Copyright 2017 - Minden jog fenntartva.

Sziasztok!

Egy pont kipipálva a bakancslistán. Köszönöm Taki a lehetőséget és a szervezést!

Teljesítettem egy mopedrallyt. Pont a tízediket és a nehezebbik nyomvonalat.

A tavalyi esős verseny után bíztam benne, hogy nem fogunk elázni, de már így utólag nem tudom, hogy mi a jobb az eső és sár vagy por és homok.

Idén sajnos úgy hozta az élet, hogy egyedül vágtam neki a távnak a motorommal, majd lesz valahogy alapon.

Szerencsére nem is volt semmi gond vele, csak egyszer állt meg, de az akkor is a legjobb helyen tette, a csatorna közepén, viszont jó pont nála, hogy némi biztatás után életre kelt és tovább vitt.

A rajtnál sokan voltunk, lehetett látni érdekes megoldásokat és kivitelezéseket és nagyon bátor embereket, akik számomra teljesen alkalmatlan technikával vágnak neki a távnak. Minden tiszteletem ezeknek a bátor és megszállott embereké.

Ha már motor akkor én is had szóljak pár szót a sajátomról. Ez egy Aprilia Tuareg Wind túraendúró. Szép és jó, mert a tél folyamán kapott egy komoly felújítást, majd közel 1000 tesztkilométert a rally előtt. Jól vizsgázott. Sokan vittek magukkal nagy pakkot(szerszám és benzin) ezek közül én csak a szerszámokat vittem, de szerencsére feleslegesen. Üzemanyag miatt nem aggódtam, mert a tartály 15 liter :D

Na vissza rallyra.

Startnál beszélgettem két Simsonos emberkével, hogy lehet majd, hogy hozzájuk csapódom, ez tartott is egy darabig, talán 5-7 ellenőrzőpontig. Ezután a komolyabb homokos részeknél nem tudtam lassan menni, mert akkor nagyon bekacsáztam, így felvettem 50-es tempót és viszonylag könnyen abszolváltam az úton levő homokot.

A nyomvonalon volt egy-két érdekesebb rész is, pl.: az erdőben megtalálni egy kiszárad fenyőt, na azok igazán kalandosak voltak. Ekkor történt meg az egyik esésem is. Összevesztem az egyik fával, mert a kihajló ága elkapta a kormányon levő kezemet és a kezemnél fogva elrántott. Ez nagyon nem esett jól, de gyorsan felpattantam és mentem tovább, mert ekkor már Janika és Lacika mögött loholtam.

Ez a rész után jött a homokbánya és a homoksivatag. Őszintén mondom, ekkor nem volt őszinte a mosolyom, de fogaimat összeszorítottam és mentem.

A bányánál lemaradtam tőlük (ettem, ittam és kipihentem a sivatagot) és segítettem szerszámmal két simsonos srácnak(ha minden igaz:Ábel Tamás és Hartyányi Csaba), majd tovább indultam. Ekkor találkoztam egy kék Derbis sráccal(Zádori József), akivel eléggé hasonló volt a tempónk, így együtt maradtunk, majd pár checkpoint után jött az Orgoványi tankolás (evés, ivás és lánclazítás és kenés). Ekkor értek be minket a Simsonos kollégák, akiknek lemerült a GPS-ük és jelezték, hogy ha mód van rá, akkor jönnének velünk, mi nem elleneztük, így innentől négyen vonultunk tovább és vertük a port hol másoknak hogy egymásnak. Ebben a formációban értünk be végül a célba is.

Az ellenőrző pontok jók voltak, bár néha megálltunk és tanakodtunk, hogy akkor ezt most ugyan hogy gondolta Taki, de végül megegyeztünk és ennek köszönhetően sikerült 0 hibapontos adatlapot leadni(szerintem mindegyikünknek).

GPS-em szerencsére nem hagyott cserben, bár okostelefonról nyomom, de elég jól kitapasztaltam már, hogy mit és hogy kell beállítani. A ViewRanger programot használom, ami nem csak androidos, hanem az almások is használhatják. Bevált, sokfelé vitt el, egyszerűen kezelhető, van webes felülete is, ami egyszerűbb, mint telefonon nyomkodni.

Alapvetően a homokos részek domináltak, de a csatorna utáni rész sem tartozott a kedvenceim közé. Tavaly itt csúszkáltunk, alig bírtunk az agyagos sáron megmaradni, idén viszont a finom agyagpor szállt mindenfelé erősen korlátozva a látótávolságot kb. 3-5 méterre, ami tudott meglepetést okozni, mert forgalom is volt az úton, a traktorok és pótkocsik meg nem a puhaságukról híresek, szóval jó lett volna elkerülni őket. Az erdős/sivatagos rész kivételével a többi rendben volt, egy sima homokos gurulásnak felelt meg. Taki trükkösen válogatta meg az utat, cserélgette néha egyik-másik csatorna jobb és bal partját, amit sokan be is néztek, tettek pár extra métert/kilométert, de úgy gondolom, hogy ez belefér/vele jár ezzel a műfajjal. Szerencsére nem kellett defektet szerelnem, pedig ennek a rémével keltem és feküdtem, mert idén már volt kettő.

Vége felé  volt egy elvesztjük egymást és visszamegyünk megkeresni a lemaradót akció is. Későn vettem észre, hogy Józsi kolléga lemaradt, mert vacakolt a karbija és nem adott elég benzint a motornak, megkerestem, megbeszéltük, hogy segíteni nem tudok, így továbbindultunk a többiekkel. Nem volt nagy a tempó, de azért haladtunk és egyszer meglepődve vettem észre, hogy egy ismerős vágtat el mellettünk. Mint a célban átbeszéltük valami kis dugulás volt nagy valószínűséggel, de azt nagy nehezen átszívta és tudott jönni utánunk és utol is ért.

Voltak bujkálós szakaszok, ahol robogóval jobban jártam volna, mert én is magas vagyok meg a motor is, így ez a kombináció nem volt túl megfelelő a csapásokra belógó ágak kerülgetésére.

Sajnos csak egynaposra mertem vállalkozni, ezt így utólag kicsit bánom is, de már mindegy. Célba érés után leadtuk a papírjainkat, majd némi konzultáció után elindultam haza, ami még 80 nyeregben eltöltött kilométert jelentett.

