Copyright 2020 - Minden jog fenntartva.

 

Évek óta nagy lelkesedéssel, ám mérsékelt eredményekkel indultam, most is itt volt a helyem. A Tomos-os csapattal kezdtem, évekig küzdöttünk, de mindig volt valami (Lassúság, tájékozódási gondok, műszaki hibák, kitartás hiánya), ami miatt csak nemrég tudtunk együtt egy értékelhető eredményt felmutatni, de a Vándorserleg legalább nálunk kötött ki. :)

Egyéniben, őszi rallyn vagy éppen az elején kisenduróval sikerült szépen végig menni, de megvolt már a Jawa Mustang, Honda PX-R moped és a Babetta élmény is, azokkal bezzeg szinte azonnal sikerült beérnem. :) Közös volt az eddigi bulikban, hogy aprólékosan készültem, teszteltem a vasat, a felszerelést…

Egy dologgal nem foglalkoztam eddig egyszer sem, hogy fussak egy jó időt, netán valamelyik kategóriában első legyek. Vagy ha gondoltam is rá véletlenül, a fent taglalt tényezők/járművek okán esélytelen voltam rá, így nem is erőlködtem.

Ezúttal viszont teljesen máshogy álltam a bulihoz. Mivel egész héten külföldön voltam, előző délután rárúgtam pár mopedre, robogóra az udvarban és amelyik a legkönnyebben indult, azt dobtam be a terepjáróba.

 

A „választás” a pár éve Erdélyt is megjárt széria 50-es, Piaggio Free robogómra esett, aminek az ominózus Erdélyi Mopedtúrán az első emelkedőn leégett és összeragadt a kuplungja és végül eltört az első tengelye a Nagy Biharon. Tehát látott már ezt-azt a gépsárkány. :) Akit érdekel, itt a videó az ominózus buliról:

https://www.youtube.com/watch?v=9bVK2iiFv-w&t=88s

Körtúra lévén szerszámokkal, felszereléssel sem lőttem túl magam, illetve elhatároztam, hogy egyedül, a saját tempómban megyek. Vagyis nulla felkészülés, cserébe nulla elvárás, majd lesz valahogy.

 

Pénteken este 8 körül értem csak oda, majd gyorsan ledolgoztam az italozási hátrányomat és pacsiztam a cimborákkal. Ökörködtünk, beszélgettünk, megcsodáltuk egymás parpáit, a kis sárgát többen ki is próbálták, Jannert is elvittem egy gyors csapatásra, végül jó kis buli kerekedett.

 

Előkerült egy kiskerekű robogó is, amit többen próbáltak a vizes füvön betörni, szerintem mindenki elfeküdt vele. :)

Persze enni azt nem nagyon sikerült, cserébe másnap sem reggeliztem, hiszen ezt most ilyen szellemiségű túra, egy szendvicset nem készítettem magamnak, bolt nem volt…Gyorsan felszigetelő szallagoztam a navigációt, megtankoltam és gooo!

Na de a lényeg, a rajtnál ott somfordált Bencsik Tomi barátom, aki mint kiderült, szintén egyedül tervezett nekivágni a bulinak, miért is ne menjünk hát ketten?

Mondtam neki, hogy családi program lesz, nekem este 6-kor a kocsinál kell lennem, tehát valahol a második etapban fel fogom adni, így készüljön.

7:02-kor így elsőnek el is rajtoltunk és egész tűrhetően haladtunk. Jöttek az ellenőrző pontok, mi pedig csak húztuk, ami a csövön kifér. Itt-ott volt némi hátrányom a teljesítmény/súly-arányok okán, de Tomi türelmes volt, nagyon talán nem tartottam fel.

Nem sajnáltuk a vasakat, koppant akkorát a robogó kerekek, alja, nem győztünk rajta maradni. Egy erdei szakaszon ki is csavarta valami a kormányt a kezemből, akkorát taknyoltam, mint az ólajtó, pedig ez rám eddig nem volt jellemző. A Free bezzeg le sem állt. :) Tomi is küzdött szépen, de haladtunk.

Időnként persze kifogyott a benzin, leesett a légszűrőház, eldugult a fúvóka, de 20-25 percnél többet összességében nem töltöttünk a műszaki hibák elhárításával, szerencsénk volt.

