Copyright 2018 - Minden jog fenntartva.
Íme a mi kis beszámolónk az idei rally-ról:
 

Suzuki Eko - A legfontosabb, amit tudni kell erről a mopedről, hogy tízből nyolc gyakorlatilag alkalmatlan még arra is, hogy önerőből elvigyen a sarki boltba. Nyilván van rajta pedál, mert moped, így máris javul a statisztika...

 
Két Ekóval indultunk, az egyik két-három év tapasztalatgyűjtés és kísérletezgetés után tök jól ment a homokon. Tavaly is ezzel voltam, de akkor kicsit máshogy voltak rajta a dolgok, úgy kicsit gyengébbnek éreztem, most viszont gépsárkány.
A másik Ekót Jászberényből hoztuk el a Rally előtt két és fél héttel, teljesen használhatatlan, fellelt állapotban. Nagyjából 120 munkaóra volt, mire összeállt. Mondjuk legyen 100, mert a 120-ban benne van az olajos kézzel pizzázások, kávék, anyázások stb... A lényeg, hogy ketten kb 3 napig szereltük reggeltől estig.
 
A gyári mopedről és a módosításokról, amiktől versenygépsárkány lett:
 
Sima 50-es henger 38.5 - 38.8 mm körüli dugattyú átmérővel, nyilván ez attól függ hányszor volt fúrva, vagy mennyi homokot fújt be a szél az indiai TVS gyár ablakán péntek délután kettőkor és, hogy Khumár csirkés rizsében mennyi volt a curry... Szétszedve látszik, hogy az anyjáig van fojtva, mert a dugattyú az alsó holtpontjában nagyjából 2mm-rel van feljebb, mint a felömlő nyílások alja (figyelj, nagyon: NYÍLÁSOK!!! pontosan kettő, az már többesszám :D). Ennek javítása érdekében fogtunk egyből 2 réteg 1mm-es klingeritet és szépen kézzel kivagdostuk a hengertalp tömítést egy éles sniccerrel, mert az Ekóhoz nagyon sok mindent nem lehet kapni, amire nagy szükség lenne. Gyakorlatilag semmilyen tömítést nem lehet hozzá kapni, mindent kézzel kell legyártani. Ezzel a módosítással a dugattyú már teljesen kinyitja a felömlőket és persze a leömlőt is. (Ebből viszont tényleg csak egy van.) Viszont, mivel a dugattyú relatív alsó holtpontját lejjebb helyeztük, így a sűrítési arány csökkent, ezért egyből ki is vettük a tűzkarikát és egy viszonylag egyenes felületű rétegelt lemezre letámasztott 400-as, 600-as, majd 800-as papírral összesíkoltuk a hengert és a hengerfejet.
Természetesen a kipufogó nyílás, és a dugattyú teteje is meg lett szabadítva attól a rettenetes mennyiségű koksztól, amit az ásványi olaj okozott korábban. Ezután a kipufogókönyökből is nagyjából kiveregettük a kokszot, majd a dob gyári fojtását egy colos vízpumpa fogó nyelének segítségével kiütögettük és az elkapás lendületével az szemétre hajítottuk.
 