Kellőképpen elfáradtam, de visszatekintve élveztem, különösen hogy célba is sikerült érnem.

Remélem kijelenthetem, hogy: Találkozunk jövőre is!

Üdv mindenkinek és jó motozást: Nyúl Tibor

Hozzászólás (0 Hozzászólások)
Kis szubjektív Kenditől:
 
Az volt a terv, hogy a light-os nyomon nyomom szegedig,   és még aznap vissza a közös nyomon addig amíg rám nem esteledik.  Vasárnap mindenképpen otthon kellett lennem a fiam keresztelőjén. 
 
Egy ilyen tevhez egy kicsit késői indulás volt a fél kilenc, de a simó jól harapta a homokot.   Még az elején túlestem pár szerelésen: pl nem voltak meghúzva a teleszkóp csavarjai (egy el is veszett) dobozomat is elhagytam,   Karbit kellett tisztogatni meg úszóháztömítést cserélni. (Ezúton köszönöm annak aki kisegített a sör nincs elfelejtve).   Ez a karbipucolás még párszor előjött de azon kívül nem volt műszaki gond  ....
 
Osmandal navigáltam, amivel  nagyon jól lehetett követni a tracket,   de vittem gps-t is back-up-nak   Ezen áttekintő nézet volt. 
A tankolásnál bementem pecsételni, de nem tankoltam mert sok volt még benne, itt látom, hogy a qudos csapat visszajött tankolni ,    pedig eddig követtem az Ő nyomukat. No innentől én megyek elől,  hosszú egyenesek , jöttek a rettentő mély homokok, néha még 2-be is vissza kellett váltani.  Azután átment a nyom az autópályán,   nem sokkal utána kifogyot a benzinem...
Csutkára.   Ha megdöntöttem a motort akkor sem indult be.  Cél lélgvonalban 4 km.

Vártam vagy negyed órát hátha jön valaki aztán elindultam tolva a mocit.    A Hídnál ( cél 1.5 km)  nekiálltam szerelni kajálni pihenni, de meguntam és inkább betoltam a motort a célba. 
Szép csendben.    Nem is hitték el , hogy bennt vagyok   kb 16 óra lehetett.     
Dumcsi pihi, kajcsi.
A Tomos csapat sofőrje elvitt tankolni, (Köszönet érte)  és Öt órakor nekivágtam a visszafelé vezető útnak a közös nyomon. 

Hát ez fergeteges gyors nyomnak bizonyult, hosszú egyenesek kevés homok, jól lehetett haladni a  benzinkútig. Mert a hatos pont a szívatósra sikerült (Híd a mocsár közepén).

Itt belassultam kicsit és a 7 pont után kimentem asztfaltra.   Kb este 8 kor.   kb a visszanyom egy harmadát tudtam teljesíteni.   De még 100 km volt haza.      Légvonalban.  Akkorát szívtam a navigációval hogy csuda, végül is a 40 es úton cegléd vonaláig kellett felmenni. Onnan Bp.   Üveghang.

A ferihegyi úton mondta a Simó hogy CCCCc        aztán még kétszer ciccent mielőtt krkrkrkrkr.         hajtókarcsapágy.  


Feleségem örült, hgogy jöhet értem kb 5 km a házunktól.   
Éjfélre értem haza.

 
Konklúzió :   Ezt az oda vissza dolog  nagyon klasz buli és igazi kihívás , de  hülyeség egy nap alatt megtenni és szerintem robogóval nem is lehetséges.  Reggel 6:30-tól este 11-ig ültem a motoron,  toltam vagy 4 km-t, négyszer szedtem szét a karburátort, kétszer tankoltam,  együtt motoroztam egy őzikével és két nyúllal és megkergettem néhány madarat is.  

Ha  nem számolom a motortolást és a szerelést kb 3 órát nyerek és akkor is csak Dabasig jutottam volna vissza terepen a sötétedésig.

Én így tök egyedül mentem a saját ritmusomban, full gáz rövid áttétellel kb 50-60 km utazó, de minden kereszteződésben lassítottam földúton is. Egyszer sem estem el.

Így sem volt rossz csak nem erről szól a mopededrally.
 
Köszönetnyílvánítás :  Védőangyalomnak, mert most sokat repült utánam,   a segítőknek és a moped 91 dolgozóinak akik rászánták a szabadidejüket, hogy a mi szórakozásunk kényelmesebbé váljon, Takács úr feleségének, hogy elviseli Takács urat, az én feleségemnek hasonló okokból, és Takács úrnak, hogy elvisel minket mopedrallysokat.
 
Köszönöm szépen !
 
 
Hozzászólás (0 Hozzászólások)

Kezdem egy bemutatkozással. Simon László vagyok, 2013 ban volt az első rallim egy fekete piros simson schwalbeval amit sokan ismerhetnek mert piros kereke volt fehérre festett gumikkal. A rallira úgy találtam rá hogy nézegettem a sok nagy endúrós videókat aztán egyszer csak mopedralli. Megnéztem azóta egyet sem hagytam ki. Aztán hirtelen azt veszem észre, hogy a jubileumi rallin találom magam a jól megszokott csapattal akikkel együtt szoktam motorozni.

 

Első nap

A csapat: Janner (Molnár János s51); Sanyika ( Takács Sándor s51); Nagy Tamás (s51); Jeti (Sárbogárdi Tibor rx70) ;Farkas István (s53) Én Simonművek László (S51). Mentem is köszöntem mindenkinek, átvettem a pólókat beszélgettünk és az utolsók közözz elrajtoltunk, mert úgy buli ez az egész. Elrajtoltunk az első ellenőrző pontig mindenki szépen együtt ahogy kell. Mindenki motor állj kérdésre válaszolás, indítás gyerünk tovább. Mire fel eszméltem a második ellenőrző pont felé félúton már csak négyen vagyunk. Jött a második ellenőrző pont vadászles de előtte egy nyomvályús út van nagy fűvel. Nagy Tomit elkapta a harci ideg ami kifér húzta a gázt a kis simsonnak míg nem egy nyomvályú közbeszólt és kb olyan 2 M-re szemtanúja voltam ahogy egy nagyon nagyot bukik kb 55-60 al. Nagy nehezen megálltam egy mopedes beért mellé gyors lekapta róla a motort nagy nehezen felállt láttuk rajta, hogy valami nem okés Jeti mondta is már hallod neked eltört a kulcs csontod persze Tomi tiltakozott de 2 perc múlva meggondolta magát. Ők így maradtak le. Onnan már csak ketten mentünk tovább Jannerral.

