, gratula nekik. Persze akik másokra várva lemaradtak, kiestek, szal köztük is biztos vannak ügyes pilóták, grt nekik is.
kiemelném viszont: aszem nutella néven fut, szal a fiatal lányt!
és a mini rigás fiút asszem luy! maxi tiszteletem nekik...
és persze akik beértek... közülük nem emelek ki senkit az eredmény magáért beszél. jah, de mégis magasztalnék még valakit: a puch maxis ződ motoros csávó nagyon tudta enni reggel a szalonnás rántottát.
ez persze én vagyok, hehe.
és végül köszönet Takinak(bár én a Zolit használom inkább),
tenkjú máj mádör, tenkjú máj femili, tenkjú kempingesszakácsnéni a palacsinta is nagyon fasza vót.
ámen


Domi élmény beszámolója:

Nekem is tetszett a túra, csak az eső áztatta talaj okozott előre nem látható problémákat.
A benzinkút utáni indulást követően a csapat végén indultunk útnak. Az első erdős rész, és a kavicságyon való átugratás nem okozott különösebb nehézséget a csapatnak. De utána a sárosabb részen való haladás már próbára tette a bandát, és a sor egészen széthúzódott. Az első legnagyobb próbatétel mégis a csatornaparton ért minket. Ahol a tartós esőzések miatt igen nehezen volt csak járható az út.
Egy komolyabb méretű pocsolyát be is néztem, a mocim olyan mély vízbe sikerült beleeresztenem, hogy a kerekek és a motorblokk is teljesen víz alá kerültek. Meglepő módon jól sikerült a gép szigetelése, mivel a víz alatt is járt a motorja, a sebességben felejtett váltó miatt pedig a hátsó kerék is forgott(igaz csak kapart, de nem sokat fogott). Megpróbáltam kihúzni a vízből, de egyedül nem ment. Ám Luy látva szorult helyzetemet, beleugrott a térdig érő vízbe, és segítette kiemelni a motoromat. Ami sajnos lefulladt, mert sebességben volt, és valami keményebbet foghatott a kerék, és hát amúgy is alapjáraton berregett. Na de amikor szárazra került, a harmadik rúgásra életre kelt, csak az első két percben, amíg a víz ki nem ment a kipufogó csőből, addig nem volt alapjárat. De utána rendesen üzemelt végig. A következő nagyobb akadály a nagy pocsolyánál volt, ahol a banda nagy része megpróbálta kikerülni a vizet a szántóföldön, de ott sokaknak beragadt a kerekük a sárvédőbe, és csak emberi húzóerővel lehetett kirángatni őket a szilárd talajra. Ezen megpróbáltatások után viszont a keményebb talajon viszonylag jól haladtunk, csak egy zöld Simsonnak ment el a gyújtása, és vártunk rájuk, hátha életet lehelnek a vasba. De aztán mondták a srácok, hogy menjünk, majd megoldják a problémát. Ezt követően értünk ahhoz a részhez, ahol az út teljes szélességében szétterülő helyenként mély pocsolyák voltak. Itt is lemorzsolódott a banda, de azért haladtunk. Az egyik nagyobb vízben az egyik leányzó a csapatunkból a közúti gumis robogójával nem látott egy víz alatti csapást, ami megvezette a moci hátsó kerekét, ezért elvesztette az egyensúlyát, aminek egyenes következményeként beledőlt a vízbe. Csupa víz lett, de a lelkesedése még mindig töretlen volt. Majd jött a szokásos lőteres sorompókerülgetős rész, ami megint széthúzta a bandát. Itt most Luy-nak segítettünk, mert rakoncátlankodott az öszvére. Végül egy darab kötél segítségével egy endurós húzta tovább. Ekkor utolértük a csapatot. Legalábbis a végét. Ott mondták, hogy szerintük mély a víz, nem tudják mi legyen. Tanakodtunk, és arra a döntésre jutottunk, hogy a közelgő fekete felhők miatt visszavonulót fújunk az aszfaltozott út irányába, csak hát a kalkulációink szerint legalább 20 Km-re lehetünk attól(nem volt sem térképünk, sem GPS-ünk). Ekkor megjelent Taki, és megemlítette, hogy a víz mélysége miatt más utat kellene választani. Eközben Luynak is sikerült a motorja gyújtását rendbe tenni, így hát lekerült a madzag a kormányról. A visszafele utat a nagy és széles pocsolyákon át valahogy gyorsabban vettük mint odafelé (ismertük a nyomvonalat), és egyszer csak kiértünk Dabas-Sáriba. De itt nem találtuk a csapat elejét. Azt tudtuk, hogy ők Orgoványig lemennek közúton, és ott folytatják terepen, de mi inkább lementünk az 5-ösön Dorozsmára, mert mivel 4 órára után értünk ki, bajosan lehetett volna a mi tempókkal beérni még világosban a kempingig. Mivel az egyik mocinak a csapatból elment a világítása, szinte csak ez a megoldás maradt. Itt elbucsuztunk Luy-tól, mert neki nem volt kihívás az aszfalt. De nekünk még az út vége is adott egy kis kalandot, mert földes úton akartuk befejezni a táv végét, de egy kicsit elmértük magunkat. Közben a Simson Schwable benzincsapja megtréfált minket, ugyanis most derült ki, hogy nem egészen 1 dl lehet a tartalék állása, ami miatt azt hittük, hogy lerobbant a moci. Na elő a kötél, aztán húzás, gondoltuk, csak hát merre is? Na ekkor megkérdeztünk egy helybélit, aki kissé zavarosan, de elmagyarázta az utat. Lényeg, hogy kissé kalandosan, de beértünk.

