Copyright 2018 - Minden jog fenntartva.


Itt olvashatod az eredeti kiírást...

Ez történt SzAttis szerint:

Már hetekkel korábban, izgatottan készültem erre a túrára. Alapvetően kezdő motoros vagyok, illetve óvatos duhaj… kell a tapasztalatszerzés, mielőtt nagyobb gépre ülök… lehetne-e ennél jobb alkalom…:) Tudtam, hogy kihívás lesz mindenkinek, gépnek embernek egyformán. NNa ez be is jött…  de megcsináltuk :)

 

Látni akartam, hogy az 50ccm mire elég. Ezúton osztom meg: nagyon sok mindenre, a hegyi szakaszoknál pont megfelelőnek éreztem a tempót, amit a kisgépekkel produkálhattunk. Nagyobb gépekkel gyorsulás-lassulás kombó játszik, a kisgéppel meg szép egyenletesen lehetett nyomni, tetszett. Az ütemterv amúgy elég kíméletlennel bizonyult, de be kell látni, a teljesítménytúrázás nem megy másképp. Nem megy a „légy szíves menjünk már”-al sem. Kíméletlen tervet tartani kell… itt jön a szépsége :) ennek a műfajnak. Menni kell akkor is, ha nem esik jól, ha fáj. Szóval nem állítom, hogy minden percben őszinte volt a mosolyom, de a célt el kell érni! :) Ráadásul Taki idálisan ellátja a hajcsár szerepet, nem is pepecsel holmi udvariaskodással, szóval számíthatunk rá… :) Viszont nem kellett navigációval és tájékozódással foglalkoznunk, Takinál a gps mindent tudott, vízálló, ami az én e52-mről nem mondható el.

A liberty újraélesztése után (túra előtt 2 héttel elcsaptak – kis híján odalett) elkezdtem felkészülni. Robi, a szerelő elvileg rendben talált mindent, bár sanszos, hogy főtengelycsapágyas a kicsike, de még nem lesz gond, ettől el lehet menni. Szerencsére igaza lett.

Nem egyszerű doboz híján erre a gépre pakolni, maradt a biciklistáska. Ez űrtartalomra elég, de kicsit széles, a légellenállásban nem kedvez, de végül maradt. Ami bonyolította a helyzetet, az a tankolás. Mivel alig több, mint 5 literes a liberty tankja, kellett még hely a pótbenzinnek. Ezt a bicajostáska egyik oldalzsebe biztosította, bár jelentősen kilógott a benzinkanna… ráadásul minden tankolásnál bicajostáska leszerel, ülés felnyit, tankolás, majd vissza minden. + ha a póttankba is kellett nyomni. időveszteség.

Naivan azt gondoltam, azért enni fogunk… így készültem kis szendviccsel, konzervvel, ételmelegítővel. Kicsit utánaszámolva, és Takit ismerve tudhattam volna, hogy esélytelen. A felszereléseimről később még ejtek néhány gondolatot.

Mivel nem túl régóta kapott el ez a motorozási mánia, igyekeztem alaposan felkészülni. Azt azért sejtettem, hogy a simson sr50 (mopedrally 2x) nyergében ez a túra keserves lett volna, a liberty nyerge nagyon kényelmes, de azért megviselte az alsófelem.

 

Sajnos nem jöhettem el pénteken szabira, Taki volt oly szíves miattam szombaton indulni. (Ezt ezúton is kösz). 4 órára terveztük az indulást, alig aludtam. Este még pakolási próba, hogy ne reggel kelljen, szendvicsek, stb. meg hát nagyon izgatott voltam. Reméltem, hogy nem lesz rossz időnk, ez sajnos nem jött be. Az éjszakai eső nem állt el, bárcsak kicsit szemerkélt, de azért csak esett. Odaértem az indulási pontra időben, tankolás, felszerelés ellenőrzése. Taki késett. :)

 

Mórahalom környékén annyira elkezdett esni, hogy be kellett öltözni. Így egyébként semmi gondom nem volt, de a cuccok eléggé lefogták a gépet. A centro utazója a liberty max sebessége volt, amit én nem annyira szeretek. Az első tankolás után (gyors fogyasztáskalkuláció) könnyen meggyőztem Takit, hogy elég lesz nekünk egy kicsivel alacsonyabb, de mégis tempós haladás… :) Na, ez már tetszett. Mohácsnál már szép idő volt, elrakhattuk az esőruhát. sajnos még aznap elő is kellett venni az Őrségben. A dél-dunántúli szakaszon nyomtunk egy kis offroad-ot, amit személy szerint nagyon élveztem. Kati – aki Drávaszabolcsnál csatlakozott – kevésbé. Már az elején szidta minden felmenőjét az offroad kitalálójának… :)

 

Estére Lövő után egy félreeső mellékúton találtunk helyet a vadkempingezéshez. Mivel ekkor már teljesen sötét volt, elég púpos részre sikerült felverni a sátrat. Kati – számomra sokkoló információként – egy szál hálózsákkal és néhány szemeteszsákkal jött el a 80 órás túrára. Az eső már újra elkezdte, így befogadtam a sátramba, ami reggelre be is ázott. (hiába, a sötétben nem sikerült rendesen kifeszíteni) Ez egy ezeréves hagyományos sátor, de nagyon a szívemhez nőtt, és elég gyorsan felállítható, így ezt hoztam, mivel egy főre még elég.

 

Másnap elég jól haladtunk, bár az eső nem akart elállni… kis szünetek voltak csupán. Az eső önmagában annyira nem is lett volna baj, de sajnos a rövidítéseket az ázott talaj miatt ki kellett zárni… :( Győr után kicsit összeszedtük magunkat, és Esztergomba a komphoz sikerült a tervezett időben érni. Itt lett majdnem egy óránk, ami azért nagyon jól jött, kipihentük magunkat. Szobnál ismét belehúztunk, és irány Észak-magyarország és a hegyek!

