Copyright 2018 - Minden jog fenntartva.

Célbaértünk...
Akinek van jó videója, képe - ne kíméljen, ossza, nyomja! www.facebook.com/mopedrally
Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy minden indulónak, célba érkezőnek, útközben elvérzőnek gratuláljak, akikben volt annyi kitartás és bátorság, hogy egyáltalán el mertek indulni.
Mert ennek a rendezvénynek mindenki a győztese lett - mindenki, aki felállt a TV elől és eljött küzdeni, szenvedni és közbe jókat nevetni.
Köszönöm az élményt! Öröm volt ÖNÖKKEL motorozni! ;)

Legjobb idő:

Mélykuti Lajos (7:31)

Helyezettek:

 

  1. Nagy Tamás
  2. Molnár János
  3. Gyuris Lajos

 

Kupások

Vándor serleget kapta: Molnár János
Különdíjat kapott az egyetlen Babettás célba érő: Molnár Gábor
Életkordíjat kap: Lőrincz György (1959)

Többi célbaérő:

 



 

Moyos élménybeszámolója

2016. Május 14. IX. Mopedrally
2 nap szabadsággal készültem rá az indulásra, de aztán máshogyan alakult. Teljesen mindegy az oka, lényeg, hogy 05.13-án este 10 körül tartottam ott, hogy minden össze volt készítve, és fölcuccoltam a dolgaimat a motorra. Beállítottam az ébresztőt, és eszembe jutott, hogy nincs tartalék gyújtóegységem. Egy trisztor + trafó lett volna tartalékban, de azt nem tudtam volna a motoron lévő FAGY „egybetrafó” helyére passzintani. A gyerkőc minijéről kellett volna leszednem, csak éjszaka már semmi kedvem nem volt hozzá. Gondoltam, hogy majd reggel. Naná, hogy elfelejtettem! Terv szerint 5:00-kor indultam az adonyi komphoz. Népes csapat várakozott már a helyszínen. Ilaris és Knox urak is. Árpi bácsi eljött jó utat kívánni. Kedves dolog volt tőle.
Knoxxal együtt terveztük a haladást, ő navigált. Elmondása szerint olyan navija van, amivel minden pontot megtalálunk. Egy széria simson robogóval indult a megmérettetésre. Annyit változtatott mindössze, hogy hátra fölrakott egy terepmintás heidenaut. Ehhez képest a direkbe terepre tervezett 210-es babettám valóságos harci szekér látványát nyújtotta.
Kimentünk a start helyére, de szóltam, hogy én még mindenképp átmegyek a benzinkútra itatni. (Van vagy 150-200m a starttól) Jött Sanyi is, megitattuk a járgányokat, és újra át az induláshoz. Leállítottam a motort, és észrevettem, hogy nincs tanksapim. Uccu vissza! De az alatt az idő alatt, míg a 200 métert oda-vissza megtettem, sikeresen megdurrantotta valaki. (Nem volt leadva sem a kúton, sem a startnál) Nylonzacsi darab és kábelkötegelő lett a sapi, de nyugtáztam, hogy jól kezdődik a nap. A hozzá kapott esővel együtt űberfasza. Indulás előtt szólt gumisGyuri, hogy ha lábon jövünk vissza Szegedről, ad egy szimó tanksapit a célban.
Jawaszakit hiányoltam a startnál. Ígérte, hogy kijön, de nem találkoztunk. Nem csörögtem rá, mert már amúgy is indulni készültünk.
7:55-kor elrajtoltunk. Az első ellenőrzőpont felé közeledve kezdett erős kétely ébredni bennem Taki „babettabarát útvonalát” illetően. Egy olyan dágványon kellett átcsörtetni, ahol a sár és a víz akkora volt, ahol az endúrósok is elakadoztak. Nem szórakoztam sokat, leszálltam, és gázt húzva toltam a motort, aminek helyenként a blokkja is elmerült a vízben. Kitoltam tiszta területre, letalpaltam – most nem felejtettem el a deszkadarabot – és visszafelé mentemben segítettem még kiszedni két motort, aztán segítettem tolni Knoxnak a szimót. Pecsételtünk és tovább mentünk.
Mérséklődött a posvány és erősödött az eső a 2. pontot közelítvén. Könnyen megtaláltuk a fenyőt és a pecsétet is. Következett a kilátó (3. pont), ahová valamiféle alternatív útvonalon jutottunk el. Hosszabb etapunk volt mint a kiírt, és nyomokat sem igen láttunk magunk előtt, valamint volt útválogatás is (elindultunk-elmásztunk irányból-vissza-másik út keresése) De a kilátónál láttuk, hogy érkeznek a szélrózsa mindegyik irányából motorosok. Itt is pecsét, egy laza szendvicsezés és vízivás, azután tovább a következő pontra: „Fa jobbra”.