Mi az idei túrát is külön csapatként próbáltuk teljesíteni, hasonlóan a Taki által felvázolt legközelebbi túrához.
Mivel voltak a csapatunkban nem túl rutinos első bálozók, ráadásul a motorjuk gumiabroncsai sem tették lehetővé a sárban való gyors előrejutást, ezért lemaradtunk. De mivel mi egy csapatként indultunk, ezért együtt is maradtunk.
Várjuk a jövő évi gurulást, felkészülünk a terepen történő navigálásra, és remélem le tudunk jutni Dorozsmára terepen, úgy, hogy egyik ellenőrző pontot sem hagyjuk ki. Jó kis bulinak ígérkezik az is. És akkor tényleg mindenki az ő csapata tempóját tudja tartani.


Cmatika élmény beszámolója (képei):

Most, hogy hazaértünk és volt időm végiggondolni a történteket (és persze, mert Taki megkért) én is megírom az élménybeszámolómat.
Először is szeretném megköszönni a szervezőnek és a résztvevőknek a kalandot, idén is remekül éreztem magam.
A természet furcsa játékának köszönhetően, idén nem a homokkal, hanem a vízzel kellett megküzdeni.
A sártól nagyon féltem, mert mifelénk a sáros utak amolyan motormarasztalók szoktak lenni, hála az agyagos talajnak.
De ez az alföldi, homokos sár egész más volt, mint amire számítottam. Nem úgy a tócsák, amik helyenként akár fél méter mélyek is voltak.
Mivel ilyen körülmények között még nem mentem a robogómmal, kicsit aggódtam, hogy problémák lesznek (beázik), de szerencsére „megúsztam” a vizes szakaszokat. És bár, ha a motorom nem is ázott be, nekem sikerült nyakig vizesnek lennem, egy a lőtéri lápos réten bemutatott fetrenberger után.
A cipőmben már azelőtt is állt a víz, és a nadrágom szára is vizes volt, de azt még kibírtam volna. De a tíz centis (amúgy kellemesen langyos) vízben való fetrengés után, muszáj volt átöltöznöm.
Miután a vizes részeket leküzdöttük és a minden próbálkozás ellenére is áthatolhatatlannak bizonyuló szakaszok aszfalton való kikerülése után végre rátérhettünk az élvezetes, haladós szakaszokra, amit már nagyon élveztem.
Sajnos az idő az út első felén nagyon elment, ezért a táv végét már aszfalton kellett megtennünk, de még így is jól éreztem magam.
Ezzel el is érkeztünk az egyébként mindenkit fájón érintő ponthoz, nevezetesen a „miért nem tudtunk haladni részhez”.
Az okot én alapvetően abban látom, hogy egyesek „kicsit” túlvállalták magukat és túlértékelték képességeiket.
Persze az is idegesítő volt, hogy akadtak olyanok, akiknek nem akaródzott bevárni a többieket a kereszteződésben (nekem is többször vissza kellett mennem a mások által „ottfelejtett” csapattagokért), de alapvetően mégsem ezt látom a probléma forrásának.
Az legnagyobb probléma a tetvészkedéssel volt. Egyesek (akinek nem inge, nem veszi magára) egyszerűen képtelenek voltak felfogni, hogy ha elhangzik az „INDULUNK” felkiáltás (vagy ha ezt nem is hallja, csak látja, hogy az előtte levők öltözködnek), akkor nem annak kéne lenni a legfontosabbnak, hogy még kettőt beleszívjon a cigibe, vagy akkor kezdjen el „csapatot építeni” esetleg motort generálozni, hanem vegye a cókmókot és induljon.
A motorok teljesítményével és milyenségével abszolút nem volt gond, mert az esetleges „hiányosságokat” a pilóták teljes mértékben vagy tudással, vagy lelkesedéssel (olykor mindkettővel) pótolták. Itt külön megemlíteném a minirigával induló Luyt, illetve a mezőny leglassabb motorjával nyomuló Heroldot, akiknek a lelkesedése szinte nem ismert határokat, de sajnos mégsem jöttek el a célig.
Idén első alkalommal két remekül felkészített Simson Stár is befejezte a versenyt, holott Tatárszentgyörgyön egyszer elbúcsúztak tőlünk, mondván, hogy az aszfaltos befejezés nem izgatja Őket különösen, már csak azért sem, mert a motorokon a terep miatt rövid áttételek voltak. Nagyon sajnáltam a dolgot (hiszen tudom, hogy Antipop és Tibike nagyon készültek erre a túrára), de tiszteletbe tartottam a döntésüket és nem próbáltam győzködni őket.
Később a Kerekegyházi bekötőútnál mégis csatlakoztak hozzánk, hiszen nem azért készültek annyit, hogy visszaforduljanak.
Emiatt a kis kitérőjük miatt lemaradtak a túra legélvezetesebb szakaszáról, nevezetesen a kunbaracsi „hullámvasútról”.
Ezen a szakaszon a megmaradt csapat őrületes (az őrületről egyébként Dénes és Xeno az egész túra folyamán gondoskodott) örömmotorozásba kezdett és a túra hátralevő részét Taki tempójában (szerfelett jó hangulatban) lenyomta.
Nagyon sajnáltam, hogy az Off road túrát a sötétség miatt on road kellett befejeznünk, de bízom benne, hogy jövőre nem lesznek már ilyen gondjaink….már csak azért sem, mert most már mindenki tudja, hogy a kiírásban szereplő „A táv teljesítése nem gyerekjáték!” sort igen is komolyan kell venni.
Az már csak hab a tortán, hogy a részvételi feltételek is szigorodtak, ami által remélhetőleg lehetővé válik majd a folyamatos haladás, és nem okoz problémát a nagy létszám.
Egy biztos: Mi Tamás barátommal jól éreztük magunkat és remélem, hogy jövőre ismét jót vacsorázhatunk majd a sziki kempingben.