 A karbit tekintve az Ekónál általában az van, hogy itt is tízből nyolc valamilyen okból kifolyólag működésképtelen. Ezt a számot egyébként 100%-ig alátámasztja az a tény, hogy az egyetlen állítási lehetőség az alapjárati csavar ki és be tekergetése, amivel az égvilágon semmi más nem történik, mint a lapsúber fel-le mozgatása. Az úszót lehet hajlítgatni, de vagy eltöröd vagy nem. A tűszelep és a fészek olyan, amilyen, ha szerencséd van jó, ha nem és mégnagyobb szerencséd van, akkor pont ki tudod választani azt a fúrószárat, amivel ez orvosolható vagy nem és soha nem fog zárni a tűszelep normálisan. Egyébként a webshopokban lehet kapni horror áron tűszelepet és úszót is, de jobb ha tudod, hogy a Ciao karburátorának a bele, pontosan ugyan az a Dellorto, mint amit az Ekóra is szereltek, így megkerülhető a probléma egy része egy 1500 forintos felújító szett megvásárlásával és akkor még nincs kikísérletezve az sem, hogy érdemes-e nagyobbra fúrni a furulyát, stb... Én egyszer nekiálltam és egykét nap alatt sikerült nagy szerencsével nagyjából hibátlan karbit csinálni, ami kicsivel többet tud, mint a gyári, bár akkor még nem tudtam, hogy egy megfelelően kiválasztott 1800 forintos fűkasza karburátorral, amit minimálisan kell csak módosítani a felfogatáshoz, áthidalható ez a karburátoros probléma. Egyébként ebben a szétfaragott karbiban most a gyári 48-as helyett 69-es fúvóka tolja neki a naftát.
 
Ezen kívül kell még egy racse direktszűrő, amihez ha nem adnak védőburkolatot, akkor bizony konzerves babot fogsz enni vacsorára, és Jawa Mustang teleszkóp gumiharangok, amik maximálisan ellátják a szívócső funkcióját. Kellhet még szigszalag meg bilincsek meg ledobott hűtővíz csövek valami francia vízforralóról vagy bármi, amit nem szégyellsz, de a legfontosabb: kötegelő, rengeteg!
 
Ha már a Jawa Mustang teleszkóp gumiharangokat említettem, akkor nem szabad elfelejteni azt sem, hogy ezek egy kis háztartási szilikon segítségével felmennek az Ekó teleszkópjára is. A Rally előtt felújítottuk a teleszkópot és tekertünk a száron még egyet, mert annyira kigyengült a rugó a hosszú évek során, hogy szinte a fékezésnél már bekoppant.
 
Fékeket jók megcsiszoltuk, reszeltük, járattuk, stb...
 
A gyári 30 éves gumik helyett teljesen jó a homokra valami szirszar Fortune bütykös Simson gumi, 1,5 báron. Kicsit játszani kell az első sárvédővel, meg a hátsó villaszárral és akkor csak a nagyobb belerugózásoknál fog a hátsó sárvédő belegravírozni a gumiba valami tribálos mintát, amikor látod a gödröt, de elfelejtettél időben felállni.
 
Olaj és keverés, nagyon fontos: Csak és kizárólag szintetikussal szabad használni ilyen terhelés mellett, mert pillantok alatt lekokszosodik és eltömődik minden, egyébként 1:40 az arány, mi 100-as vagy 95-ös prémiumot tankoltunk Repsol 2T Racing olajjal és Metabonddal. Utcán egyébként 1:50-nel simán elmegy.
 
Ezen kívül még kaptak új gyújtókábelt és pipát, valamint a Gyári Champion L82Y gyertyával megegyező hőértékű NGK BP6HS vagy BP7HS helyett BP8HS-t vagy BP9HS-t. Az egyik ilyet, a másik olyat. Ez jóval halványabb gyertyaképet produkált normál terhelésen, de mintha nem melegedett volna annyira, ami nagy terhelés mellet viszont kimondottan fontos.
 
Ja meg új főtengyely szimeringek, meg biztos van még néhány apróság, amit elfelejtettem említeni.
 