Jöttek sorra az ellenőrző pontok hagytuk le a versenyzőket élveztük a tájat aztán a negyedik ellenőrző pontnál a hídnál megemlítette Jani hogy nehéz kanyarodni a Simsonnal. Akkor még nem sejtettük, hogy ebből még nagyobb problémák lesznek. Jött az 5-ik ellenőrző pont a kidőlt fa. Ott megálltunk felírni az itinert de közbe szólt egy simsonos banda, hogy menjünk az útból mert mennének. Itiner írás nélkül mentek is tovább. Itiner megvan 2 simsonos ott be is csatlakozott hozzánk nevüket sajnos nem tudom de nagyon jól jöttek. Haladtunk szépen tovább ahogy kell fogytak a pontok közben leelőztünk egy aprillia rv4 es motorral egy versenyzőt. Közben a két simsonos a 14-es ellenőrző pontnál már nem tudott minket követni. Az aprilliás kicsit lemaradt mert megnézett közelről egy fát de kb 1 perc múlva már ő is írta az itinert. Mentünk szépen tovább hárman jött a homokbánya. Ott kicsit túlhevültek a motorok ott pihentünk először. Az aprilliás kicsit le volt maradva kb 5 percre ő ott maradt kicsit pihenni mert elfáradt. Mi indultunk tovább ismét ketten Jannerral be is értünk Orgoványra tankolni. Tankolás gyorsan egy csoki irány tovább. 23-as ellenőrzési pontnál észre vette Jani hogy ki van cipzározódva a táskám. Kiesett az összes ruhám meg a kajám. Tanakodtunk kb 2 percet de elég nehéz szakasz volt az és nem fordultunk vissza. Irány tovább úgy éreztük jó időt futunk. 28-as ellenőrző pont után Jani azt mondja furcsa a simson tankba bele éra kormány meg nehéz fordulni meg látja az első kereket, eddig azt nem látta. Akkor tűnt fel nekem is hogy csopperos lett a villaszög. Nem tudunk mit csinálni lassabban menjünk tovább. Látom össze vissza megy nem tud egyenes menni, megint megállunk. Jobban szemügyre vesszük a motort hát látjuk, hogy a tank alatt kettétört a váz. Érzékeny búcsút vettünk mivel nem volt nálam agregátor meg hegesztő gép így egyedül mentem végig a maradék nyomon. Célban vártak itiner leadás rögzítet gps track elküldés e-mailben. Kempingben nagyon jó volt a hangulat este eredmény hirdetés, éjfélig beszélgetés ki hogy élte meg a túrát majd alvás.

 

Másnap

 

Reggel 5:20 kor kelés gyors összepakolás, Taki 6 órától indítja visszafelé indulókat, előtte kell tankolni reggelit venni. Mire ezekkel végeztem 7 óra lett egy pillanat alatt. Startnál visszafelé egy nagyon jó csapat jött össze. Sanyika; Jeti; Kéri István (Sherco); Szabó Csaba (rx 50) István és Csaba a Győri City bike tól jöttek. Nagy nehezen elstartolunk 7 után egy kicsivel (Megint rám kell várni :D) Elöl mentünk Sanyika (navigátor) Én mert mi voltunk csak simsonnal mi vagyunk a leglassabbak így mi diktáltuk a tempót. Együtt teljesen jól mentünk mindenki tartotta tempót nem szakadtunk szét egyszer sem. 2-ik ellenőrzési pont előtt le volt zárva az út amerre a track vitt volna így azt jobbról kerültük így lehagytunk egy simsonos bandát. Jól vettük az akadályokat aztán a 4-ik ellenőrzési pont után Pálmonostorába ahogy beértünk Sanyika simsonja elkezdett kihagyni meg fulladni. Elgurultunk egy bejáróig ott nekiálltunk szerelni. István és Csaba szó nélkül azonnal odahívta a segítő autót de szerencsére csak a karburátorból esett ki az alapjárati fúvóka feletti csavar. Kicsit ettünk összeraktuk a motort irány tovább, de nem túl sokáig. Kb 50 M után le kellett kanyarodni balra a földútra. Nagy fú volt nem lehetett belátni kb 40 el az úttól 20 M re belementünk egy nagy kátyúba Sanyika belefékezett keresztbe érkezett bele én mellette voltam párhuzamosan és láttam ahogy egy iszonyat nagyot repül át a motor felett. Nekem sem sok kellett, hogy elessek csak én nem fékeztem így nem estem el. Gyors megállás Sanyi felpattan, csodával határos módon semmi baja nem lett, a motoron elszakadt a gázbovden. City Bike- os fiúk hívták az autót kapott Sanyi gázbovdent, beszereltük irány tovább. Jött az 5-ik ellenőrzési pont. Előtte volt egy nagy belvizes terület ott volt már kint egy csapat Videós már várt minket. Előre mentek a többiek hiba nélkül átmentek a sáron. Jövök én, egyes parketta gáz amit bír aztán a nagy fűtől nem láttam keresztben a traktor nyomot. Egyből megnéztem magamnak közelről mennyi víz is van ott a mocsárban. Megvolt a pont irány tovább, egyszer csak meglátjuk Taki autóját a híres MB100 at. Megállunk, elnézünk balra integet elindultunk felé akkora a fű a simon lámpájáig ér. Endúrósok előre mentek vágtak egy csapást, gondoltam jó lesz utánuk mennni. El is jutottam pont addig míg Taki és a kamerás mellé értem. Ott viszont az endúrók olyan mély nyomot vájtak a sárban, hogy felakadt a simson mert nem ért le a hátsó kerék. Nagy nehezen kiszenvedtem a simsont, irány az ellenőrzési pont a beton híd. Ott még vártunk Sanyira mert neki utcai gumi volt a simon így nehezebben jött ki a sárból. Itinert beírtuk irány tovább. A téglaházig probléma mentesen ment minden egyszer csak eltűnt Jeti meg István. A kereszteződés után meg várt minket a Segítő. Csaba visszament megnézte őket, Jetinek defektje lett. Együtt megcsináltuk a defektet beszélgettünk kaja pia menjünk tovább. Persze említenem sem kell  István Csaba és a segítőjük egyből segítettek. Útközben egy kereszteződésben elénk kanyarodott egy traktor leeresztett villával, ott Sanyika jobbra én balra kerültem. Ott kicsit megijedtünk. Onnan hiba nélkül elmotoroztunk a 17 es pontig ahol kerestük a konténert de elsőre nem találtuk meg másodikra sem. Utána megfogtam a papírt benéztem a fákat lesétáltam és megtaláltam a hűlt helyét. Csináltunk fényképet és a célig meg sem álltunk. Itiner leadása után beszélgetés pakolás Moped 91 kft főzött ebédet és vagy uzsonnát ami így a motorozás után nagyon jól jött. Köszönet érte. Ebéd után eredmény hirdetés, utána pakolás és irány haza.