Mistral élmény beszámolója

Kalandosan indultunk - kalandosan mentünk - kalandosan érkeztünk. Kell több? Nem mond ez eleget? (kicsit Puskinosan...)
Szögedről négyen indultunk péntek 16:10-kor. Én kb 3 km-re lakom a találkozási ponttól. Otthon: száraz, de vmi nagy fekete jön... A 3 km-ből 1: eső, utolsó km - száraz. Elég passzentos volt az idő a találkozásig, így nem öltöztem be - bíztam... Bejött. Gyors bemutatkozás és a lovak közé csaptunk! Kinek 3-4-10, kinek 22 :-) Tempós 40-45-öt hozott Taki a kis Piaggio-val - én az "itthoniaknak" a könnyebbség kedvéért elneveztem olasz-babettának.

Félegyháza magasságában volt az első izgalom - Taki hátsó defektje. Kerék ki, gumi le, az előző túra kínai folt-kalandjai miatt adtam neki Tip-Top foltot meg ragasztót. Hát nem jött be :-( Lehet, hogy öreg volt már - ment a kukába :-( A kínainak meg nem volt semmi baja... Kerék vissza, tűz!

Kmét alatt kicsivel utolért a nagy fekete, be kellett öltözni. Nekem egy szép, neon-narancs műa kezeslábasom van - nem 1 perc, amíg csizmára, motoros dzsekire ráhúzom... A többieket előre küldtem, hogy menjenek, a "nagy" 125-ös mocival majd beérem őket. A kmét-i kivezető kútnál találkoztunk is, innen újra 1ütt. Kaptunk egy kis bemelegítő terepet Ladánybenéig (meg persze iskolázást az "öreg" túramotorostól a homokon...
Befutottunk az erdőben egy kis házudvarba - szuper hely! Taki öccse és családja alkották a háziakat -kaptunk kis vacsit, reggelit, szállást - köszönjük nekik innen is mégegyszer!!
Reggel 6-kor ébresztő, hogy 8-ra felérjünk az indulási pontig. Pici csúszással, de összerámoltuk a cuccainkat, futás!

A Varsányi benzinkúton csak néztek, hogy mi a franc lesz itt, ennyi robit, kismocit sztem nem látott még senki együtt. Tankolás, ismerkedés, póló, nyilatkozat, indulás!
Az 51-est kicsit lebénítottuk azon az egyetlen km-en - köszönjük az autósoknak is, hogy elengedték a bandát.

Mivel az enyém volt a legnagyobb motor, természetesen hátraküldtek :-) A szegedi különétmény együtt maradt, (karateKrisz a hondával, Brucie a 70-es szimóval) és még hozzánk csapódott Juti is a honda enduróval. Ő akart zárni mondván, hogy akkor nem kell figyelnie hátra - a gyakorlata meg megvolt a motorozáshoz.

Az erdőjárást megkaptuk rögtön az elején, a sóderbányáknál az első kerülőt is, vizet, sarat, mi szem-szájnak ingere :-)
AZ első komolyabb "átkelés" (vadvízi evezés...) a szántón volt - általában itt ázott be legtöbbünk cipő-csizmája...
Hoppá, eddigre már elveszítettük Kriszt, akit fájó szívvel és fémdarabokkal a hangerben hagytunk magára Bugyi határában - de már indult a felmentő sereg érte. (Időközben kiderült, hogy a pucolálás sikeres volt, épeszű tempóban haza tudott érni "lábon". Este rácsörögtem Forráskútról és kijött elénk Dorozsmára és el is kísért a Szikire!!)

Az események érdekesek voltak, köszönöm Takinak a kuplung-kar ötletet - sikerült a csonkra "hekkelni" egy villáskulcsot - kitartott egész Szegedig! (végülis a kétüteművel csak induláskor kell használni, el lehet boldogulni nélküle is :-)

Valahogy lemaradtunk - szerintem mire összepakoltam a szerszámokat meg felpókoztam a cuccot addigra Taki eltepert a többiek után - mi meg nem vettük elég komolyan a hagyott nyomokat - azt vártuk, hogy lesz az elágazónál mutatóba ember...

