Copyright 2018 - Minden jog fenntartva.

Továbbra is várjuk az e-mailben küldött élménybeszámolókat!!

íme az első:

 

Alig bírtam kiheverni a fáradalmakat, 2 x annyit aludtam mint motoroztam, most olvasok és írok, majd cenzúrázod.

 

A Ződ Villám nyergéből jelentem !

 

 

A 2017- es decenniumi moped rallyra készülten az összes hasonló túrához képest a legkevesebbet,  ami azért nagy dolog mert a többire sem öltem sok időt, aminek az volt  a hozadéka h zömében be sem értem a célba. De most igen. Ha kíváncsi vagy a hogyanra, olvasd végig, ha nem akkor ne.

 

All in alapon nekivágtam, fejben dőlnek el a dolgok alapon, és hát a cél Szeged volt ami szerintem a motoromnak is plusz motivációt adott. A START-nál irdatlan mennyiségű ember és motor gyűlt össze, számomra a Csillagok Háborúja Mos Eisley kikötője jutott eszembe ahol a világűr minden pontjáról összegyűlt lények adnak egymásnak találkát. Na itt a motorok voltak a világűrből jött lények, nagyon kevés gyári mérnökök által elképzelt gépcsoda jelent meg.

A regisztrációt követően néhány régi arcot véltem felfedezni, majd következett a várva várt indulás. Mivel egy kicsit túlnőtt a csapat az egészséges porszívó méreten, úgy döntöttem hogy egy kettes  csapatban leszek megtűrt harmadik, így vágtam neki a távnak. A telefonos navigációm számomra is érthetetlen módon jól működött igaz az indulás előtt három nappal kipróbáltam  Taki javaslatára, többek közt azért mert a múltkor elvesztem Magyarország sivatagába. Na most ne fogok mert egy hétpróbás navigációs erdélyi túrás kolléga volt a társam, igaz ő tavaly nem találta a nyomvonalat Erdélyben veszett el.

 

 Ezennel is köszönöm h a sarkokon időnként megvárt mert én a biztonságos haladást választottam, lassan de bizonytalanul jeligére.

 

 

 

Jó ütemben közelítettük meg a célpontokat, jó hogy  nem vagyok vadász mert mind bakot lőttem  volna, egyszerűen a kis gurigákat – Taki szerint zászlók-  a napsütésben nem érzékeltem, de olyan sokan álltak egy rakáson, hát én is megálltam nézelődni, hátha van valami látnivaló.

 

Miután kinézelődtük magunkat újra nekiveselkedtünk, ez a művelet az idő fogyásával és a pontok gyarapodásával kissé átalakult magányos nézelődéssé.

 

 

 

A homok sokat segített abban, hogy nem bírtam száguldozni, így nem is estem, konkrétan csak kétszer borultam fel  0,5 km/h nál,  csak hogy érezzem milyen selymes és puha a magyar sivatag. Egyszer egy őz vagy szarvas csapat ugrált át a két motor között, sok esélyem nem volt elütni őket, ellentétben velük majdnem elütöttek, de olyan lassú voltam hogy elkerültem a csattanást.

 

 

 

A vége fele már Jézus Mária is velünk volt, meg Ricsi.  RICSI NAGY Ő időnként elhagyott nagy tempóba és a következő állomásnál mikor utolértük éppen szereléket igazított fájós arccal. Minden pont között takart egyet ,állítása szerint, ezt négyszer meghallgattuk, de mivel őrült tempóban mindig megelőzött nem tartottuk fel, nem tanult a dologból, Laci is illedelmesen félreállt mert az őrülteket tiszteljük mi is.

 

 

 

Remélem épségben beért ő is mert a motorja szemmel láthatólag ellenezte a száguldást, a hátsó futómű önálló életet élt. Ezennel üdvözlöm.

 

 

 

Az utolsó etap ami a balástyai sivatagosodás eklatáns példája, számomra és a motor számára már a végét jelentette én kimerültem , a váltó kuplung kombó pedig megragadt mint pillanatragasztó a hüvelyk és mutatóujj között.

 

 

 

Összegzésként csak annyi h közel 9 órás motorozás után épségben és a  technikát lehetőleg megőrizve sikerült abszolválni a féltávot.

 

Köszönöm mindenkinek, akik segítettek illetve azoknak  akik a bejárást és a szervezést fáradtságot és anyagiakat nem kímélve lebonyolították.

 

JÓ BULI VOLT!

 

 

Üdv 1 Ződ Simó a socckkk közül

Comments powered by CComment

f t g