 

Köszönet:

Köszönöm Takinak, hogy ennyire jól megrendezte ezt az egész versenyt, belefektette Idejét, Pénzét, Idegeit ebbe az egészbe. Nagyon jól sikerült. Köszönöm mindazok társaságát akikkel együtt motoroztam mert anélkül az egész nem ér semmit számomra, kiemelve  az első nap és a második nap csapatát. Köszönet a segítségért a Győri City Bike-os fiúknak, hogy ennyire segítőkészek voltak, köszönet a moped 91 Kft nek a finom ebédért. Köszönöm a segítőknek is akik idejüket nem sajnálva eljöttek és végig ott voltak. Köszönöm mindenkinek aki ott volt.

 

 Köszönjük szépen Takács Zoltán.

Hozzászólás (0 Hozzászólások)

X. Jubileumi Mopedrally beszámolója az egyik PX-es tollából

 

 

 

2013 óta minden rallyn indulok, általában a Tomosos csapat színeiben, tavaly volt szerencsém az Erdélyi Mopedtúrán is részt vennem. Ajánlom mindenkinek, szép kihívás volt. Idénre Taki ajánlása szerint beszereztem egy a jubileumi rallyhoz méltó Honda PX-R 50 mopedet, melyet alaposan felkészítettem és leteszteltem. A rugózása aránylag tűrhető, a 30-35-ös tempót stabilan tudja, lejtőben belenyal még a 40-be is. :)

 

Az előző este a Tomosos csapattal megközelítettük a rajt helyszínét és egy közeli szálláson aludtunk. Már itt megkaptam az első inputokat arról, hogy milyen írtózatosan lassú géppel indulok, de én tudtam, hogy a 35 is elég lehet, de végszükség esetén szabad lassítani. Ezt a filozófiát a tesztelés során begyakoroltam, le is tört minden indexem, meg a többi felesleges dolog már akkor. :)

 

Reggel már 5 óra előtt felébredtünk, senki sem tudott aludni. A rajtoltatásnál kicsit pofátlanul betolakodtunk a Simsonosok közé, mivel tudtuk, hogy minden perc számít, ha le akarunk érni. A Tomososok ezúttal is komolyan gondolták, ezért megegyeztünk, hogy ahol tudnak gyorsabban menni, nyugodtan hagyjanak ott, ha lemaradok, így jártam. A valóság persze mást mutatott, mivel már az első 1-2 km-en megjelent a finom homok, ahol is 1-2 versenyzőjük nagyon lelassult. Türelmesen pöfögtünk és engedtük magunk elé a többieket, amikor is megvolt az első esés. Tükrök, horzsolások, sajgó tagok, de siettünk tovább. Ezután jött egy szántóföld széle jó mély homokkal, hozta is az első defektet. Itt éreztem, hogy ezt ismét nem fogom tudni teljesíteni, ha a Tomososokkal maradok, így ha nehezen is, elszántam magam, hogy máshoz csapódok. Pont jött két kolléga az enyémhez hasonló PX-el, odafaroltam hát melléjük, barátságosan fogadtak, de persze nekik sem volt normális navigációjuk. Mindegy, mentünk a nyomok után annyival, amit a kis mopedek bírtak. 35 mindenen át.

 

Szépen törtünk előre, mentek az ellenőrzőpontok, erős volt a tempó, sokszor lassabb Simsonosokkal is felvettük a versenyt. A Tomosos csapattal közben sms-ben tartottam a kapcsolatot, a mély homok és a sorozatos defektek miatt végleg lemaradtak. (Pedig mit kaptam előző este, hogy én leszek a lassú :))

A 8-as, 9-es pont környékéig szépen haladtunk a Simsonos bajtársunkkal, amikor is egy nagy eséstől letört a komplett lábtartója. Egy tanyán kértünk segítséget, szinte jobb lett, mint az új. Utána kezdtünk komolyan szenvedni a navigáció hiányától, sokat álltunk és nézegettük a telefonokat, amikor is hozzá tudtunk csapódni egy Simsonos csapathoz. A tempójuk kicsit erős volt, de aztán megálltak szerelni és ekkor állt össze a szinte végleges csapat. Két idősebb úr érkezett Sachs Hercules mopedekkel és profi navigációval, számunkra pont megfelelő tempóval. Tapadtunk hát, mint tehénszar a csizmára. Haladtunk rendületlenül, amikor is a mély homok, a kifogyó üzemanyag és a szomjúság miatt civilizációt kellett keresnünk, mialatt el is keveredtünk a GPS-el rendelkező társunktól. Ez volt az első mélypont. Összeszedtük magunkat, benzint kunyeráltunk, pihentünk és a faluban vizet is tudtunk szerezni.

 

Csengelére beérve meglepve láttuk, hogy mindenhol csak motorosok vannak. Aki járni tud, az már ül is motorra. A kocsma előtt is Akrapovic dobos négyütemű Simson Schwalbe állt. Ittunk, aztán vissza az erdőbe. Egy szerencse folytán ismét egymásra találtunk a Herculeses bajtásrsakkal és mentünk és mentünk. A kis gépek jól bírták, bár az egyik PX légszűrő eltömődés miatt gyengélkedni kezdett.

 

Az utolsó 30 km viszont gyilkosnak bizonyult. A váratlanul mély homok és a fáradtság miatt a csapat fele csak tolta a motorokat. Komoly buzdításra volt szükség, hogy fel ne adják. A fittebbek átvették a motorok tolását, én pedig taktikusan kameráztam. :) A Herculesek nem kapták el a homokban, az eldugult szűrőjű PX sem remekelt. Itt elég komolyan felmerült a feladás gondolata, de próbáltam szugerálni a csapatot, előrementem megnézni, hogy meddig tart a homok, kiselőadást tartottam, hogy miként tudunk tovább haladni.

 

Végül jött egy teherautó és sikerült elhitetnem a bandával, hogy a letaposott szűz nyomon ki tudnak menni. Lehet, hogy volt benne valami, mert mindenki kijutott és egy könnyű murván folytathattuk. A szenvedő PX persze elkezdte zabálni az üzemanyagot, ezért az M5-ös autópálya mellé érve a betonos szervízúton megint megálltunk. Szerencsére hamarosan egy kisebb csapat érkezett, akiket útonálló bandita üzembe kapcsolva „megfenyegettünk”, hogy vagy adnak benzint, vagy nem. Ekkor már jó 1,5-2 órája szenvedtünk egy 10 km-es szakaszon, így Róbert, a Lajosmizsén feloszlott Tomosos csapat egyetlen versenyben maradt képviselője utolért minket. Rendeztük sorainkat és együtt szintidőn belül teljesítettük a rallyt.

 

Hatalmas élmény volt, nagyon jó csapat verődött össze és a szárazság miatt ezekkel a gépekkel tényleg jó kis kihívás volt. Könnyített nyom ide vagy oda, semmivel nem éreztem lazábbnak, mint egy átlagos mopedrally nyomot. Bár sejtem, hogy a bejáráson nem így nézett ki a track. Mindenesetre köszönöm a szervezőknek, hogy ismét ilyen izgalmas rallyt hoztak össze. J Végezetül pár apró tanácsot, tapasztalatot szeretnék megosztani annak, aki esetleg kacérkodik a gondolattal, hogy mopeddel (Vmax=40, pedál…stb) induljon:

 

1.       Meg lehet csinálni. Én 130 kg vagyok és a motorom 1kW-os. J (még biciklivel is működik, lásd takacsek.hu)

 

2.       Ha feszegeted a határokat, még így is marha élvezetes és biztonságosabb, mint 60-al száguldozni.

 

3.       A sebesség, lendület rendkívül fontos. Stabilabb a motor, jobban haladsz és kevésbé fáradsz el. Tehát ne vedd el a gázt, csak ha nagyon muszáj.

 

4.       Ne állj meg. Ha valaki megáll előtted, kerüld ki. Ha lassulsz, válts nyomot, pókozz, szaladj, mindegy, csak menj át a necces részen, mert tolni, vagy újra felgyorsulni sok energia.

 

5.       Maradj a nyomban. Ez duplán előnyös. 1 mert nem esel el, 2, mert a motornak kevesebb energiába telik egy már kitaposott nyomban menni, mint magának csinálni újat.

 

Ha nehéz vagy, nem árt, ha váltós, vagy variátoros a gépet. A variátorral ugyan veszítesz a végsebességedből, de könnyebb dolgod lesz a mély homokban.

 

Ezek csupán szubjektív tanácsok, gondolatok, nekem ezek működtek.

 

 

Hozzászólás (0 Hozzászólások)

Mopedrally…. hogy mit merre Sanyikától

Előzetes felkészülés alapján és a bordó csodát ismerve csak egy táskát kellett felkötnöm hátra az olajnak és tartalék benzinnek meg a GPS tartót. Természetesen megnéztem az olaj szintet is. Bedobtam egy rakás szerszámot is, ahogy azt illik.

Szombat reggel 6-kor indultam, szerencsére csak 50 km-t kellett leküzdenem aszfalton. Kb 1 km megtétele után be is köpte a gyertyát majd még 1 után meglazult a kipufogó.

7 után beérkezve már helyet is alig találtam a sok gépállat közt. Gyors köszönés, aztán Tündével kiosztottuk a pólókat.

9 körül az utolsók közt indulva egy rég ismert csapattal vágtunk neki a távnak. Az első ellenőrzési pontnál István motorja bezabált, a többiek elhúztak én meg úgy döntöttem megvárom, hisz nem sietek sehová. A következő pont után találkoztunk Tamás barátunkkal, aki sajnos kulcscsontját törte.

Tünde egy következő pontnál nyomott nekünk pecsétet, ahonnan indulva szétment a cipzár a táskámon ezért mindenem bedobtam Tünde autójába. István táskájába betettem inni-enni valót, belsőt meg elemeket a GPS-hez. Szerszámot nem kellett átraknom, mert nála annyi cucc volt, hogy egy tankot is szét tudna vele szedni. Elkezdtük tövig húzni a gázt, hogy kikeveredjünk az előttünk lévő porfelhőből. István utat tört az átláthatatlan tömegen majd kitisztult minden. Gyors átkelés a csatornán, csak egy kis vizet nyelt a gép, gyorsan ki is dolgozta.

István Németországból jött haza péntek éjjel, hogy el tudjon jönni a rallyra. Fáradt volt és a kerekegyházi homok elvette minden erejét, ezért kénytelen volt feladni. Kivezettem őt aszfaltra, majd visszatértem a nyomvonalra egyedül, szerszámok nélkül.

Orgovány előtt találkoztam Szilviékkel egy nagy motoros csapattal. Ők csak fotózni jöttek hisz nem messze laknak. Felvilágosítottak, hogy rég nem láttak senkit, de előtte sem sokan jártak arra.

Gyors tankolás majd irány a természet. Sok km után végre porfelhőt pillantottam meg. Végre valaki, vagyis valakik. Nemár, két endurós. Elöntött a boldogság, hogy ilyen jó gépeket értem utol egy simsonnal.  Láttam, hogy kereszteződés következik, gondoltam itt az alkalom vissza 2 padlógáz bevágtam közéjük és eltűntek a por homályában. Később utolértek, szóba elegyedtünk és kiderült, hogy ők a Citybikeos fiúk és voltunk már együtt túrán.  Fél 8 körül értünk be a kempingbe, majd röpke 4 óra alvás után már kezdődött is a következő nap.