Ki akartunk menni a műútra a következő találkozópontig - de a gázlót nem kozkáztattuk meg a csatornán - 50-60 cm-nek minimum kinézett. Visszafordulás és felfelé északnak az első úton hidat keresni. Találtunk mégegy gázlót - itt már nekivetkőztem és bementem "fürdeni", hogy tényleg mennyire mély? (Juti közben szemérmesen elfordult - jobb is volt így neki...) Harmad távnál már jó combközépig ért a víz - még áttolva is sok lett volna. Újra nyeregbe, vissza bugyira hidazni. Már nem mentünk vissza arra az útra amin jöttünk, hanem az első csapáson elindultunk fölfelé. Nagyon klassz volt, ismeretlen terep, kanyarog, föl-le, homok. Brucie-nak a kuplungja lett oda az egyik homokdűnén - lefelé pedig Juti bukfencezett egy picit - de szépen be volt öltözve és még puha homokra is esett. De minden hátráltatás ellenére haladtunk! (Takiék közben szintén visszaferdültek, így mi üldözőkből üldözöttek lettünk :-)
Elértük Bugyi külterületét, kuncsorogtunk vizet az egyik házból - addigra mindenkié elfogyott már és a masszív terepezésben bizony izzad az emberfia rendesen - szóval ki voltunk száradva. A házigazda a kezünkbe nyomott a kétliteres hideg kóla-bambit is, hogy vigyük csak el... Jó nagyot húztunk belőle, illően megköszöntük - de egyszerűen nem fért el sehova, nem tudtuk még tartaléknak sem elhozni.
Műút, dabas-sári, felső, alsó, gyón - tekertünk Tatárszentgyörgy felé amikor újra ismerős lett a terep - a Tenerésekkel is erre voltunk - csak pont az ellenkező irányban jöttünk akkor. Kis szerelés Brucie támasztójával - amikor a főcsapat megérkezett. Gyorsan beálltunk mögéjük és nyomtuk az élelmiszer-boltig.

Végülis nem is az eseményeket akarom én leírni, bár egy dolog még idekívánkozik: sikerült Juti-t összegyűjteni Ladánybenén - és pont akkor fogyott ki a naftából, amikor száguldott vissza hozzánk :-(
A tankolás után nagy szívfájdalommal hagytuk magára - jól összekovácsolódtunk hárman a nagy szükségben. Jött érte is mentés - elment az erő a kis gépből.

Inkább egy kis vélemény:
"Rengetegen" indultunk :-) De sokan nem vették komolyan a kiírásban szereplő dolgokat!!
Így utólag könnyű okosnak lenni már - de jövőre meg kellene szívlenünk néhány dolgot.
Nekem is fájt a szívem minden műszaki hiba láttán - de nagyon passzentos volt az ütemterv! 3-4-kor még féltávnál sem voltunk! Erre ki kell vmit találni - vagy tudomásul venni a szomorú kiírást - hengerfúrást nem tud megvárni 30 ember :-( Ilyenkor jó, ha valaki nem egyszál maga jön, hanem kisebb baráti társaságok, ahol esetleg vállalják többen is a segítség miatti kiállást.
Ekkora társulatnál óhatatlanul is előjönnek a tudásbeli és a motorbeli különbségek - a szétszakadások is a lassabb tempó miatt voltak. Jobban fel kellene mérnie mindenkinek, hogy biztosan tudja-e, hogy mire vállalkozik. Sajnos, nem sajnos - de a 30-as tempó "eszeveszett" iramot jelent terepen!! Első túrának nem biztos, hogy optimális egy ekkora "bulit" lenyomni. Az a gond, hogy túl sok ember van egymásra utalva - ha mindenkire "csak" 5 percet kell várni valahol, az már két és fél óra!!!!
Szóval én jövőre inkább több csoportra szavaznék, legyen egy "haladó" a hardosoknak és visszaesőknek, mindenképpen egy kezdő az elsőbálozóknak - akár féltávval is. Csakhát, ki fogja csinálni/vezetni?
Vmi térképezést is jó lenne bevezetni - találkozási pontokkal - és akkor sokkal kevesebb lenne a fölösleges várakozás, ami most kegyetlenül szétzilálta a csapatot.
Az ütemtervet is lazábbra kell venni - úgyis közbejön mindig valami - árvíz, tűzvész, földrengés...

Mindezek ellenére - jó buli volt! Az a "kis" csapatás az 52-es úttól Tázlárig szuper volt. Szegény Juti, pont ebből maradtál ki :-((
Feltétlenül elmennék jövőre is - jó lenne az ismerős arcokkal találkozni!

A legifjabb résztvevőnek külön üdvözlet: Éljen Nuttelah!
(sztem én meg a legöregebb voltam...)
És köszönöm Takinak a szervezést!


Antipop szerint a túra:

Hejj!!!Faxa volt a rally,néhol Qrva kemény,néhol enyhe,természeti csapásoktól sújtva,bábeli zűrzavarral tarkítva,nameg szabályok be nem tartása miatti lemaradásokkal!
Gratula mindenkinek aki elindult rajt,le a kalappal azok előtt akik végigmentek!
Ja,és idén meglett az első két Simson Star ami végigért a szakaszon! :)
Köszönöm,hogy részt vehettünk benne, jövőre ismét!!!
és akkor jöjjön a várva várt fedélzeti kamerás videó:

Nuttelah szerint a túra

Tudomásom szerint én lehettem a legfiatalabb a résztvevők között. Ez volt az első motoros túrám, hiszen még csak kedden kaptam meg a jogsimat. Nagyon jól éreztem magam,igaz hogy nem mentünk végig a távon, de a Dabas környéki dagonyában részt vettem.Ha nem húzódott volna el ennyire az idő, akkor Szegedig is bírtam volna. Remélem egyszer még én leszek a legöregebb is ebben a túrában. Köszönöm a részvételt, és gratulálok azoknak akik eljutottak Szegedre. (Biztos finom volt a Vacsi)
Szellő Anett Dánszentmiklósról! :D:P:DD
Dr3Ft: Én is nagyon élveztem és jól éreztem magam. Ha a hugom nem jelentkezik akkor én lettem volna a legfiatalabb. Gratulálok mindenkinek aki részt vett. A legszarabb az egészből a mai motortakarítás volt! Jövőre újra megpróbálnám! :D