 

Gyönyörű szakaszok következtek, nagyon élveztem. Salgótarján előtt kissé lemaradtam, levenni az esőruhát, kicsit a kesztyűt sem húztam vissza. Jó esett a vizes kesztyű helyett a langyos szellő. Ekkor betámadott egy kis agresszív darázs, a gyűrűsujjam bánta… alig bírtam visszavenni a kesztyűt. Salgótarjánban gyors tankolás, aztán Taki defektje ugyan megakadályozta, hogy eljussunk az eredetileg tervezett éjszakázási ponthoz, de Aggtelek, Jósvafő után ránk esteledett. Megint esett, ráadásul vizes helyet sikerült találni… kellemetlen és rövid éjszaka volt. Vizes cuccokkal ébredtünk, sietve pakoltunk, és irány Sátoraljaújhely!

 

Reggel a Zemplén szépségei után újabb tapasztalatot szereztem: vizes lejtőn ne kanyarodjunk, miközben első féket is húzzuk… borultam egyet. A bal tükör összetört, a táska oldala kiszakadt, a motor széle karcolódott… kormány kicsit görbült. Én pedig egy karcolás nélkül megúsztam, bár az esőruha kiszakadt. Itt jegyezném a védőruha szerepét: teljes protektoros gúnyában voltam, ez most be is töltötte eredeti funkcióját. Motor felállít, kormány kiegyenesít, és nyomás tovább. A jobb oldali indexem elment (itthon derült ki, hogy kontakthibás volt az izzó, nincs köze a csúszáshoz)

 

Sátoraljaújhelyen egy papír-írószer boltban vettem egy kis tükröt, kemény 160 Ft-ért, gyorsan beraktam a törött helyre némi szigszalaggal és nyomás tovább. A kelet-magyarországi szakasz nagyon kényelmetlen volt számomra, még mindig vizes cipő (ami amúgy Szegedig se száradt ki), hosszú, kopár szakaszok, Csenger nagyon messze volt. Ott szembesültünk, késésben vagyunk, de azért küzdjünk tovább. Taki beszervezett egy kis offroad-ot, szerencsére, mert már amúgy nagyon unalmas volt, szinte aludtunk. Kati szentségelt, én élveztem, a liberty jól boldogult a tereppel. Valahol összeszedtem egy szöget (szerintem sokkal korábban, az első mindig engedett kicsit). Ugyan készültem javító-kukaccal, de mivel a kézipumpával belenyomott levegő egész jól kitartott, megkeresem az első lakott települést (Nyírbéltek), ekkor még csak olyan benzinkutat kerestem, ahol normálisan megcsinálhatom, és van levegő. Benzinkút lett, levegő nincs. De miért nem megyek el a gumishoz? Tényleg miért is nem? Megtaláltam, és ingyen 1 perc alatt megcsinálta ugyanazt, mint amire én készültem, amiért újfent köszönet. Takiékat megkerestem, indulás tovább.

 

Sajnos Katinak Nagykerekinél tönkrement a motorja, feladni kényszerült a harcot. Sajnálom, mert nagyon példamutatóan, kitartóan, elviselve minden hajtást és noszogatást küzdött. Robi barátunk jött érte.

 

Takival nagyon belehúztunk, jól haladtunk. Bár azt hittem, Sarkad sose jön el. Innen még jó messze Makó. Itt már a fáradság és az éjszaka versengtek a kikészítésünkön, de nem adtuk fel. Viszont a kis alvás a benzinkút betonján, és a motortolás a sötét úton, felnyitott sisak csodákra képes!

 

Makón shell kút. Nagyon finom a kávé. :) Kicsit hazai érzés, mintha már-már otthon lennénk, pedig majd’ 50 km. Viszont gond nélkül, simán megtettük. A sötétben a liberty lámpája nagyon jó szolgálatot tett, abszolút jól látni vele a sötéten.

 

Végül kb fél 4 re Szegedre értünk. A liberty és a centro órája valszeg nem egyformán jól mér, nálam a megtett táv 2068km, (Takinak 1957 km)

 

néhány gondolat a felszerelésemről.

 

kaja: sok lett a konzerv, nincs idő megenni. Szendvics, esetleg csoki jöhetett volna még… vittem zacskós levest is, nagyon jól esett első este, után megint az eső szétverte a főzési ambícióimat.

 

Mivel alapvetően kávés ember vagyok, gondoltam legalább reggelre kell valami. A gázfőző-nescafe párosból a gázfőzőt már csak a mérete miatt sem akartam, illetve egy esetleges borulásnál… szóval macerás. Beszereztem egy svájci ételmelegítőt, ami zselé-alapú. Kis tégely, praktikus … ja, és 850 Ft. könnyen gyújtható, és egyszerűen rárakjuk a kupakot, ha már nem kell. Nagy lánggal ég, ugyanakkor gyorsan kihűl, lehet csomagolni. Az első hajnalban főztem is egy kis kávét, amíg a sátrat csomagoltam, második hajnalban az eső miatt nem volt kedvem, de nagyon gyorsan felmelegíti a vizet. Szóval jó kis eszköz.

 

ruházat: az esőruha olcsó, 2000 ft-os munkavédelmi boltban, és jó szolgálatot tett. Az ülepemnél ugyan mindig megállt a víz, és ott átszivárgott azért. Taki azt mondja mind ilyen, a robogós lábvédő lenne megoldás. Legközelebb kipróbálom. J A motoros nadrág/kabátba indulás előtt még visszaraktam a bélést. Jól tettem. