Copyright 2021 - Minden jog fenntartva.

 

2021 MopedRally

 

 

 

Az idei MopedRallyra 3 fős csapattal, de egyéniben indultunk. A rallys jóbarát, Kemény Peti egy
Aprilia rx nyergében, fiam Ficsor Soma egy Simson S51-es motorral, én pedig több éve hűséges és megbízható gépemmel a Simson Schwalbe motorral. Nagyon vártam már az eseményt, annak minden velejárójával együtt. Még el sem kezdődött a rally, amikor egy hibát elkövettem: nem a „moped”, hanem az „egyéb” (nehezebb) útvonalat kértem.  Nem volt könnyű… Mohácsról 3-kor indultunk, 5-kor Soltvadkertről vitt fel Peti barátom ismerőse minket. Indulás előtt a rajtnál jó volt látni a szokásos készülődést, a kísérőket. Legérdekesebb volt számomra az a hódmezővásárhelyi tréler, amely – ha jól emlékszek – 13 motort hozott a rajthoz.

 

A navigációt idén én vállaltam, ami számomra egyben segítség is volt, hiszen így – úgymond önállóan is biztonságban éreztem magam. A telefonra letöltettem az OsmAnd nevű térképet, amely kiválóan működött. A telefont egy 18V-os szerszámgép akkumulátorról töltöttem egy 12-24V-os USB átalakítón keresztül.

 

A rallyn a jó felkészülés ellenére is több, főleg műszaki hiba adódott. Kezdtük azzal, hogy az Aprilia karburátor eldugult, azt kellett kitisztítani. Éppen egy benzinkúti pihenő alkalmával vettük észre, hogy az én motorom defektes. Egy másik benzinkúti tankolás alkalmával a nagy sietségben a fiam Simsonja kapott 7 dl (10%) gázolajat. Ez után mondogatta, hogy nem úgy megy, ahogy szokott, sőt egyre rosszabbul, pedig az újabb kiskunhalasi benzin tankolás hatására javulnia kellett volna. Karburátor rendben volt, így felkészültem, hogy a rossz, egyébként elektronikus gyújtását lecserélem az alkatrészkészletből megszakítós gyújtásra. A lendkerék és az alaplap kiszerelés után derült fény a hibára, a főtengely szimering esett ki a helyéről. Azt visszaütve a motor jól működött. Közben az Arilián is cseréltünk gázbowdent. A vége felé már az elszántsággal is voltak gondjaink, de egymást biztatva túljutottunk a holtpontokon. A Schwalbe motoromnál többször kiderült, a benzincsőbe beépített szűrő nem igazán engedi át az üzemanyagot, amikor már kevés van a tankban. Legközelebb nem teszem bele. A sok hátráltató körülmény ellenére beértünk a célba, 13,5 óra élményt és rengeteg tapasztalatot kaptunk, köszönjük a szervezést. Az este még tartogatott egy kisebb túrát, 65 km közúton Kiskunhalasra.

 

Hozzászólás (1 Hozzászólások)

Sziasztok! Végre újra itt. Eljött a várva várt nap. Tavalyi rally után egy-két ismerőst idézve: „Higgyem el, egy kisenduroval is nagyon jó a rally, ne Simsonnal gyere”. Teljesen rákattantunk az 50-es kisendurok hirdetéseinek böngészésére, de megérte, mert napok hetek múlván meglett a megfelelő Beta RR 50, ami igaz,  nem nagyon ment és volt számos baja, de majd mi megjavítjuk, egy karbi, takarítás és megy, mint a villám-gondoltuk. Na azért nem volt ám ez ilyen egyszerű!

A Beta mellé vetünk egy Suzuki TS 50-t Tibinek is és így már két motort szerelhetünk, de legalább együtt tudunk indulni a rallyn. Végre nem nekem kell navigálnom, egyedül indulni, a rally feléig azon izgulni, hogy nehogy valami technikai probléma adódjon, mert akkor nyilván saját magamnak kell megoldani vagy esetleg segítséget kérni.