A túra Herold szerint:

Tényleg csak pár gondolat a mopedes kirándulásról. Nincs bennem bíráló szándék és komoly tapasztalatok nélkül okoskodni sem szeretnék. Maga a túra nagyon jó volt, aki terepre vágyott, az kapott bőven belőle. (még haza is hoztunk)
Én személy szerint Szegedig már nem jutottam le, de azt hiszem nem is bánom. Amiért mentem az sikerült. Nagyon jót motoroztam és bebizonyosodott, hogy a kis honda állja a sarat. A Tatárszentgyörgyi mélypont után, igazán élvezetes szakaszok következtek, örülünk, hogy nem álltunk ki! Ami azért nagyon az ajtóban volt.
Én komolyan szerettem volna végigcsinálni, igyekeztem betartani a szabályokat, hittem, hogy sikerülhet. De ennyi emberrel esély sem volt rá. És ebben az útviszonyok csak részben játszottak közre. Mondjuk ki nyíltan. Aki téged szem elől tévesztett, az nagy valószínűséggel lemaradt, a legnagyobb jóindulattal is. Most ne is feszegessük a motorok és gazdáik felkészültségét, az még csak tovább rontja az esélyeket. Ha nem tekintjük szervezett gurulásnak a túrát, akkor mindenben igazad van. Vannak szabályok, tartsátok be, megyünk és kész. De amikor egy négyes keresztből négyfelöl jönnek és totál káosz van, akkor marad a túlélés, nem érdekel a másik, -legfeljebb egy-két fő- gyerünk a vezér után, ő legaláb tudja hová megyünk.

Ennek ellenére kb 30km közúton "üldöztünk" benneteket hatan, hogy a sokadik találkozási ponton sikerüljön csatlakozni. Mégegyszer mondom: megérte!! A jövő évi túrán remélem lessz olyan csapat, ahová beférek, hiszen nem szeretném kihagyni! Legfeljebb szépen megvárják az öreg hondát...
(tényleg! Hány moped volt?) Köszönöm az élményt, neked és a többi résztvevőnek, nagyszerű embereket ismertem meg!

Üdv: Südy Attila
(Herold)


A túra Luy szerint:

Nekem ez volt az első túrám veletek, elmondom hogy nem utcai motorosoknak találták ki! Kell egy bizonyos szintű terepmotorozásos talapsztalat, rutin. És idén még a sok sár, dagonya is nehezitett a túrán, és még az is hogy nagyon sokan nem tartották be az előirásokat. Én dunawarsány-dabas távot tettem meg ami 25km de mi 60 km alatt tettük meg, mivel a túra 2 csoportra szakadt dabas sári településen kiszáltam a túrából mert nem éreztem kihivásnak hogy főúton
haladjak le szegedig, azt bárki bármikor teljesiteni tudja:)

A szervezetlenség iszonyatos hiánya, szabályok nembetartása ellenére is nagyon jól éreztem magamat,mivel mindenki barátságos segitőkész volt amikor lerobbantam (kicsuszott a gyertyakábel)köszönöm mindenkinek Egy életreszóló emlékkel lettem gazdagabb.Jövőre ismét találkozunk:)

Irtam beszámolót amit elvileg taki majd felrak az oldalra
irtam jót is rosszat is

DE SENKIN NEM SZERETNÉK MEGBÁNTANI A LEIROTTAKKAL

de aki a lemaradt csoportban volt az tudja és érti hogy miért irtam le ezeket is, mivel ugy volt hogy: (ha a mögöttem lévő megáll akkor én is megállok)
ezt elég sokan nem tartották be gondolom ezért maradt hátra egy kb 10-12 fős csoport De mindezek ellenére jó motorozás volt sok sikert jövőre mindenkinek 2011-ben találkozunk ha előbb nem


Túra Bosko szerint:

Dánszentmiklósról nyolcan vágtunk neki a távnak.
36km terepezés után az egyik simsonnál gyujtás probléma merült fel. húsz perc szerelés után takinak telefonon jeleztük hogy induljatok tovább mi 4-en maradunk szerelni. Szerelés, végül gumipókos vontatás az 5-ös főútig ahonnan műszaki mentőcsapatunk platón vitte haza gépet és tulaját. Hárman úgy gondoltuk hogy lajosmizse magasságában járhattok földúton és orgoványnál utolérhetjük a mezőnyt. Ezért dabas-kerekegyháza aszfalt majd kerekegyháza-orgovány földút-mező-ingovány-földút után du 5 órára értünk a benzinkúthoz. Telefonálgatás után értesültünk a tényleges helyzetről. Négy mezőnnyel tartó társunk Dabas-Dánszentmiklós útvonalon hazaért. Hárman orgoványnál bevártuk kisérő autonkat és felpakolva jól megérdemelt söreinket kortyolgatva hazamentünk.
Élmény volt, jövőre újra...


