Copyright 2020 - Minden jog fenntartva.
Kedvet kaptam egy rövid kis élménybeszámoló írására.
 
3 éve döntöttük el unokatestvéremmel, az első mopedrallynk után, hogy hagyományt csinálunk ebből az eseményből. Idén úgy döntöttünk, hogy az indulás helyszínén, sátorban fogjuk tölteni a start előtti éjszakát, naivan arra gondolva, hogy kipihenve fogunk nekiindulni a távnak. Már a rendezvényház megközelítése is okozott némi problémát mert egy apró navigációs hiba miatt benéztünk egy kanyart, emiatt a horror karavánunkkal tettünk egy pár kilométeres esti erdei kitérőt. Az út egyre szűkült a fák egyre jobban belógtak és erősen sötétedett. Végül egy lőtéren találtuk magunkat. Este úgy sem lőnek, aknára biztosan nem futunk, úgyhogy áthajtottunk a honvédségi területen. Végül némi offroadozás után megérkeztünk a szerelvényünkkel és megkezdtük a sátor állítását egy üveg lélekbalzsam kíséretében. :-) Fáradtak voltunk, ezért hamar vízszintesbe tettük magunkat. Egyszer csak arra riadtunk, hogy a fejünk mellett fél méterre elhúz egy motor. Ajjaj gondoltuk, jobb lesz ha kijövünk mert a végén keresztül hajtanak rajtunk. Ezután végignéztük az éjszakai rögtönzött streetfighter showt, ami igencsak viccesre sikeredett. Végül elcsendesedett mindenki, elaludtunk mi is. Teljesen kipihenni magunkat azért nem sikerült.
Reggel korán keltünk. Lepakoltuk a motorokat a futóról, bedobtuk a sátort az autóba, magunkhoz vettük a felszerelést (egy része persze lemaradt) beröffentettük a Simsonokat majd starthoz álltunk. Optimisták voltunk és nagyképűek, hiszen három rallyn túl vagyunk, nem fog minket meglepetés érni. De amúgy is felkészültünk mindenre. Délután 2-3 órára biztosan vissza fogunk érni és majd itt fogunk unatkozni az autó mellett, gondoltuk. Neki is vágtunk hát a túrának. A kezdeti szakasz ismerős volt az előző esti kóválygásunk miatt. A hűvös, kissé párás, benzingőztől és a kipufogó gáztól "illatos" reggeli motorozás kellemes volt. Gondoltuk, hogy ez egy kellemes mopedrally lesz. Nem telik el sok az idillből. A következő kanyarban már jött is a Taki féle meglepetés, szaknyelven a fosóhomok. Az az alattomos erdőszéli homok, amiben ha állsz elkezdesz süllyedni. Néha olyan mint a víz, néha mint az iszap. Mindig tud meglepetést okozni. Ez a szakasz egyébként ismerős volt az előző, talán a tavalyi rallyról. Na nem baj, kibírtuk tavaly is, nem tart ez sokáig és ezt amúgy biztosan nem lehet überelni. Pár kilométerrel később kiderült, hogy lehet. Még lazább és mélyebb homok, emelkedővel, kanyarokkal fűszerezve. Már a nap is jó erősen sütött és az erdő árnyékát sem tudtuk élvezni a nehéz terepviszonyok és akadályok miatt. De mentünk. Jobbra, balra, át, keresztül, néha tolva, futva a motor mellett de mentünk és haladtunk. Vagyis úgy éreztük. Aztán a táv felénél az erdőszéli ellenőrző ponton lenéztem és észrevettem, hogy kaptam egy első defektet. Nem is érzékeltem a homokon, hogy lapos a kerék. Persze ekkor már tudtam, hogy kissebfajta probléma lesz amit át kell hidalnunk mert hiába hoztam tartalék belsőt és defekt javító készletet, a pumpa bizony a kocsiban maradt. Legnagyobb szerencsénkre az ellenőrző ponton kaptam pumpát és fél óra szerelés után folytathattuk is a túrát. Be az erdőbe, ki az erdőből. Végre eljutottunk a benzinkútig, ahol feltankoltunk, a pihenő alatt megittunk egy jó hideg kólát és feltöltöttük a telefont ami igencsak lemerülő félben volt a navigáció miatt. Indulás tovább. Hopp, hopp eszméltem fel, hogy kihagytuk a következő ellenőrző pontot. Akkor vissza kb. 2 km-t, ami nem lenne sok de a terepen repül az idő. Pecsételtünk és húztuk tovább. A következő benzinkúton a pecsételést követően nyugtattak minket, hogy már csak 40 km van hátra. Ekkor már 15:30 lehetett. Nem lenne sok gondoltuk de tuti, hogy Taki tartogat még meglepetéseket. Úgy is volt. Görögök homokjától kezdve, erdőn, mezőn, árkon, bokron át és keresztül, a kedvenc részünkig, ami nem más mint Taki homokja (igazi fosóhomok). Az utolsó pár száz méter is megpróbáltatásokkal teli terep volt. Legalább is számunkra. Akkor nyugodtunk és könnyebbültünk meg, amikor 18:11 -kor begurultunk a székelykapun és leadtuk az adatlapokat. Itt vagyunk, megcsináltuk, végigmentünk. Ezután lecsutakoltok magunkat és ettünk ittunk egy jót. Összeszedtük magunkat és elkezdtük a motorokat felpakolni. Az eredményhirdetésen aztán megkaptuk ismét a számunkra legnagyobb elismerést, a névre szóló emléklapot, mellyel bizonyíthatjuk, hogy jó keményen végig szívtuk ezt a napot. Ettől a ponttól kezdve folyamatosan szépülnek az emlékek. Feltettük a kérdést, hogy mi lesz jövőre: természetesen jövünk! Köszönjük szépen Takinak és az egész szervező, rendező csapatnak, hogy ismét egy különleges motoros élménnyel lehettünk gazdagabbak! 
 
Egy Henry Ford idézettel zárnám a soraimat:
"Ha összejövünk, az a kezdet, ha összetartunk, az a haladás, ha összefogunk, az a siker."
 
Köszönöm még egyszer!
 

Comments powered by CComment

f t g