Ez a szakasz megint durvára sikerült. Valami jófajta agyagon hasíthattunk, mert a felázott talajrész tapadt mindenre mint a bogáncs, az alatta lévő majdnem szilárd pedig csúszott mint a jég. Sanyi pajtás el is feküdt motorral egyetemben. Ekkor még volt fékem, és tudtam korrigálni is, így megálltam a gázolás helyett. A mögöttem jövő simsonos srác elbambulhatott, vagy csak ő is benézte a nyomot, mert fekve állt meg. Knox motorja nem indult, pedig rugdalta serényen. A mögöttünk jövő nem tudta kiszedni a járgányt sebességből. Neki segítettem kereket forgatni, hogy ki tudja rángatni üresbe. Közben Sanyi bizton állította szikra híján, hogy a megszakító lesz a ludas. Szétbontotta hát a fél motort, hogy a deklit levehesse. Igaza volt. Olyat esett, hogy a megszakító szája tátva maradt. Helyreigazítás után továbbot vezényelt. Mentünk is kb 70 métert, és megint megállt. Megint szétszedés, de már szépen zúgó esőben. Ugyanaz a hiba. 2T olaj elő, és megolajozta a megszakítót. Most már tényleg mehettünk, de az ellenőrzőpont elérése előtt olyan dágványba keveredtünk, hogy megint blokkolt a babi első kereke. A sárvédő alatt most elfért a sár, a gumi oldala tolta rá a dzsuvát a telószárakra. Nem írom, hogy estem, mert én magam nem feküdtem el, csak a motor. De ez elég volt hozzá, hogy lefulladjon. Elnézvén a motort és a talajt semmi esélyem nem volt ott helyben az indításra deszkával sem. Azonban ott volt előttem kb 40méterre egy bozótos rész, amit tolva megcéloztam. Ezt mondtam is Sanyinak, aki szólt, hogy elmegy addig, aztán visszajön segíteni. Így is lett. Két lépés előre és fél hátra technikával (hátrafelé lerámolta a nagyja zaccot) sikerült is eljutni a kinézett helyre, de addigra már a hátsó kerék is megállt. Egy darabka bottal lepiszkáltam az agyagot a kerékjáratokból, kiszabadítottam a henger és hengerfej bordáit, és !nem vicc! a láncokat is. Mikor megvoltam, kiderült, hogy nem indul a paripa. Illetve indul, de nemigen akaródzik neki menni, mert örökké megfullad. Gyertyacsere denso helyett champion. Ezzel indulni sem akart. Jöhet a karbipucolás – víz volt benne. Fúvókákat is kifújkáltam. Összerakva indult. Hurrá! Mehetünk. Csapattunk is, örülve, hogy itt már jobb az út. Az is volt – egy darabig. Aztán megint ugyanaz az össze-vissza csúszkálós rész. Hozzá annyi, hogy innentől baromira kellett játszanom a gázzal, mert csutkára nem lehetett húzni, ugyanakkor azt sem szerettem volna ha leáll, mert macerás lett indítani. Erre az etapra már összeszedtem a rutint a közlekedéshez:
-ha Taki bevezette a pókozást mint meghatározást, akkor én a trimaránozást fogom. Három nyomon mentem, úgymint két kerék egy nyomon + két gumicselló két oldalt lent. Egészen bevált a dolog. Bepecsételtük végül a 4. pontot is. Remélem Knox videója meglesz a pontról és a csókáról akivel összefutottunk. Este a vacsoránál eszembe jutott a szövege, és majdnem félrenyeltem a rámtörő röhögéstől.
Törtetni kellett tovább a következő pontra, egy ideig még a dágványban, de ekkor már a vizes részeket kerestem, mert az legalább lemosta a felhordott dolgokat.
Az 5. pontot is begyűjtöttük mindenféle nehézség nélkül, úgyhogy mehettünk a csatornához. Itt is volt ám buli. Sanyi úgy döntött, hogy kemény lesz és nekiiramodik. Éppen ezért bazi gyorsan előkapartam a telót, hogy lefényképezzem az átkelést, de be is volt zacsekolva. Kb a csatorna közepéig jutott, ahol a víz megfojtotta a szimó robit. Mire kihámoztam és fényképkész lett a masina, már majdnem a túlparton volt. Következtem én. Óvatos duhajként motor mellet sétálva a víznél egykerékre kapva nekivágtam, de középen nekem is lefulladt. Akkor már a buli kedvéért csinálhattam volna rendesen is!
Takinak: mindkettőnkről megvan a fénykép!