A Simsonos Szilvivel akadtunk össze folyton és feltűnt, hogy habár többször megelőztük őket, a következő pontnál általában előttünk voltak. Extrém volt, amikor defektet javítottak, minden darabokban, elhúztunk majd rá 2 ellenőrőz pontnál ott álltak és pont végeztek a pecsételéssel, amikor befutottunk, holott nem előztek vissza. De egyszer sem. Hát ennyit tesz a helyismeret, vagy a transzportálás vagy fogalmam sincs mi, de a lényeg az, hogy nekünk Szilvi csak fantom Simsonos marad. :)

Kb a felétől kimondatlanul is éreztük, hogy jók vagyunk, így ezt már illene behúznunk, szóval még kevesebbet álltunk, gyorsan pecsételtünk és haladtunk, ami a csövön kifért. Esetemben ez jó széllel és hosszú aszfalton 54 km/h volt, terepen 30-40 körül, de abból csak vészhelyzet esetén adtunk alább. Homokban sajnos néhol tolni kellett, igaz, csak kevésszer. Tomit itt-ott kicsit feltartottam, de így is határon mentem, át mindenen. Műszaki hibánk itt már nem nagyon volt, attól eltekintve, hogy mindkét első teleszkópom elengedte magát és a műanyag idomok, indexek egy része eltört, leszakadt a motorról. Pár percet eldobtunk, mivel nem láttam rendesen a GPS-t, Tomi is benézett ezt-azt. (Akácos gödör például, ahonnan lelkesen óbégatott :))

A 18-19 pontoknál már nem nagyon találkoztunk a fantom Simsonnal, de a legutolsónál ismét ott volt és mikor megérkeztünk, már indult is tovább. Tomi arca elborult és üldözőbe vette. Az én arcom is, de a sárga akkora már csak akkor indult el a mély homokban, ha sétáltam mellette. Így hát én csak elborult ábrázattal, vérre éhesen zümmögtem egy helyben (Cserébe jól fogyaszt ám, az egész rally megvolt kb 7 literből nyélen, pedig 130 kiló vagyok. :))

Végül percre pontosan egyszerre értünk be 14:00-kor. Annyi szerencsénk volt, hogy ők nem 7:02-kor, hanem 7:04-kor startoltak, így – ha csatákat veszítettünk is – ezt a háborút végül mi nyertük. :) Vagy még se? - Ó, a diadal mámor elvette az eszünket... ;)

Ezúttal is meghajlok Szilvi előtt, megdöbbentő teljesítmény (számomra inkább csoda) volt, gratulálok!

Mi voltunk az első célba érők, ami egy egészen új érzés volt, akkora arcunk lett, hogy alig fértünk el egymás mellett, szét kellett tolni a székeket. :)

 

 

Pár dolgot kicsit átértékeltem. Mondhatni minimális felkészüléssel 6:58 perc alatt sikerült ezt a többek által átlagos nehézségűnek kategorizált rallyt teljesíteni egy széria 50-es robogóval, ami ráadásul nem gyors és nem erős, értékelhető gumi is hátul volt csak rajta. Mondjuk átlagos mindenben. Mindezt egy jó kis buli után, kevés alvással igencsak éhesen. Egy lyukas garast nem tettem volna rá, hogy ez így összejön, a robogó sem törik ketté és én sem ájulok le a motorról, de erre mondják a rally sportban, hogy ezúttal kiadta. :) (Köszönöm a Piaggio konstruktőreinek, hogy ilyen súlyú emberkék is repkedhetnek a gyökereken át a robogójukkal mondhatni következmények nélkül. :) Tomi, köszi az energia tablettákat, legközelebb a tankba is teszünk! :))

 

 

Utánunk ért be (de mivel később rajtoltak, így talán 10 (mondom: tíz) perccel összességében gyorsabbak voltak) az expressz endurós különítmény, akik menetrend szerint nagyot mentek, elképesztő, hogy évről évre stabilan és precízen tudnak ennyire jól teljesíteni, nekik is jár a taps. Tomival kicsit kuncogtunk magunkban, amikor ecsetelték a jó geometria és futómű fontosságát és hogy miképp estek be 80-90-el a nagy homokos részekre. Esetünkben ugye erősen zárójelbe lehet tenni mindezeket, így vicces volt ezt komolyan előadva hallgatni. Bezzeg a kis sárgát nem akarták kipróbálni. :)

 

Végül szeretnék minden mopedesnek gratulálni, már az önmagában nagy teljesítmény, hogy megpróbálták. Külön üdvözlöm a Rigás és Babettás és egyéb keleti csodával induló csapatokat, nagyot küzdöttek!

 

Legvégül minden a rallyt fontolgató új indulónak azt javaslom, hogy próbálja meg, felejthetetlen élmény! Egy 50 ccm-es 40-50eFt-os nem fix hajtásos mopeddel, robogóval már nagyot lehet küzdeni és némi szerencsével menni is, sajnálni sem kell a technikát és reálisan teljesíthető is a táv szintidőn belül. Bár tény, hogy némi amortizációval számolni kell….:-)

Itt látható a free GPS-ének az adatai:

 

Comments powered by CComment

f t g