Túra Juty74 szerint:

Hatalmas élmény volt, vérzett a szívem, amikor fel kellett adjam. A motornak egyszerűen elment az ereje, azaz hármastól fölfelé hiába húztam a gázt, nem ment. Még nem néztük át, de majd arra is sort kerítünk. A mentés 2 órán belül megérkezett értem (:-)), szóval minden rendben volt.
Nagyon jól éreztem magam, és bár nem értem végül célba, hatalmasat motoroztunk. Mistral és Bruce mesélt gondolom a hármasban való eltévedésünkről. Voltaképp volt minden, amire vágytam: pocsolya, sár, homok, mi kell még?
A videót megnéztem, az se volt semmi.



Taki szerint

Az élbojban haladók statisztikai adatai a következőképpen alakultak:
Teljes távra vonatkozó statisztikai adatok:
Trakc elemzés, követés a http://connect.garmin.com/activity/34808949

Idő: 13:40:42
Mozgásidő: 07:20:44
Elapsed Time: 13:40:42
Átlagseb.: 16.9 km/h
Avg Moving Speed: 31.5 km/h
Maximális sebesség: 51.2 km/h

Mivel Dabas-Sári előtt annyit szívtunk a főcsatorna által eláztatott területen való átjutáson, hogy teljesen reménytelenek tűnt az eredeti nyomvonalon való haladás esetén a táv teljesítése, ezért a problémásabb részeket aszfalton tettük meg. Így a kiírással ellentétesen ez az offroad túra kb. 50-50%-ban offroad és onroad lett. Ime a részletesebb statisztika:
Ebből aszfalt:
megtett táv: 116 km
időtartam: 4:18

Ebből terep:
megtett táv: 112,9 km
időtartam: 8:43

Részletezés:
A startot követően meglepően rugalmasan haladt a banda, a szabályokat mindenki tiszteletbe tartotta, a lemaradozókat rendesen bevárta. Megnyugodtam, menni fog ez.
A kavics bányák környéki meglepetés idén sem maradt el. Az elszántságszűrőként használt erdei szakasz, a kiugrató kavicsos töltéssel együtt sem rettentett el senkit. A következő részen váratlanul elénk táruló kavicsbánya (pár hónapja ott még semmi nem volt) viszont kerülőre kényszerített minket. Ezen kerülő alkalmából bemutatkozott a ránk váró sár, dagonya és sár... Itt már többen végig gondolták, hogy biztos, hogy jó helyen vannak-e - de még mindenki mosolygott. Ellenben a szabályok betartásánál néha már a haladási ösztön erősebbnek bizonyult, szerencsére mindig volt fegyelmezett ember, aki bevárta a hátul lévőket.
Bugyit megkerülve azonban egy olyan útszakaszra jutottunk, amely annyira saras volt, hogy a úgy döntöttem a sárban haladás helyett inkább választom a meghátárlást - főleg azért, mert tudtam, hogy az út előttünk álló része ennél csak rosszabb lehet - hiszen a lapájos rész felé haldtunk. Így szégyen a futás, de hasznos - kimentem aszfaltra a láp kikerülése végett.
Az első tereprészre vonatkozó adatok (Start-Bugyi utáni kövesutazásig):
megtett táv: 22,7 km
átlagsebesség: 9 km/h
időtartam: 2:25

Első aszfaltos szakasz adatai (Bugyi után):
A lápkerülés sikeresnek mondható. Az aszfaltcsíkról balra elnézve gyönyörködhettünk a térdik vízben gázló gólyákba és ezen idili képből csak immel-ámmal előtűnő eredeti nyomvonalukban. Hamar megtettük a távot, az aszfaltról letérve elénk táruló látvány sem volt túl bíztató, de annak kerülése csak nagyobb szakaszok kihagyásával lett volna lehetséges, arról nem beszélve, hogy emlékeimben úgy élt, hogy csak pár kilométer szokott saras lenni (sajnos a végén kb. ugyanide értünk vissza és tettük meg a kerülőt jópár óra kemény küzdelem után).
megtett táv: 3,9 km
átlagsebesség: 41 km/h
Időtartam: 0:05:38

Második terepes szakasz (Bugyi bekötő út - kószálás - Dabas-Sári)