Pecsételtünk, és Knox hiába rúgta a motorját, nem indult, de mögötte állva láttam, hogy minden rúgásnál tolja ki a vizet a gagyi-rezón. Javasoltam neki, hogy billentsük egykerékre a járgányt. Kifolyt egy patak a kipuffból. Sanyi szerint azért volt könnyebb dolgom, mert kihordta a vizet a mederből ?. Nehezen indult, és csak szívatóval volt hajlandó valamennyire pörögni. Bevetettem Kupi barátomtól tanult trükköt: légszűrőgumi le, és pörgetésnél levegőút lezár. Kivitte a vizet neki! 4-5ször játszottuk el, és tök szépen működött utána.
Következett egy igen hosszú etep (23,5km), aminek az eleje ugyanaz az állagú kotvány volt, mint amin már átküzdöttük magunkat. Nekiláttunk. Mehettünk egy jó kilométert benne, amikor Sanyi észrevette, hogy hiányzik a hátizsákja. Durva tempóban zúztunk vissza, de harc közben a babi leállt. Sanyi tovahúzott, én pedig hozzáláttam az élesztéshez – sikertelenül. Mire Sanyi visszaért - megvolt a hátizsák, két srác őrizte – már leszedtem a karbit. Úszóházban megint víz. Kiöntöttem, fúvókákat nem szedtem ki, csak beléjük fújtam. Összerakva továbbra sem indult. Nézzük a gyertyát… nagyon gyér szikra volt, gondoltam adjunk esélyt a championnak. Azzal is semmi. Gyújtásfedél le – de nem volt beázva. Tartalék gyújtás pedig nincs. Mondtam Sanyinak, hogy itt a vége. Hívtam Takit, hogy megkérdezzem tud-e valamit javasolni, de nem vette föl. Hívtam hát Kupi barátomat, hogy tud-e fuvart keríteni hazáig. Beszélgettünk a problémáról, és ígérte, hogy megkérdezi a kisteheres cimboráját, az viszont egy kis időbe telik.
Addig kapott még egy esélyt a gép: a FAGY a vízvédelem végett egy dobozba került. Kirámoltuk, és rányomkodtam a sarukat, valamint megtekertem befelé a gyújtókábelt – és ez utóbbi mozdult is befelé néhány mm-t. Basszus ez lehet a hiba! Szikrapróba – van! Baromi nagy mák, hogy nem a futáros indiai FAGY van a gépen. Annak működését ismerem: terhelés nélkül fölpúposodik és kiszáll a füst. Ha pedig a füst kívül van, akkor az elektronika nem múkodik.
A magyar gyártmány van bent. Úgy látszik, ez túlélte. Gyertya be, és indult. Göthösen, de járt. Hiába próbáltuk meg a trükközést a szívónyílás takarással, nem akart tisztességgel pörögni. Szívató rá – erre üzemel rendesen. Lapot veszi, lehet menni. Gyorsba hívtam a Kupi Műveket, hogy egyelőre sztornó a fuvar, de maradjon készenlétben. Velünk örült, és sok sikert kívánt Józsi barátom.
Tovább is zörögtünk, de az 1/3 szívatóálláson a továbbiakban nem mozdítottam. Ha így működik, akkor így működik. Úgyis van 2liter tartalék benyám… de hol? Nem találtam. Elhagytam, mint tavaly. Csak tudnám hogyan? (sisakháló volt a kosáron).
Keresgéltük a 7. pontot, de nem találtuk a megadott koordinátán. Az egyetlen betonoszlop egy híd mellett volt a jelzett koordináta környékén, de azon nem volt idei jelzés, valamint pecsét sem a közelében. Taki mondta meg a célban, hogy az oszlop eldőlt, ergo a fűben kellett volna keresgélni valahol, a pecsétet pedig nem az oszlop helyén, hanem valamennyivel odébb kötötték föl. Becumiztuk. Cirka 15-20 percet töltöttünk a keresgéléssel. Már gyalog csámborogtunk, úgy nézelődtünk. Az oszlop híján még kép sem készülhetett, hogy az ellenőrzőponton vagyunk.
Ekkor jutottunk el oda, hogy 16:30 volt, és még félúton sem jártunk. Azt határoztuk, hogy ha most elindulunk aszfalton, akkor időben beérhetünk a kempingbe. Ha tovább offroadozunk, akkor egész biztosan ránk sötétedik, és nem érünk a pontok végére, este pedig már nem buli árkon bokron keresgélve motorozni. Elindultunk hát aszfalton.