Amikor a kisgyerekek várják a karácsonyt, na kb. én is úgy számoltam, hogy ugyan mennyit kell még aludni a rally napjáig. Persze a nagy izgalomban alvás nélkül forogtam jobbra-balra, a holnapi 254km-es távon, vízen átkelésen, kibírja-e a kismotor és egyebeken agyalva. Másnap kb 2 óra utazás után megérkeztünk a start helyszínére. Első akarok lenni mindenben, ahogyan a  póló és ebédjegy átvételben, regisztrációban és természetesen a célba érkezésnél is. Megérkeztünk a start helyszínére, de mostmár felébredtem a szép álomból.

Kezdődik!!! Start helyszín kicsit arrébb volt, mint szokott, de így számomra sokkal jobb. Szokásos teendők, mint például a regisztráció nagyon pörgössen gyorsan zajlott. Motorok levétele után már indulásra készen, de csak 7:00-kor, ami azt jelenti, hogy van még időnk. Megszemléltük a gépparkot, közben beszélgettünk rég nem látott ismerősökkel és eközben nyugtáztam, hogy nem sok esély lesz ennyi kiváló versenyző között nyerésre, de természetesen nem is ez volt a fő cél, hanem hogy eljussunk a célig szintidőn belül. A start-nyom derékig érő gazban zajlott.  Első pont szokásos árok átkelés volt, utána az oszlopon láthattuk a jelet, de persze a belső felén, hogy le kelljen szállni a motorról, ami nem okozott gondot, hiszen ez csak a bemelegítés volt. Jó hosszan a csatorna parton haladtunk és mikor hátrapillantottam, csak egy hatalmas porfelhővel körülvett csapatot láttam közeledni felénk, viszont ha ők megelőznek semmit az égvilágon nem látunk.
Hármas pont Szent-emlékhely volt, itt már előfordult, aki a kipufogót szerelte. Megkaptuk a pecsétet és célba vettük a vizen átkelést. Nekünk ott kétszer is át kellett mennünk. Ez volt az a pont, amihez nem fűztem nagy reményeket, persze nem attól, hogy vizes leszek, hanem a kis motorjainkat féltettem, nehogy beázzanak. De nagyon simán, gond nélkül sikerült megoldanunk az elénk táruló feladatot. Másodszori átkelés után érkezett meg utánunk egy 5-6 fős Simsonos csapat. Az 5. pontnál sajnos egy kisebb-nagyobb problémába ütköztünk, mivel sehol nem találtuk a feltett kérdésre a választ. A betonoszlopok helyén egy vadles volt, ahol 10perc keresgélés után fotóztuk a helyszínt és tovább is álltunk.
Táborfalvái lőtér vasúti átjáró következett. Mire elővettük a papírt, megjelent egy kedves ismerősünk, utánunk rá egy fél percre a móricgáti fiatalokból álló 3-as csapat is, csak náluk már technikai probléma is adódott, első defekttel jöttek. Volt még egy motoros az erdőben, egy Aprilia, de Ő utánunk maradt, szép tisztes távolságból követett minket. A Lőtér hepe- hupás útjához értünk, amelynél kellemes nosztalgikus érzés kapott el, mivel nagyon szerettem itt menni régebben, egyik kedvenc utam volt. Hát mit ne mondjak, most nem így éreztem, nagyon hosszúnak tűnt.
Ezután következett a motor és pilóta gyilkos kerekegyházi homok, ahol egy kanyarnál sajnos rövidnek bizonyult a lábam és sikeresen vettem egy homokfürdőt is, ami nem esett a legjobban. Dombra felmenés se akart sikerülni, itt már tolni kellet felfelé, ami egyedül nem is ment. Tibi segítségemre sietett és ketten toltuk felfelé. Jó, hogy utána volt egy bélyegzős pont és bírtam szusszanni egyet. Ez a rész volt a legnehezebb számomra.
Innen a következő megálló az Orgoványi benzinkút. A Kútnál megint összefutottunk ismerőseinkkel, ahol már szervizeltek egy motort. Itt komoly problémájuk adódott, mint utólag megtudtuk, a hengerfejnél folyt a víz, de az emberi találékonysággal megoldották a problémát. Megkaptuk a pecsétet és hazamentünk tankolni a motorokat és magunkat is. Kb. 20-30 perc itthoni szusszanó után nekivágtunk a rally 2.felének.
Kaskantyúi Napelem-park, Vadkert fagyizó, ahol nem került sor a fagyizásra, mert szerettünk volna a célba tudni magunkat a fáradtság miatt. Innentől már nem volt sok hátra, csak semmi bajuk ne legyen a motroknak. Volt még egy kritikus pont, amitől féltem még, név szerint bukorhegyi Merő-torony. De nem volt szerencsénkre ott se semmi probléma. Innentől nagyon számolgattam a pontokat, mikor is lesz már meg az utolsó.
Szép lassan fogytak a km-ek és egyszer megpillantottam az autópályánál a rengeteg kamiont. Pár perc elteltével felfogtam, hogy itt van a határátkelő, vagyis végre mindjárt bent vagyunk a célban. Hát ezt is megcsináltuk, sikerült!