Mivel tudtam, hogy a csatorna partján csak pár száz métert kell megtenni, ezért nem hátráltunk meg az előttünk dagadozó sártól. Eget megvető bátorsággal vágtunk neki a töltésnek. Kisebb-nagyobb szopásokkal mindenki sikeresen teljesítette is. Sajnos itt azért már előjött a motorok és motorosok közötti tudásbeli különbség. De mindentől eltekintve: eredményesen teljesítettük a beugrót.
A csatorna partját elhagyva megnyugodva tapasztaltuk a már-már száraz homokos út nyújtotta menetkényelmet és haladási sebességet. Örömünk azonban nem tartott túl sokáig, mert igaz hogy a csatornától eltávoldogutnk, de a mélyebb helyeken felgyülemlő belvizek azért okoztak kellemetlen meglepetést. Egy szántásnál sajnos kénytelenk voltunk a kukarica földön átvágva kerülni a sárral térdig eláraztott útat, persze a bátrabbak, őrültebbek bepróbálták a nagyon-nagyon mélynek tűnő nyomvájus útat is - a videót elnézve, így utólag, lehet, hogy ők jártak jobban.
Ezen a szakaszon túl lendülve ismét jobban tudtunk haladni, csak egy-két sorompó és éles lővészet tábla kényszerített lassításra. Az orosz harckocsik által hullámosra kijárt úton, a mélyebb gödrögben felgyülemlett víz kerülgetése elég nagy kihívás elé állított minket. Azt hiszem ez volt az a szakasz ahol végleg feldarabolódott a társaság. Ennek a konkrét okát nem tudom, de jóindulatúan azt hiszem, hogy a hátul lévők nem igazán érzékelték, hogy ők vannak hátul ezért nem is vártak senkire se... Kicsit értetlenül állok a ledarabolódás előtt, mert pl. Mistral (Cagiva enduro 125) épp ezen szakasz végén törte el a kuplung karját (ő volt a záró ember - mögötte senki) és neki én hoztam helyre a törött kart... és csak azután indultam el, hogy meggyőződtem a motorja működő képességéről - ellenben ők itt maradtak le már-már végleg. Ez vajon, hogyan lehetséges?? (hiszen szinte egyszerre indultunk és elvileg én voltam az első... és előttünk több vízes árok már nem volt - simán lehetett haladni...) Amúgy még annyit a szabályok be nem tartásáról, hogy azt sem felejtsük el, hogy a szabályok szerint illett volna mindenkinek lehetőleg folyamatosan haladni, lehetőleg rendesen elindulni, a hibákat pihenők alkalmával elhárítani... ez ugye azt is jelenti, hogy a lemaradók ne csak az őket kanyarba be nem várókat szidják (persze erre minden joguk megvan!), hanem tartsonak önvizsgálatot is - biztos, hogy mindent elkövettek, hogy ne vesszenek el? Pl. szóvá tették egyszer is az előttük lévő baromarcúnak, hogy "Te állat - már megint nem vártál meg?" vagy végig arra vártak, hogy én az első helyről vegyem észe, hogy neki milyen próblémája van pár kilóméterrel hátrébb?
Na, mindegy - a lényeg: a jól járható szakasz után jöttek az igazán szopatós részek. Kb. 1-1,5km-t kellett volna még megtennünk a főcsatorna árnyékába, hogy végleg búcsút vehessünk a saras részekről. De annyira átázott a környék, hogy egyszerűen képtelenk voltunk haladni, de bíztunk a képességeinkben és a csodába - volt ahol 50 cm-es vízen vágtunk át abban a reményben, hogy később csak jobb lesz... Közben nem igen foglalkoztunk a lemaradókkal - mert ugye még mi sem tudtuk, hogy jó felé megyünk-e...
Aztán csak kénytelenk voltunk belátni, hogy itt bizony nincs motor amivel át lehet menni. Megtörve fordultunk vissza, már előre félve az előttünk álló szakasztól - hiszen még frissen élt bennünk az emlék, amikor is idefelé átküzdöttük magunkat rajta. Egyre több elveszett emberrel találkoztunk és hízlaltuk fel a csapatott ismét 20 fő fölé.
Visszafelé többször megpróbáltuk átkeltni a főcsatornán, de sehol sem sikerült. Kénytelenk voltunk visszamenni az aszfaltra.
megtett táv: 36,3 km
átlagsebesség: 9 km/h
időtartam: 4:12:12

Második aszfaltos szakasz (Dabas-Sári előtt, Tatárszetgyörgy, megyehatár)
Egy elég kopott aszfalt csíkon mentünk be Dabas-Sárira. Útközben megtorpant a kis bravom, kiderült, hogy a nagy rázkódástól leesett a benzinslag a csapról - így elfolyt a tank tartalma (szerencsére sok, már úgy sem volt benne), tartalékon folytattam az útat. Sárin az első kútnál tankoltunk. Megállapítottuk, hogy már olyan késő van (dél után 4 is elmúlt már), hogy ha végig aszfalton mennénk már akkor is csak sötétben tudnánk beérni Szegedre... Ennek ellenére úgy döntöttünk, hogy az előttünk lévő távból megpróbáljuk kihozni a legtöbbet terepen. Végig gondoltam a távot és gyorsan leterveztem, hogy melyik "veszélyesebbnek" rémlő szakaszokat, milyen aszfaltos szakaszokkal lehet levágni, kikerülni... Így pl. a következő aszfaltos résszel letudtuk a főcsatorna emlékét is.
Tatárszentgyörgyön egy bolt előtt kapott el minket az eső. Itt egy-két ember ismét levált... Gyors indulás (minek következtében a következő letérőnél ismét elveszett a lassan indulók nagy része...) és már is téptünk a kb. 5-6 km-re kezdődő terepes szakasz felé.
megtett táv: 27 km
átlagsebesség: 21 km/h
időtartam: 1:18:17

Harmadik terepes szakasz (megyehatár-Kunbaracs)
A szovjet harckocsik által izgalmas hepe-hupássá kitaposott "határ úton" (Pest-Bács-kiskun megye) vágtunk át Kunbaracs felé. Jól haladtunk, szépen jött mindenki. Az aszfaltra kiérve meglepődve tapasztaltuk, hogy már megint nincs meg a csapat hátulja.
megtett táv: 8,5 km
átlagsebesség: 25 km/h
időtartam: 0:20:18