Táborfalva és Lajosmizse között kaptuk a kerekek alá az 5-ös utat. Lajosmizsén mentünk be benzinkútra tankolni. Közel 4 liter fogyott a terepen a szívatós üzemnek is köszönhetően. Bementem fizetni, majd fordultam és húztam vissza a motorhoz. Azt hittem rosszul látok.. a visszapillantóban korábban is láttam, hogy iszonyat feketeség követ bennünket. Most utolért, és lett belőle felhőszakadás. Társamtól megkérdeztem, hogy milyen csapot nyitott ki amíg bent voltam? Megvártuk amíg elcsendesedik a vihar, és csak akkor indultunk, amikor már csak éppen csöpögött. Addig betoltunk egy szendvicset.
Az emlékek itt már kicsit összefolynak. Nem emlékszem, hogy Kecskemétig hányszor volt kényszermegálló karbitisztítás miatt. Örökké víz volt az úszóházamban. Mindkettőnk türelme jelesre vizsgázott, pedig többször eszünkbe jutott az öngyújtó. Letronfoltam azzal, hogy Taki a lelkére kötötte mindenkinek, hogy ne szemeteljen, és nem tudunk minden elemet hamuvá égetni.
Tényleg nem tudom a számát már a karbilevételnek, de Kecskemét határában már azon gondolkodtam, amit egykor egészségügyis ismerősömtől hallottam: az orvosok csak tüneteket kezelnek, nem pedig a gyökérokot vizsgálják. Nosza, ne csak tünetet kezeljek! Honnan kerülhet a karbiba sáros víz? Mert az utolsó borításnál már sáros víz volt benne. Tankból nem származhat sár, még a sapkaelhagyás ellenére sem! Kecskemétre beérve megint volt egy víztelenítés. Összerakás és elindulás közben világosodtam meg: valószínűleg a sáros részen az agyag szépen beült és fullra tömített mindent, amit most az esős aszfalton gurulva a víz szépen kikezdeget. Levegőszűrő, illetve annak a csőösszetételei! A következő állomás Kecskemét közepe táján prezentálódott. Leszedtük a karbit – ekkor már egyik oldalt én csavargattam, a másikat Knox team munkában. Kiöntöttem a sáros vizet, és megkértem társamat a fúvóka tisztításra, én pedig darabokra szedtem a lefolyócsövezést és a levegőszűrőt is kitermeltem a dobozából. A szűrő maga nem volt még vizes sem, és a mustang szűrőház is tiszta volt. A csövezés ellenben már kapott sarat. Kitörölgettem az egész rendszert, összetoltam őket, és szigetelőszalaggal elzártam a felcsapódó víztől az összes összetoldást. Visszaszerelhettük a karbit, rá a légszűrőt, és innentől a kempingig nem álltunk meg több műszaki hiba miatt.
Mindeddig amikor tudtunk folyamatosan haladtunk, csak a rengeteg szerelés miatt kellett megállnunk. Kecskemétről egy menetben „lerongyoltunk” Kiskunfélegyházára. Itt kimentem a spar parkolóba, mert már fölöttébb fájt a jobb vállam (ez mindig előjön hosszú motorozásokkor sajna). Gondoltam megmozgatom kicsit. Elkezdtem tornáztatni, de Sanyi szólt, hogy már kezd fázni. Tudom, hogy ez mit jelent motoron. Indultunk. Mentem előre majdnem koppra tartva a 40 km/h-t. Kétszer álltunk meg még az 5ösön útközben: egyszer pössenteni és inni, másodszor pedig orrot fújni és inni. Ekkor már sötét volt, és az első lámpám gyér fénye miatt megkértem Sanyit, hogy menjen ő elöl. Faszás útszakasz következett. Az autósok mentek mint az állatok, és 75%-ban nem voltak hajlandóak lekapcsolni a refit. Szakadjanak meg!
A kempinget a célkoordináta alapján közelítettük, felvállalva még egy utolsó 200-250méteres offroad szakaszt.
Magán az adatlapon 6db pecséttel zártunk, a 7-et hiába kerestük ugye, a célban pedig már tök mindegy volt, hogy benyomjuk-e az utolsót vagy sem. Nem nyomtuk. Ellenben van kép a csatornában motorral-eksönről. Szóval ha úgy vesszük 8 ponttal megvolnánk és egyet kiválthatunk a képpel a 19-ből.
De így is kevés.
Ennyi tehát a IX. Mopedrally számunkra. A különdíjat megköszönöm Takinak, de nemigen érdemeltem ki teljesítménnyel, legfejjebb kitartással. Ha még élek addig, jövőre újra belevágok, de addig még remélhetőleg lesz egy őszi futam.
A célban egyébként Gyuri tényleg a kezembe nyomott egy szimó tanksapit. Maximális köszönetem neki érte! Van itthon egy másik schwalbe tankom, azon is van sapka, ráadásul börzén is tudok venni, vagy boltban. Szóval ha Taki megadja az elérhetőségét, visszajuttatom neki. (Lehet, hogy jövőre megint jól fog jönni)

