Copyright 2021 - Minden jog fenntartva.

Sziasztok! Végre újra itt. Eljött a várva várt nap. Tavalyi rally után egy-két ismerőst idézve: „Higgyem el, egy kisenduroval is nagyon jó a rally, ne Simsonnal gyere”. Teljesen rákattantunk az 50-es kisendurok hirdetéseinek böngészésére, de megérte, mert napok hetek múlván meglett a megfelelő Beta RR 50, ami igaz,  nem nagyon ment és volt számos baja, de majd mi megjavítjuk, egy karbi, takarítás és megy, mint a villám-gondoltuk. Na azért nem volt ám ez ilyen egyszerű!

A Beta mellé vetünk egy Suzuki TS 50-t Tibinek is és így már két motort szerelhetünk, de legalább együtt tudunk indulni a rallyn. Végre nem nekem kell navigálnom, egyedül indulni, a rally feléig azon izgulni, hogy nehogy valami technikai probléma adódjon, mert akkor nyilván saját magamnak kell megoldani vagy esetleg segítséget kérni.

Amikor a kisgyerekek várják a karácsonyt, na kb. én is úgy számoltam, hogy ugyan mennyit kell még aludni a rally napjáig. Persze a nagy izgalomban alvás nélkül forogtam jobbra-balra, a holnapi 254km-es távon, vízen átkelésen, kibírja-e a kismotor és egyebeken agyalva. Másnap kb 2 óra utazás után megérkeztünk a start helyszínére. Első akarok lenni mindenben, ahogyan a  póló és ebédjegy átvételben, regisztrációban és természetesen a célba érkezésnél is. Megérkeztünk a start helyszínére, de mostmár felébredtem a szép álomból.

Kezdődik!!! Start helyszín kicsit arrébb volt, mint szokott, de így számomra sokkal jobb. Szokásos teendők, mint például a regisztráció nagyon pörgössen gyorsan zajlott. Motorok levétele után már indulásra készen, de csak 7:00-kor, ami azt jelenti, hogy van még időnk. Megszemléltük a gépparkot, közben beszélgettünk rég nem látott ismerősökkel és eközben nyugtáztam, hogy nem sok esély lesz ennyi kiváló versenyző között nyerésre, de természetesen nem is ez volt a fő cél, hanem hogy eljussunk a célig szintidőn belül. A start-nyom derékig érő gazban zajlott.  Első pont szokásos árok átkelés volt, utána az oszlopon láthattuk a jelet, de persze a belső felén, hogy le kelljen szállni a motorról, ami nem okozott gondot, hiszen ez csak a bemelegítés volt. Jó hosszan a csatorna parton haladtunk és mikor hátrapillantottam, csak egy hatalmas porfelhővel körülvett csapatot láttam közeledni felénk, viszont ha ők megelőznek semmit az égvilágon nem látunk.
Hármas pont Szent-emlékhely volt, itt már előfordult, aki a kipufogót szerelte. Megkaptuk a pecsétet és célba vettük a vizen átkelést. Nekünk ott kétszer is át kellett mennünk. Ez volt az a pont, amihez nem fűztem nagy reményeket, persze nem attól, hogy vizes leszek, hanem a kis motorjainkat féltettem, nehogy beázzanak. De nagyon simán, gond nélkül sikerült megoldanunk az elénk táruló feladatot. Másodszori átkelés után érkezett meg utánunk egy 5-6 fős Simsonos csapat. Az 5. pontnál sajnos egy kisebb-nagyobb problémába ütköztünk, mivel sehol nem találtuk a feltett kérdésre a választ. A betonoszlopok helyén egy vadles volt, ahol 10perc keresgélés után fotóztuk a helyszínt és tovább is álltunk.
Táborfalvái lőtér vasúti átjáró következett. Mire elővettük a papírt, megjelent egy kedves ismerősünk, utánunk rá egy fél percre a móricgáti fiatalokból álló 3-as csapat is, csak náluk már technikai probléma is adódott, első defekttel jöttek. Volt még egy motoros az erdőben, egy Aprilia, de Ő utánunk maradt, szép tisztes távolságból követett minket. A Lőtér hepe- hupás útjához értünk, amelynél kellemes nosztalgikus érzés kapott el, mivel nagyon szerettem itt menni régebben, egyik kedvenc utam volt. Hát mit ne mondjak, most nem így éreztem, nagyon hosszúnak tűnt.
Ezután következett a motor és pilóta gyilkos kerekegyházi homok, ahol egy kanyarnál sajnos rövidnek bizonyult a lábam és sikeresen vettem egy homokfürdőt is, ami nem esett a legjobban. Dombra felmenés se akart sikerülni, itt már tolni kellet felfelé, ami egyedül nem is ment. Tibi segítségemre sietett és ketten toltuk felfelé. Jó, hogy utána volt egy bélyegzős pont és bírtam szusszanni egyet. Ez a rész volt a legnehezebb számomra.
Innen a következő megálló az Orgoványi benzinkút. A Kútnál megint összefutottunk ismerőseinkkel, ahol már szervizeltek egy motort. Itt komoly problémájuk adódott, mint utólag megtudtuk, a hengerfejnél folyt a víz, de az emberi találékonysággal megoldották a problémát. Megkaptuk a pecsétet és hazamentünk tankolni a motorokat és magunkat is. Kb. 20-30 perc itthoni szusszanó után nekivágtunk a rally 2.felének.
Kaskantyúi Napelem-park, Vadkert fagyizó, ahol nem került sor a fagyizásra, mert szerettünk volna a célba tudni magunkat a fáradtság miatt. Innentől már nem volt sok hátra, csak semmi bajuk ne legyen a motroknak. Volt még egy kritikus pont, amitől féltem még, név szerint bukorhegyi Merő-torony. De nem volt szerencsénkre ott se semmi probléma. Innentől nagyon számolgattam a pontokat, mikor is lesz már meg az utolsó.
Szép lassan fogytak a km-ek és egyszer megpillantottam az autópályánál a rengeteg kamiont. Pár perc elteltével felfogtam, hogy itt van a határátkelő, vagyis végre mindjárt bent vagyunk a célban. Hát ezt is megcsináltuk, sikerült!

Még nem sokan voltak a célban, így azért reménykedtünk, hátha sikerül a legjobb endurosnak lenni. És igen, a reggeli állom az autóban valóra vált. Merj nagyot álmodni és sikerül!
Köszönjük Szervezőknek és a mögötte álló önkéntes csapatnak, hogy ezt megszervezték nekünk. Megint egy örök emléket sikerült elzsebelnünk. Nagyon jól éreztük magunkat, minden nagyon szuper volt. Köszönjük!

 

Comments powered by CComment

f t g