Még nem sokan voltak a célban, így azért reménykedtünk, hátha sikerül a legjobb endurosnak lenni. És igen, a reggeli állom az autóban valóra vált. Merj nagyot álmodni és sikerül!
Köszönjük Szervezőknek és a mögötte álló önkéntes csapatnak, hogy ezt megszervezték nekünk. Megint egy örök emléket sikerült elzsebelnünk. Nagyon jól éreztük magunkat, minden nagyon szuper volt. Köszönjük!

 

Hozzászólás (2 Hozzászólások)

Eloszor is koszonom a lehetoseget. Oriasi buli volt!!!

Mar napok ota lazban egtem, hogy mikor indulhatok. Ez nekem az elso mopedrallym volt. Anno sokat sport-enduroztam, de mar hosszu evek ota csak aszfalton megyek, ha meg epp nem, akkor a muhelyben dekkolok. Azert is indultam el, mert azt tudtam, hogy milyen endutoval terepen, de terepkeptelen jarmuvel oriasi kretenseg! (itt jegyeznem meg, hogy mindenkinek inkabb ezt javaslom! Sokal nagyobb moka, mint a felkeszitett, cross gumis sportenduroval! ) Mert akkor nincs megallas. Eloszor csak cross gumi, mert az ugy fog, mint a zold festek. Aztan nem jo az elso villa, kene egy vastagabb, egy allithato. A kovetkezo egy 70 es racing henger. Es ennyi penzert maris szemezgetsz a lepukkant YZ125 okkel, vagy a Dr 250 el, mert a 4 utem az megis csak megkonnyiti az eleted... Ugye nem kell folytatnom. Ez a buli nem a jo eredmenyrol, vagy minel konnyebben teljesitheto utrol szol!!! A magam reszerol: vasaroltam egy durvan lepsztult Piaggio zip 50 et. A felkeszites abbol allt, hogy kapott 2 uj gumit, es egy hatekony legszurot. (FIGYELEM fontos hozza karburalni a motort!) Elolvastam a verseny kiirast, es naivan azt hittem az eleje nagyon huzos lesz, hogy kirostaljak a kevesbe elszantakat, de a vege laza utazos... Hat kvara nem ilyen lett. Mar a rajt FELE vezeto uton kifogyott a benzinem. 🙂 Nah, jol kezdodik.