 

A „Tomosos” csapat élménybeszámolója a 2016-os tavaszi Mopedrallyról


Mindenekelőtt nagyon szépen köszönjük a szervezőknek, hogy évek óta megrendezik ezt a pompás szórakozást, 2013-óta egyre növekvő számmal és lelkesedéssel veszünk részt, igaz az átütő siker, a csoportos célba érkezés a tavaszi rallykon még várat magára. ? (Ősszel már sikerült.) Na, de most úgy rákészültünk, hogy ezt csak elrontani lehetett. Nekünk persze ismét sikerült, de küzdöttünk becsülettel.
Idén a hét darab Tomos, egy Java Mustang, egy Simson Star és egy Honda Mt felállásban indultunk. (Az eddig hibátlan Derbi Sendát otthon hagytuk, azzal nem akkora kihívás.) Három darab Tomos és az én Hondám teljesen frissen épült, a többi már „bizonyított” technika volt. Hogy mit bizonyítottak, az más kérdés.
A csapatunk elég összetett, 15 és 79 (a Tata) éves versenyző jól megfér egymással, igaz az összeszokottságon van még mit javítani. Mivel évek óta szenvedünk a lassú alaptempóval, a megállások utáni késői újraindulásokkal, valamint azzal, hogy mindenáron egy csapatként akarunk teljesítni, idén hosszas levelezésekben taglaltuk, hogy miként lehetnénk gyorsabbak, hol tudunk perceket fogni. A rally előtti este éjszakába nyúló tudományos elemzésekkel véglegesítettük a tuti taktikát és szinte a kezünkben éreztük a serleget. Ennek keretében felállítottunk egy haladási sorrendet és a lassabb, időhúzásra hajlamosabb versenyzőket változatos módon fenyegettük meg, hogy most aztán tényleg mindent bele, sikerülni fog. Egy szó, mint száz, fejben végre ott voltunk.
Tárnokról indultunk, mindenki motoron érkezett a rallyhoz, ami kb 20 km-re volt egy kompozással. Ezt még sikerült teljesíteni, bár látszódtak már baljós árnyak. Előre megbeszélt protokoll volt a rajtra, ketten pólót vettünk át, ketten tankoltak, a többiek nem széledtek szét, erősen koncentráltak. ? Kivételesen a középmezőnyben el is tudtunk indulni, majd a Tata által hónapokig épített és a mezőny legütőképesebbnek tartott motorja, melynek parádés műszaki megoldásait előző este sörrel a kézben csodáltunk, 800! méter (nem elírás) után az első homokos részen megadta magát!!! Némi rugdosás és gyertyacsere segített rajta kemény 50 métert tudott haladni. Az, hogy a Tata 60 éves Tomosos tapasztalatának, külön erre a rallyra optimalizált legfrissebb gyümölcse, aminek csak a színét 2 hónapig kevergette - hogy autentikus legyen -, ilyen gyorsult megpusztult, előrevetítette, hogy SZOPNI FOGUNK! ?

