Copyright 2017 - Minden jog fenntartva.

Sziasztok!

Egy pont kipipálva a bakancslistán. Köszönöm Taki a lehetőséget és a szervezést!

Teljesítettem egy mopedrallyt. Pont a tízediket és a nehezebbik nyomvonalat.

A tavalyi esős verseny után bíztam benne, hogy nem fogunk elázni, de már így utólag nem tudom, hogy mi a jobb az eső és sár vagy por és homok.

Idén sajnos úgy hozta az élet, hogy egyedül vágtam neki a távnak a motorommal, majd lesz valahogy alapon.

Szerencsére nem is volt semmi gond vele, csak egyszer állt meg, de az akkor is a legjobb helyen tette, a csatorna közepén, viszont jó pont nála, hogy némi biztatás után életre kelt és tovább vitt.

A rajtnál sokan voltunk, lehetett látni érdekes megoldásokat és kivitelezéseket és nagyon bátor embereket, akik számomra teljesen alkalmatlan technikával vágnak neki a távnak. Minden tiszteletem ezeknek a bátor és megszállott embereké.

Ha már motor akkor én is had szóljak pár szót a sajátomról. Ez egy Aprilia Tuareg Wind túraendúró. Szép és jó, mert a tél folyamán kapott egy komoly felújítást, majd közel 1000 tesztkilométert a rally előtt. Jól vizsgázott. Sokan vittek magukkal nagy pakkot(szerszám és benzin) ezek közül én csak a szerszámokat vittem, de szerencsére feleslegesen. Üzemanyag miatt nem aggódtam, mert a tartály 15 liter :D

Na vissza rallyra.

Startnál beszélgettem két Simsonos emberkével, hogy lehet majd, hogy hozzájuk csapódom, ez tartott is egy darabig, talán 5-7 ellenőrzőpontig. Ezután a komolyabb homokos részeknél nem tudtam lassan menni, mert akkor nagyon bekacsáztam, így felvettem 50-es tempót és viszonylag könnyen abszolváltam az úton levő homokot.

A nyomvonalon volt egy-két érdekesebb rész is, pl.: az erdőben megtalálni egy kiszárad fenyőt, na azok igazán kalandosak voltak. Ekkor történt meg az egyik esésem is. Összevesztem az egyik fával, mert a kihajló ága elkapta a kormányon levő kezemet és a kezemnél fogva elrántott. Ez nagyon nem esett jól, de gyorsan felpattantam és mentem tovább, mert ekkor már Janika és Lacika mögött loholtam.

Ez a rész után jött a homokbánya és a homoksivatag. Őszintén mondom, ekkor nem volt őszinte a mosolyom, de fogaimat összeszorítottam és mentem.

A bányánál lemaradtam tőlük (ettem, ittam és kipihentem a sivatagot) és segítettem szerszámmal két simsonos srácnak(ha minden igaz:Ábel Tamás és Hartyányi Csaba), majd tovább indultam. Ekkor találkoztam egy kék Derbis sráccal(Zádori József), akivel eléggé hasonló volt a tempónk, így együtt maradtunk, majd pár checkpoint után jött az Orgoványi tankolás (evés, ivás és lánclazítás és kenés). Ekkor értek be minket a Simsonos kollégák, akiknek lemerült a GPS-ük és jelezték, hogy ha mód van rá, akkor jönnének velünk, mi nem elleneztük, így innentől négyen vonultunk tovább és vertük a port hol másoknak hogy egymásnak. Ebben a formációban értünk be végül a célba is.

Az ellenőrző pontok jók voltak, bár néha megálltunk és tanakodtunk, hogy akkor ezt most ugyan hogy gondolta Taki, de végül megegyeztünk és ennek köszönhetően sikerült 0 hibapontos adatlapot leadni(szerintem mindegyikünknek).

GPS-em szerencsére nem hagyott cserben, bár okostelefonról nyomom, de elég jól kitapasztaltam már, hogy mit és hogy kell beállítani. A ViewRanger programot használom, ami nem csak androidos, hanem az almások is használhatják. Bevált, sokfelé vitt el, egyszerűen kezelhető, van webes felülete is, ami egyszerűbb, mint telefonon nyomkodni.

Alapvetően a homokos részek domináltak, de a csatorna utáni rész sem tartozott a kedvenceim közé. Tavaly itt csúszkáltunk, alig bírtunk az agyagos sáron megmaradni, idén viszont a finom agyagpor szállt mindenfelé erősen korlátozva a látótávolságot kb. 3-5 méterre, ami tudott meglepetést okozni, mert forgalom is volt az úton, a traktorok és pótkocsik meg nem a puhaságukról híresek, szóval jó lett volna elkerülni őket. Az erdős/sivatagos rész kivételével a többi rendben volt, egy sima homokos gurulásnak felelt meg. Taki trükkösen válogatta meg az utat, cserélgette néha egyik-másik csatorna jobb és bal partját, amit sokan be is néztek, tettek pár extra métert/kilométert, de úgy gondolom, hogy ez belefér/vele jár ezzel a műfajjal. Szerencsére nem kellett defektet szerelnem, pedig ennek a rémével keltem és feküdtem, mert idén már volt kettő.

Vége felé  volt egy elvesztjük egymást és visszamegyünk megkeresni a lemaradót akció is. Későn vettem észre, hogy Józsi kolléga lemaradt, mert vacakolt a karbija és nem adott elég benzint a motornak, megkerestem, megbeszéltük, hogy segíteni nem tudok, így továbbindultunk a többiekkel. Nem volt nagy a tempó, de azért haladtunk és egyszer meglepődve vettem észre, hogy egy ismerős vágtat el mellettünk. Mint a célban átbeszéltük valami kis dugulás volt nagy valószínűséggel, de azt nagy nehezen átszívta és tudott jönni utánunk és utol is ért.

Voltak bujkálós szakaszok, ahol robogóval jobban jártam volna, mert én is magas vagyok meg a motor is, így ez a kombináció nem volt túl megfelelő a csapásokra belógó ágak kerülgetésére.

Sajnos csak egynaposra mertem vállalkozni, ezt így utólag kicsit bánom is, de már mindegy. Célba érés után leadtuk a papírjainkat, majd némi konzultáció után elindultam haza, ami még 80 nyeregben eltöltött kilométert jelentett.

Kellőképpen elfáradtam, de visszatekintve élveztem, különösen hogy célba is sikerült érnem.

Remélem kijelenthetem, hogy: Találkozunk jövőre is!

Üdv mindenkinek és jó motozást: Nyúl Tibor

f t g