A 4. vagy 5. kontroll pontig mar elegge faradtan ertem, es nem segitett mentalisan, hogy meg ennyi van hatra. Ami viszont karpotolt, az a hatalmas buli! Mindenhol motorosba botlottunk, es ez iszonyat jo! Nem olyan, mint amikor fagyizni mesz a regi hetesen Gardonyig. Mert ott is jon par motor-tulajdonos. 🙂 Neeem, nem motoros! Csak vettek egy vasat. Az igazi rocker arcok atepitett schwalbival, netan verhovinaval toljak. Aztan kb a 7. ponttol (nem tudom, mert a rossz emlekeket kitorli az agy 🙂 ) jott a neheze. A homokban az apro 10" elso kerekem ugy merult, mint egy naci tengeralattjaro. Csak lestem a mellettem hiperur-sebesseggel elszaguldo babettakat es tomos okat. Erzitek? Szaguldo babatta... Ugye minden relativ. A 9. pont kornyeken, amikor mar azt hittem nem lehet rosszabb, nos akkor belattam, hogy tevedni emberi dolog. Bizony sokkal rosszabb lett. Mellyult a homok, faradt a testem, ereszkedett a tokom, derult az elmem. Na kb itt szakadt el a hatso fek bovdenem. Ugy voltam vele, nem baj, mert elso fek mar amugy sincs, mert a multkori Kendi altal szervezett turan tele ment sarral. Gondoltam, szarok az idore, mostmar nem a masodpercekert motorozok (mint idaig), megyek tovabb fek nelkul. Itt sajnos a baratom, akivel mentunk feladni kenyszerult, mert a vizpumpa amit ketszer cserelt elkezdett omleni. Ezt nem jo jelnek vettuk, mert odaig csak siman folyt. Na az o motorjabol kiloptam a fekbovdent es egy villam szerviz alkalmaval nekem kevesebb bor lett a kezemen, ellenben mostmar volt fek a motoromon. Ekkor a tav felenel jarhattunk, hat nem mondom, hogy fitt voltam akkor.

Ez utan jott a fekete leves. Az addigi koves, homokos utat, mely nagyon lagy homoktenger valtotta fol. Ereztem, hogy melegszik a kuplung, egyre erotlenebb a motor, en is. A szervezok aljas modon valahova ide iktattak be a fagyizot. Ez mar a pszcihologiai hadviseles szintje, mert ilyen faradtan, kimelegedve megpihenni 3 orias gomboc fagyival a kezben... hat keveseknek volt kedve ujra nyeregbe szallni. Megmondom oszinten nekem nagyon jo erzes volt otthagyni a BMW, egyen-motoros ruhaba oltozott, sztarjait. Kis boklaszas utan vissza a nyomra. Ez utan meg sok sok szivas kovetkezett, mielott egy benzinkutra ertunk. A baratom nagy rutin roka, azonnal beallt tankolni, de en kitartoan lebeszeltem rola, mert nekem meg nem vilagit a benzin lampam es amugy is itt van a plusz 2 liter dakar tank az ulesem alatt. Vissza a dzsungelbe, vagyis meg az is jobb lett volna. Igazabol az en hibam, mert elfelejtettem, hogy mar vagy egy oraja nem akar tekerni az onindito, de akkor nem tulajdonitottam neki nagy figyelmet. Gondoltam majd a muhelyben megnezem jovo heten. Na itt fogyott ki a benzin a motorombol. Sebaj, 2 lityi bele, irany a kut. Volt is a kozelben egy, de nem fogjatok kitalalni, a kuton nem volt benzin, csak gazolaj. Bazzzz. Oriasi mazli, hogy egy helyi lakostol kaptunk 4 litert. De a hihetetlen, hogy amikor megtudta, hogy mopedrally, meg ilyenek, nem akarta elfogadni a penzt erte, alig tudtuk belegyurni a postaladajaba! Ekkor mar nagyon szoritott az ido, 17 es pontnal voltunk. Oriasi meccset vivtunk egy simsonos brigaddal, de szerintem ok navigacios hibat vetettek, meg epp lattam oket rossz fele fordulni. Az utolso km-eket mar ugy tettem meg, hogy behasaltam a burkolat moge, hogy az addigi szereny 54km orat feltornazzam a szedito 55,6 ra. A celba mar nem neztem semmit, csak kirugtam magam alol a robogot es rohantam a regisztraciohoz. SIKER. 267km! 267 darab elmeny, ami mar mindig itt lesz velem. A seggem mar kezd begyogyulni, azt el fogom felejteni. De ez egy oriasi kaland volt! Nem az a cel, hogy minel gyorsabban, minel jobb technikaval teljesitsd! Hanem, hogy elindulj egy nagyon nem odavalo motorral, es eljuss a feleig!!! Az az elmeny.

Hozzászólás (0 Hozzászólások)
f t g