Reggel 5-en vágtunk neki a visszaútnak. Lacika, Tibi és a Citybikeos fiúk István és Csaba.

Pálmonostora után kicsavarodott az alapjárati fúvókám, ezt gyros orvosoltuk, majd ahogy letértünk az aszfaltról egy jól megbújó gödörben akkorát estem, hogy még különdíjat is kaptam érte. Nagy szerencse, hogy semmi bajom nem lett pedig elég nagyot repültem a levegőben. A mocit is megviselte, ugyanis kiszakadt a gázbovden a karbiból. Orvosoltuk, majd nyomás tovább.

A rizsföldön, amit úgy kell elképzelni, mint a Rambo filmekben lekapta a pampafű a váltómat.

Tibi kapott egy defektet később, de ezen kívül problémamentesen értünk be. Bár találkoztunk egy balról kikanyarodó, leeresztett villával érkező traktorra. Mondjuk úgy csoda, hogy azt is túléltük.

Azért megemlíteném, hogy a  4. helyen végeztünk együtt.

Köszönöm mindenkinek a segítséget, főleg a Citybikeos fiúknak, akik nélkül nem biztos, hogy beértem volna.

Takinak is köszönöm ezt a jól megrendezett eseményt!

Hozzászólás (0 Hozzászólások)

Szia Taki, írtam élménybeszámolót. Ha gondolod rakd ki! :D

---------------------------------------------------------------
1. Szakasz eseményei:
Amikor megérkeztem a gyülekezéshez, már nagyon izgatott voltam. Világoskék Rieju RR50-el indultam. Eredetileg úgy volt hogy a hosszabb 240km-es távon indulok. De mivel egyébként sem volt sok tapasztalatom terepezés terén, sem pedig a motorom képességeivel a rally körülményei között. Így inkább a 200km-es szakaszon indultam, mint kiderült jobb is volt kezdőként első alkalommal épp elég kemény volt még ez is. 8:36-os indulásom után az első 10km-en sikeresen elhagytam magam mögül a két sóletkonzervemet meg a vizemet. Mivel az amúgy sem 100%-os hátsó lengéscsillapítóm megunta menet közben teljesen a munkát, és önálló életet kezdett élni a motor hátulja. Feltűnt hogy kicsit könnyebb volt a motor hátulja, de nem értettem miért. A ténnyel hogy elhagytam az egészet az első eldőlésemkor szembesültem, amikor egy mopedes csapat tagja (nem tudom a nevét) szedte rólam le a motort 9:49-kor. Még mindig a szemem előtt lebeg a kép, ahogy egy ló rúgkapál és lerúgja magáról a lovast. Nagyjából ezt az élményt élhette át a motor hátulján lévő ellátmányom is. Miután összekaptam magam utána is eredtem a mopedes csapatnak, mert láttam hogy egy 100 méterrel előttem megálltak. Amikor odaértem akkor láttam meg a félméter mély sunyi krátert amibe beleszaladt a navigátoruk és majdnem én is. Megkérdeztem őket hogy kell-e segítség, majd mondták hogy megoldják. Így én tovább is indultam. Nagyon nem is voltam képbe hogy miként is kéne kezeljem a 120 kilós vasat a mély homokban úgyhogy elég sokat szerencsétlenkedtem az úton, próbálgattam mindenféle módszert a vezetésére. Rájöttem hogy a nagyobb tömeg miatt hamarabb bele süllyedek a homokba, ezért viszonylag gyors tempóban kell mennem hogy irányíthatóan felfussak a homok tetejére, ami olyan 45-55km/h között van.
Az az igazság hogy nekem még a jogsim sincsen 1 éves, és csak tavaly szeptemberben kezdtem el rohangálni a géppel. Ezért volt bennem a majré hogy ne menjek ennyivel mert marha nagyot fogok bukni. Pont emiatt a tartás miatt estem 10:21-kor, amikor nekiszaladtam az út szélének, majd a nyomvályú púpján elcsúsztam. Ekkor vertem oda a bokámat a blokkba, a térdem pedig a motor és a homok alatti szikladarab közé került szendvicsben. Olyan érzés volt mintha rávertek volna egy 1-1,5 kilós kalapáccsal a lábamra, volt is ám jajongás rendesen. Nyöszörgés és kínlódás közben utolért Csábi Tamás és kis csapata, akik segítettek összekaparni magamat. Mondtam nekik hogy kaptam rendesen de jól vagyok, boldogulok egyedül is. Ők elhaladtak én meg még szenvedtem az újraindítással mert amíg feküdt a motor, megszívta magát. Itt még annyira nem is szenvedtem a fájdalomtól mert az adrealin hatása alatt voltam. Mentem tovább majd pedig az ezt követő 2. ellenőrzőpontnál ami a benzinkúton volt beszereztem 1,5 liter vizet, teletankoltam majd pedig utána megálltam a parkolóba egy jó háromnegyed órára pihentetni a motort meg magamat is. Utána tovább indultam. Eddig a pontig persze a GPS szeretett velem szórakozni. Azt mutatta hogy jó nyomvonalon megyek, mikor meg kanyarnak kellett volna jönnie csak egyenes volt. Megálltam és a GPS-en a pozícióm csak ment tovább a nyomvonalon, aztán átugrott a semmi közepére. Ezt a benzinkútig vagy ötször bejátszotta. A GPS-em egyébként a Samsung Galaxy Express telefonom volt Osmandal alkalmazva. A telefon hűtését úgy oldottam meg hogy jó vastag fúrószárral kifurkáltam a tartó hátlapját. Ott pedig a menetszél szépen visszahűtötte kézmeleg állapotra. A túlmelegedés gond csak kis sebességnél és álló helyzetben jelentkezett. Így hát aztán rongyoltam rendesen, a motor is bírta a terpet még lassan is mert kapott a hűtőradiátor egy saját magam által felszerkesztett 12 voltos axiális ipari ventit, aminek a teljesítménye  183,83 légköbméter/óra. A hőfokmérő meg a jobb combom volt. Amikor égette a combomat a venti által kifújt levegő akkor vettem vissza a teperésből. A 7-es és 8-as ellenőrző pont közötti egyik kanyarban átmentem a beszáradt saras nyomvályún a hátsó futóművem megint csak önálló életet kezdett el élni és kiugrott a hátulja alólam. Ekkor taknyoltam egyet ismét, egy jó két percet a földön fekve töltöttem nevetve magamon. Eközben találkoztam Albert Györgyékkel is. Akik csak annyit láttak belőlem hogy az egyenesekben őrült módon teperve ugráló hátsó futóművel el-el suhanok mellettük hogy ne fogjon meg a homok, meg a telefonnak is legyen menetszele ami hűti. De folyamatosan találkozgattunk miközben pihenőket tartottam a lábam miatt. Elérkeztem a 10. ellenőrzőponthoz ahol már megérett a kuplungbowden csere. Már 3 ellenőrző pontal ezelőtt is csak 3-4 fémszál fogta a kuplungot. Lényegében csak 1-N-2-ben használtam hogy minél tovább kihúzzam vele, 3-4-5-6 ba fel és leváltásnál már kuplung nélkül nyomtam. Felül a karnál már a kinyúlás miatt teljesen ki volt tekerve az utánállító csavar. így is fogott behúzott kuplungal a gép, leégetni a kuplunglamellákat meg nem akartam. Megvolt a cigiszünet, tankolás, kuplungbowden csere. Közben a 9:49-kor engem megmentő mopedes csapat is megérkezett, a navigátornak odaadtam az elsősegélycsomagomat mert a jobb csuklója K.O. volt. Így meg kevésbé volt fájdalmas a gázkar tépése neki, és nem kellett feladniuk az első szakaszt. Meg jött egy csapat simsonos is, meg egy quad. A quados csapatnak megszeretném köszönni ezúttal is hogy adtak nekem szerszámot a bowden elvágásához! Na de eljött ha jól emlékszem ezzel az utolsó 60 kilóméter is. Itt már nagyon fájlaltam a lábamat és sokszor be se tudtam rúgni a motort lefulladáskor, volt hogy kézzel toltam le a berúgókart, ugyanis az is a jobboldalon van. A jobb lábamat meg nem tudtam használni támasztékként amikor a mély homokban jobboldalra dőltem, úgyhogy el-el dőltem párszor, és fele annyira tudtam csak haladni. Felállni a bukkanóknál már nem tudtam ezért mindig vissza kellett lassítanom, és a hátsó féket is kínlódva tapostam miközben erotikus hangokon nyögdécseltem. Igazi 22-es csapdája. Végül beértem 18:32 kor az első szakasz végére 9:32-es idővel. Innentől kezdve nem tudtam hogy vállalni fogom tudni-e a második vissza szakaszt. Este meg még evés közben összebarátkoztam a Csábi Tamással és kis csapatával.