Fél óra szerelés után újraindultunk és közepes szenvedés után bementünk az első ellenőrzőpontra, ahol is a motor a legnagyobb pocsolya közepén teljesen megmakacsolta magát. Itt megszületett a döntés, hogy kimegyünk az aszfaltra, felrakjuk futóra és újra ringbe szállunk.
Miután nagy nehezen kitoltuk a mocsárból, persze beindult. 1,5 órát kapásból elveszítve kimentünk az aszfaltra, ahol működött is, így felbátorodtunk és folytattuk. Megvolt a kettes pont is, de a hármas felé a Star prüszkölni kezdett. Mivel 5 perc alatt nem tudtuk megoldani, ráadásul akkora sár volt, hogy a nem túl rutinos lovasa is kellően kifáradt, és ott is volt a kísérő autó, rábíztuk, hogy oldják meg, mi próbálunk időt behozni. Aszfalton úgyis beér minket és a homokos szakaszon majd együtt folytatjuk. Robogtunk tovább, megtettünk megint vagy 2-3 km-t, amikor is az egyik frissen összerakott Tomos kezdett az erdő közepén rakoncátlankodni. A szokásos ráolvasási praktikák nem működtek, így karbi le, ehhez persze szét kellett borítani az egészet. A légszűrőben egy kisebb tó alakult ki, persze, hogy nem akarta szegény az igazságot. 40 perc röpke szerelés után közel 2,5-3 óra lemaradásunk volt az első 20 km-en.
Lelkesedésünk határtalan volt, de az eső miatt olyan szinten felázott a talaj, hogy lépésben tudtunk csak szenvedni, ami persze kihozta a motorok tovább nyűgjeit is. A csatorna melletti saras részen a piros Tomos kuplungja adta fel, a Honda a hengerre hányt sár miatt folytonos gyertyazárlattal küzdött, valamint a Mustang is benyelt egy adag vizet, de azt gyorsan abszolváltuk, hála a csehszlovák mérnökök előrelátásának. (Könnyen elérhető fúvókák.)
Itt döntési helyzet állt elő, a gyorsabbja menni akart és mindenáron teljesíteni, míg a többiek a feladáson gondolkodtak. Megszületett az elhatározás, szétválunk. A gyors csapat rárepül a célra, a többiek feladják és betonon Szarvas felé veszik az irányt, mindez a dráma 30 km megtétele alatt zajlott le. Itt történt a számomra legmókásabb pillanat, amikor is a „gyors” csapat megpróbálta az lemaradóknak demonstrálni a „tükörsáron”, hogy mennyivel kellene itt közlekedni, de pár kis híján bekövetkezett taknyolás után maradt a behúzott farokkal tötymörgés. A szétválás után körülbelül 150 métert haladtunk, amikor is a Mustang megállt, tőle 100 méterre pedig az egyik Tomos elhagyta a váltókart. Sokáig jutottunk. ? Mivel tényleg nagyon menni akartunk, a Mustang kiállt, kitolták aszfaltra és csatlakozott a futón lévő Starhoz, ami ugyan csak vizet szívott, de lovasa az esőből a meleg kocsiba beülve, átöltözve és az addig elszenvedett traumákat részben feldolgozva nem kívánt visszaülni rá. A Tomos pedálja pedig meglett, visszatettük gyorsan. Na, ezután következett az igazi szemét, csúszós, ragadós tömény SÁR, amivel vagy 2 órát küzdöttünk becsülettel, végre műszaki hibák nélkül. Az 5-ös ellenőrző pontot már délután 2 körül értük el és többen a feladás gondolatával kacérkodtak, annyira durva volt a terep. Meg kell jegyeznem, hogy ilyen nyomorult sarat eddig el sem tudtam képzelni.