A Rally-n:
 
Budapest XV. kerületéből indultunk, Dávid 4-re átjött, csináltam egy komolyabb eresztésű rántottát, majd kávé és már lent is voltunk a garázsban, hogy felgumipókoztuk a csomagokat. Tavaly volt support Tranzit, de most az nem tudott jönni, ezért Kristóf cimborámnak leadtam a 206-os forgalmiját meg a kulcsát, mert abban kerekek nélkül belefér egy Eko, ha valami végzetes lerohadás lenne, mondjuk valami hajtókarcsapágy besülés vagy hasonló, amit nem tudunk megjavítani a helyszínen. Egyébként minden mást vittünk magunkkal. Én egy 40 literes túrazsákot töltöttem meg a legfontosabb alkatrészekkel és szerszámokkal, ruhával, vízzel, de tényleg csak a minimálisan szükséges dolgokkal és úgy nyomott több, mint 15 kilót. A táska szinte minden dimenziójában lelógott a csomagtartóról, de végül egy, a beton virágládának nekitámasztott, majd precíziós nindzsa rúgással kettétört vékony bútorlap maradék, töltötte be a táska és a külvilág közötti űrt alulról. Ebből az egyik menet közben a Rally-n kettétört, annyira verettünk, de szerencsére volt még egy belőle.
 
5:30 magasságában sikerült is elindulni a garázstól és kb 6:40-re már a gyülekezőnél voltunk, pólót átvettük, kajajegyet kiváltottuk, 7:40 körül elrajtoltunk. A benzinkutas megállóig még el is hittük, hogy tudunk enni a babgulyásból, mert azt a 80 km-t röpke 4 óra alatt sikerült megtennünk, úgy, hogy az első 5 km-en egy felverődött kavics a bányató környékén nekiszállt a pedál lánc feszítőjének és határozottan a küllők közé irányította azt, ami emiatt úgy döntött, hogy már inkább nem produkálja az üzemszerű működést, mi pedig úgy döntöttünk, hogy akkor tekerés nélkül megoldjuk. Innentől kezdve az egyik motor nem volt tekerhető és emiatt csak tolva lehetett indítani. Közben megálltunk enni egyet meg nézelődni, átöltözni, mert a hajnali hűvös után a mezei napsütésben már nem volt szükség aláöltözékre.
 
A benzinkútnál nagyobb pihi, kávé, üccsi, szendvics, de aztán a fenyőfás homokos résznél megállt a piros Ekó, aminek már nem volt meg a pedálos lánca. Kezdődött a homokon tologatás, majd gyertya a szemrevételezése során láttuk, hogy valami, egy vékony darab, be volt égve a két pólus közé. Kitakarítás után indult megint, de gyengének éreztük és újra és újra beégett az a valami oda. Pedig addig nagyon jót mentek a gépek a homokon, terepen, mindenhol, nem is érettük a dolgot. Pár kilométerrel arrébb, valahol a bicikli út után az erdőben karbit cseréltünk, mert a direktszűrő kicsivel több homokot engedett át, mint gondoltuk. Úgy tűnt, hogy ez a probléma megoldása, de a csere karbival sem ment jobban, így egy mezőn elkezdtük másfelé keresni a hibát, a gyújtás irányában, meg a szimeringnél, ami valóban folyt, mert nem volt rendesen beütve. Ez megint olyan, hogy mennyire volt péntek kettő és Ahmed mennyire várta már a délutáni hobbikecskepásztorkodást a gyárban, amikor az egyik Ekón 5 mm-rel beljebb van ugyan az a méretű szimering, mint a másikon és az egyiknél folyik, a másiknál nem... na mind1, vissza lett tolva, működik azóta is.
 