Harmadik aszfaltos szakasz: (Kunbaracs-Kerekegyháza-Izsáki bekötő út)
Összetelefonáltunk és kiderült, hogy ők Ladánybenén vannak - megadtuk az instrukciót, de 15-20 percet várva rájuk sem tűntek fel (a leküzdendő távolság 5-6 km lett volna), így lemenő nap nyomására úgy döntöttünk, hogy megyünk tovább Kerekegyháza irányába - hiszen Tatárszetgyörgyön megbeszéltük, hogy ott úgyis fogunk tankolni és Ladánybenéről több úton is el lehet oda érni... lehet, hogy a másikor indultak, a telefont már nem vették fel... Szóval goo...
Kerekegyházára bérve, a második kútnál várakozó állásba helyezkedve végre sikerült elérni a lemaradókat, akik jelezték, hogy most értek be Kunbaracsra. Oké, megvárjuk... Ismét 20-30 perces pihenő... (remélem kezditek érteni az aszfaltos átlagsebességünket...). Majd végre újra összerázódva (itt ismét kivált pár simsonos - ők inkább aszfalton mennek Szegedre alapon) mentünk tovább. Most már köztünk volt az elvileg leglasabb motorral bíró Herold is (és tény, hogy ő volt a leglassabb, még az én Bravom is 3-5km/h-val többre volt képes. Neki 40-42 km/h volt a maximuma...).
Természetesen azon már meg sem lepődtem, hogy a leglasabbel elől haladva a következő leágazónál meg megint várni kellett a csapat végére - szerencsére most már csak 5-6 percet... (Később kiderült, hogy Juthy74-et búcsúztatták...)
megtett táv: 21 km
átlagsebesség: 18 km/h
időtartam: 1:11:27

Negyedik terepes szakasz (Izsáki bekötő út - Orgovány)
Mostantól kezdve megszüntek a lemaradások... a várakozások... Kifejezetten jó tempóba haladtunk a kb 12-13 főre redukálódott csapattal (a kemény mag mellett köztünk volt Herold, a leglassabb ; SzAtis a legfrissebb, és az első bálozós két simson stáros, az áll50es maszek mindigvidám 4T-s srác, egy nagyon kellemes robogós srác (attila?), és a kétfősmajdnemGyőri különítmény, a bejáratós szimóval Brucie, a záro cagivás Mistral... és hát többre nem emléxem... Domit és bandáját nagyon hiányoltam, de ők idén beáldozták a célbaérést a segítés oltárán...). Annyira jó volt az összhang, hogy még fényképezgetni is megálltunk... önként...
megtett táv: 17,4 km
átlagsebesség: 18 km/h
időtartam: 0:37:22

Negyedik aszfaltos szakasz (Orgovány-Orgovány)
Aszfalton gurultunk be - tankoltunk - és go. Szapráztunk rendesen, mert a nap már nagyon haloványan világított...
megtett táv: 5,3 km
átlagsebesség: 18 km/h
időtartam: 0:17:44

Ötödik terepes szakasz (Orgovány-Tázlár)
Ami a csövön kifért... csak nyélgáz, semmi lassítás... Egy robogós rámtapatt, így mindig volt társaságom... és Herold lámpaja is igen gyakran fel-feltűnt. Lenduletünket csak egyszer törtük meg Kaskanytyú magasságába, ahol összevártuk egymást (2 perc) és már mentünk is tovább. Vagyis mentünk volna, ha a Bravó nem kezdett volna el rakoncátrankodni... megtorpant, nem pörgött... A pedálla feltakertem 18-20-ig, akkor tudta tartani azt a sebességet, de nagyon nyögve nyelősen ment. Mivel nagyon-nagyon lemenőben volt a nap, így úgy döntöttem, hogy addig nézzük meg, hogy mi lehet a hiba, amíg látunk. Kénytelen voltam szétkapni a motort. Valami iszonyatos homok fogadott a karbi környékén... gyorsan lekpatam a légszűrőt, kiszedtem az utólag berakodt olajos szivacsot, ami annyira berakódott, hogy gyanúsan már a levegő útját állta... Egy próba indítás, próba menet - siker. Úgy ment a kis moci, mint ma még soha.... már néha-néha 48km/h-t is elérte a sebessége... Ha már elérte, akkor a hátralévő részen már nem is lassítottam (vajon Herold, hogy bírta tartani ezt a sebességet??)
megtett táv: 28 km
átlagsebesség: 25 km/h
időtartam: 1:07:44

Ötödik aszfaltos szakasz (Tázlár-Sziksóstó-Cél)
Tázláron begurultunk a benzinkútra, de csak konstatáltuk, hogy zárva van... Innen végig aszfalton mentünk, ránk sötétedett... Bár, hogy őszinte elgyek, azért azt még el kell mondanom, hogy úgy éreztem, hogy ha nagyon-nagyon akartam volna, akkor rá tudtam volna beszélni a lelkes kis csapatunkat arra, hogy a sötét ellenére is terepen menjünk tovább - de ehhez már leginkább nekem nem volt kedvem... Atis és Herold Kiskunfélegyház, mi meg Szeged irányába indultunk.
A Bravo végig full gázon ment - csak akik nem hitték gps adatokkal tudom alátámasztani, hogy egyszer léptem csak át az 50-es sebességet - amikor Szegednél legurultam a felüljáróról... Amikor a robogósok elém álltak, akkor néha már 49-cel is tudtam menni... de amúgy általában inkább 47-48, ennyit bírunk. Jövére sem fogunk többet.
Pihenés nélkül egyfenékkel tettük meg az utolsó szakaszt.
megtett táv: 58,8 km
átlagsebesség: 41 km/h
időtartam: 1:25:09

Taki által készített videó:

 

Comments powered by CComment

f t g