2. Szakasz eseményei:
Reggel 5-kor felkeltem, összetápászkodtam, teletömtem magamat fájdalomcsillapítóval hogy tűrhető legyen a fájdalmam. Felhasználtam az elsősegélycsomagom megmaradt részét hogy kipárnázzam a bokámat, majd rátéptem a bakancsom szárát amennyire csak lehetett. 7:30-kor Taki lekezelte az adatlapom majd pedig indítottam volna a motort, de megmakacsolta magát. Töltés volt, kompressziót éreztem a berúgókarnál, kipufogórendszer egyben volt. Így kicsavartam hogy leellenőrizzem a gyertyát, nem volt szikra. Kicseréltem a tartalék gyertyára, újból ellenőrzés. Lett szikrám is. Az első szakasz alatt elfogyasztotta a blokkom a hőterhelés miatt a gyertyámat. 7:40-kor indítottam a motort, 2. rúgásra be is indult. Taki pedig újból kijavította az indulási időpontomat. A harmadik ellenőrzőpontig nem is volt semmi baj, ekkor hirtelen a kanyarban a GPS tartóm megadta magát. Jobb kézzel utána kaptam és félig a susnyásba kisodródtam. Fél órán át próbáltam kitalálni valamit sikertelenül kezemben tartva a telefont lecsekkoltam az ellenőrzőpontnál majd elindultam a csapat után akik inkább kerestek egy kerülőutat a lezárt terület megkerülésére. Eljutottam a negyedikig velük. Addig meg volt időm kitalálni egy rögtönzési megoldást hogy saját navigációval menjek, ne pedig úgy mint valami kolonc mások nyakán. Az volt a megoldásom hogy a kormánymerevítő, fékcső, bowdenházak, műszerfal rengetegébe beékeltem a telefont tokkal együtt. Így aztán folytattam az utamat egyedül. A bukkanós részek érdekesek voltak, mentem végig 50-el. Közben szökni próbált a telefon a levegőben landoláskor, repülés közben. Így vagy jobb kézzel helyén tartva szálltam, vagy a levegőben kaptam el a telót. Közben persze még mindig önálló életet élt a hátsó futóművem. Olyan is volt hogy ugyanígy mentem keresztül a folyamatos bukkanósoron egy keréken, mert feldobta az elejét a motor. Közben fel le ugráltam a nyeregben, hogy leszorítsam a hátsó kerekem miközben a homokot szórja magam mögött. Ezután nem sok minden történt a benzinkútig. Ott találkoztam a piros Rieju RR-es Németh Csabával, és a fehér Fifty-s Szilágyi Attilával.  A hátralévő táv felé velük vittem végig. Eközben haladtunk el Molnár Ádám mellett aki utolért minket a vasúti átjáróban lévő ellenőrzőpontnál minket, és le is hagyott mert tankoltam aztán meg jött a vonat. Jó volt velük jönni nagyon! Ekkor döntöttem úgy hogy elkezdem kergetni Molnár Ádámot, aki kis időre rá be is értem. Az eredménye egy spontán szórakozáson alapuló csatározás lett a vége. Két ellenőrzőpont között hatalmasat csapattunk. Ezután lehagytam, majd a mély homokos rész jobb nyomvályújában betépte a homok a kormányomat balra. Kifele dőltem jobboldalra a sebesség miatt. A jobb lábamat féltve inkább felfeküdtem a homokdombra. Ekkor döglött be a ventim és megszűnt a hűtésem a lassú mély homokos szakaszon. Amikor Molnár Ádám utolért pár percet beszélgettünk-nevettünk, aztán ő indult tovább a maga útján. Én már nem tudtam vele tartani a tempót mert 4-5x felforraltam a vizemet. Idő közben Szilágyiék is lehagytak engem. Az utolsó ellenőrzőpontoknál meg elkezdett kihagyni a szikrám. A forralás megette a gyertyámat így a végső 30km-t hol tépve mint az őrült, hol pedig dadogó motorral nyomtam végig. A konténert pedig hiába kerestem, mert elvitték. Rögtön feltűnt mert a pontnál nem lehetett látni, csak a helyén lenyomott füvet meg a teherautó keréknyomait. Végül pedig 16:21 perckor beérkeztem a célba, 8 óra 41 perces idővel. Ettem, ittam és jöttem haza rögtön.