Végül legyőztük a kísértést és igazunk is lett, lassan végre a homok vette át a főszerepet, amin a megmaradt 5 motorral hatalmasat mentünk. Egy-két elhagyott alkatrésztől, kisebb borulástól, valamint a folytonos váltogatástól görcsölő lábtól eltekintve nagyon élveztük, csak sajnos az addigi szerencsétlenkedés miatt teljesen kicsúsztunk az időből. A motivációnk is fogytán volt, lévén a csapat másik fele már hazafelé tartott, ezáltal az esti közös buli esélye is rohamosan csökkent, az idő is csípős volt és tudtuk, hogy a track Kecskemét alatt vészesen távolodni fog az otthon melegétől. (Békés Megye)
Ettől függetlenül mentünk, ahogy tudtunk és vártuk a csodát, amikor is Kunbaracs mellett a Honda hátsó defektje és a berohadt tengely feltette a pontot az i-re. Nekiálltunk, de majd 1 órát elszüttyögtünk, mire a frissen vásárolt, de két motorból összeépített technika hátsó kerekét kivarázsoltuk és elhárítottuk a defektet. Mivel már majd’ 5 óra volt és összesen 80 km-t haladtunk, kollektívan úgy döntöttünk, hogy irány Szarvas betonon.
A hazaút viszonylag eseménymentes volt, az esőt és a hideget kivéve. Közben persze befutottak a hírek, hogy a csapat „hátrahagyott” fele is kalandosan jut(ott) haza. A Mustang szerelési kedv és szerszámok hiányában az utánfutón maradt, holott mint utólag kiderült, csak a megszakítóról csúszott le a saru. A piros Tomosért Szarvasról segélyautó indult, de mire odaért a lovasa mégis futóképes lett, így lábon, de autós kísérettel tért haza. Ezt a másik két Tomos, akik eközben haladtak, Kecskemét alatt egy kávé mellett látták is. Ezután útra keltek, de később mindkét motor egyszerre megadta magát. Így az időközben hazaért segélyautó indulhatott vissza értük.
Mindezek ellenére nagyon jól éreztük magunkat, becsülettel küzdöttünk, amíg a legkisebb értelmét láttuk. Összességében tehát a 10 darab motorból körülbelül 4-5 maradt üzemképes. Ezt a rendkívüli körülményeken túl (melyek miatt komolyabban szerelni sem igen akaródzott senkinek a sárban) a frissen összerakott motorok nem kellő kipróbálásának számlájára írtuk, ezért jövőre kötelező előzetes tesztelést vezetünk be. ? Továbbá ha ilyenek lesznek a körülmények, valószínűleg két csapatban indulunk, mert így egy meghibásodás kilenc másik motoros esélyét veszi el a célba éréstől.
Párhuzamosan persze gondolkozunk a moped témán is, elvégre a rally szellemisége ezt az irányt sugallja és Taki Babettás sikerei láttán nekünk is kötelező kötélnek állnunk. ?

Egy biztos: ott leszünk és már másnap újra indultunk volna. ?
Üdv, a „Tomosos csapat”

Comments powered by CComment

f t g