Akkor viszont valami még mindig nem volt jó és már a söprögetők is utolértek minket. Még fél órát próbálkoztunk, aztán úgy döntöttünk, hogy sok a terhelés a terepen ezzel a hibával, ezért aszfalton megyünk le Szegedre. Kínkeserves 25-30-cal el is jutottunk Vadkertig, ahol már annyira rossz volt a motor, hogy tőgázon vagy ment vagy nem és ott le is állt, szóval elkezdtük a nagygenerált az út szélén. Kipufogó le, hengerfej le, henger le, karbi le. Mindenhol állt a korom, a szintetikus olaj miatt nem is értettük miért, a visszacsapó szelep tönkrement, köpte vissza a koxos dzsuvát a karbin át a földre, undorító volt az egész. Kitakarítottunk és kicseréltünk mindent, amit tudunk és ami volt nálunk, de így is félgázon volt alapjárat és ömlött a füst mindenhol. Valahol 0 és 20 között volt a végsebesség. Aztán mégis úgy döntöttünk, miután már majdnem felgyújtottunk az egészet a járdán, hogy akkor is lemegyünk Szegedig, ha éjfélre érünk le 20-szal. Itt már este 7 volt. Elindultunk és arra lettem figyelmes, ahogy a piros mögött mentem, hogy mintha mindenhonnan jönne a füst. Nem csak a kipufogó végéből, hanem a vég és a dob illesztésénél, valamint a dob és a könyök illesztésénél is, ezért megállítottam Dávidot és mondtam neki, hogy várjon, majd felpattintottam az ülésem, előkaptam egy csavarhúzót és egy kombifogót, aztán módszeresen levertem a dobról a véget és láss csodát majdnem kiugrott alóla a motor, mert hát akkor félgázra volt tekerve a súber, hogy legyen alapjárat. Kiderült, hogy egy hüvelykujjbegy nagyságú, kettéhajtott, a könyékből levált kb 1-1,5 mm vastag koksz darab szorult be a kipufogó végébe és ez okozta minden problémáját a motornak. Nagyon tanulságos és meglepő is volt egyben, hiszen már közel 20000 km-t tettem meg Ekóval és többször nagyobb túrákat is mentünk, Cserhát, Esztergom, Balatonkerülés, Mátra és ilyen még nem fordult elő egyszer sem. Utána ment újra 40-nel és így már este 10-re le is értünk Szegedre a kempingbe, ahol pont bezárt és elfogyott minden, de már annyira éhesek voltunk, hogy még a lepakolás előtt bementünk az Olajbányász téri Non-Stop büfébe Premiumburgerért, aztán a Szillérin vettünk 2-2 sört, átkötöttem a nájlonszatyrot a kormányon, ahogy kell és vissza a kempingbe. Tökéletes szimmetriával: sör - feles - sátorállítás - feles - sör zárult a nap, majd egy borzasztóan jóleső forró zuhany koronázta mindezt fél 2-kor. Arra már végképp nem volt energiánk, hogy a csillagok állásából kiszámoljuk, hogyan kell tájolnunk a sátrat, de én 10 után keltem úgy, hogy akkor már egy-két órája biztosan telibe besütött a nap...
 
A hazaút:
 
Ez is megér pár szót.
Borzasztóan kényelmetlen az Eko ülése hosszú távon. A rally-n nem volt akkora baj ezzel, mert ott kimozogtuk testből a terepet, de az 5-ösön végig Pestre szerintem több pózt mutattam be ülésből a mopeden, mint a Kamasutra összes, csak ezt kevésbé élveztem :D
 
Lajosmizse előtt a külterületen bicikliúton jöttünk, és egy ágon áthajtva reccs, pukk, szissz, hátsó defekt. Nézzétek meg a képeket, nagyon durva, nem is lehet ezt szavakba önteni, ahogy azt sem, hogy papucsban, robogóval, mopedrally-s pulcsiban nemsokkal később megjelent egy srác, hogy miben segítsen. Szerencsére, akkor már túl voltunk a javán, de azért köszönjük neki és a haverjainak is, akik láttak minket hazafele a kocsiból az út szélén szenvedni. Nagyon jól esett és tök király, hogy ilyen összetartó a mopedrally-s közösség.
 
 
Összegzésképpen:
 
Jövőre is megyünk és reméljük, akkor már szintidőn belül menni fog végig terepen.
Köszönjük Takinak és mindenkinek, aki részt vett a szervezésben és a lebonyolításban. Nagyon élveztük, minden szívás ellenére. Kimondottan jó volt a terep és az útvonal!
 
 
Fotókat csatolmányban találod!
Üdv,
Dani
 
Pár kép:

Comments powered by CComment

f t g