Utóhatások:
Hazajöttem és elkezdtem beborogatni a térdem és a bokámat. Mára keddre azért már tudok járni. De annyi erő sem volt bennem hogy még másnap sem bírtam kinyitni egy energiaitalos dobozt sem. Csak vékony csőrű kombinált fogóval, az öngyújtóm gombját nem bírtam lenyomni, így csak gyufát tudtam használni. Már egész jól vagyok. A motoromnak pedig apróbb javítani valókon kívül semmi baja sincs. Jövőre a XI.-en remélem találkozok sok mindenkivel. Molnár Ádámmal meg már megbeszéltem egy visszavágót a jövő évi offroadra.

Nehéz volt, fájt is, kifáradtam, de nagyon jó mulatság volt. Aki ezen nem indul el, fogalma sincs miről marad le. Teljesen rákaptam erre! Egy igazi kaland volt. Köszönet Takinak, és mindenkinek aki segített a szervezésben!
Hozzászólás (0 Hozzászólások)

Továbbra is várjuk az e-mailben küldött élménybeszámolókat!!

íme az első:

 

Alig bírtam kiheverni a fáradalmakat, 2 x annyit aludtam mint motoroztam, most olvasok és írok, majd cenzúrázod.

 

A Ződ Villám nyergéből jelentem !

 

 

A 2017- es decenniumi moped rallyra készülten az összes hasonló túrához képest a legkevesebbet,  ami azért nagy dolog mert a többire sem öltem sok időt, aminek az volt  a hozadéka h zömében be sem értem a célba. De most igen. Ha kíváncsi vagy a hogyanra, olvasd végig, ha nem akkor ne.

 

All in alapon nekivágtam, fejben dőlnek el a dolgok alapon, és hát a cél Szeged volt ami szerintem a motoromnak is plusz motivációt adott. A START-nál irdatlan mennyiségű ember és motor gyűlt össze, számomra a Csillagok Háborúja Mos Eisley kikötője jutott eszembe ahol a világűr minden pontjáról összegyűlt lények adnak egymásnak találkát. Na itt a motorok voltak a világűrből jött lények, nagyon kevés gyári mérnökök által elképzelt gépcsoda jelent meg.

A regisztrációt követően néhány régi arcot véltem felfedezni, majd következett a várva várt indulás. Mivel egy kicsit túlnőtt a csapat az egészséges porszívó méreten, úgy döntöttem hogy egy kettes  csapatban leszek megtűrt harmadik, így vágtam neki a távnak. A telefonos navigációm számomra is érthetetlen módon jól működött igaz az indulás előtt három nappal kipróbáltam  Taki javaslatára, többek közt azért mert a múltkor elvesztem Magyarország sivatagába. Na most ne fogok mert egy hétpróbás navigációs erdélyi túrás kolléga volt a társam, igaz ő tavaly nem találta a nyomvonalat Erdélyben veszett el.

 

 Ezennel is köszönöm h a sarkokon időnként megvárt mert én a biztonságos haladást választottam, lassan de bizonytalanul jeligére.

 

 

 

Jó ütemben közelítettük meg a célpontokat, jó hogy  nem vagyok vadász mert mind bakot lőttem  volna, egyszerűen a kis gurigákat – Taki szerint zászlók-  a napsütésben nem érzékeltem, de olyan sokan álltak egy rakáson, hát én is megálltam nézelődni, hátha van valami látnivaló.

 

Miután kinézelődtük magunkat újra nekiveselkedtünk, ez a művelet az idő fogyásával és a pontok gyarapodásával kissé átalakult magányos nézelődéssé.

 

 

 

A homok sokat segített abban, hogy nem bírtam száguldozni, így nem is estem, konkrétan csak kétszer borultam fel  0,5 km/h nál,  csak hogy érezzem milyen selymes és puha a magyar sivatag. Egyszer egy őz vagy szarvas csapat ugrált át a két motor között, sok esélyem nem volt elütni őket, ellentétben velük majdnem elütöttek, de olyan lassú voltam hogy elkerültem a csattanást.

 

 

 

A vége fele már Jézus Mária is velünk volt, meg Ricsi.  RICSI NAGY Ő időnként elhagyott nagy tempóba és a következő állomásnál mikor utolértük éppen szereléket igazított fájós arccal. Minden pont között takart egyet ,állítása szerint, ezt négyszer meghallgattuk, de mivel őrült tempóban mindig megelőzött nem tartottuk fel, nem tanult a dologból, Laci is illedelmesen félreállt mert az őrülteket tiszteljük mi is.

 

 

 

Remélem épségben beért ő is mert a motorja szemmel láthatólag ellenezte a száguldást, a hátsó futómű önálló életet élt. Ezennel üdvözlöm.

 

 

 

Az utolsó etap ami a balástyai sivatagosodás eklatáns példája, számomra és a motor számára már a végét jelentette én kimerültem , a váltó kuplung kombó pedig megragadt mint pillanatragasztó a hüvelyk és mutatóujj között.

 

 

 

Összegzésként csak annyi h közel 9 órás motorozás után épségben és a  technikát lehetőleg megőrizve sikerült abszolválni a féltávot.

 

Köszönöm mindenkinek, akik segítettek illetve azoknak  akik a bejárást és a szervezést fáradtságot és anyagiakat nem kímélve lebonyolították.

 

JÓ BULI VOLT!

 

 

Üdv 1 Ződ Simó a socckkk közül

Hozzászólás (1 Hozzászólások)
f t g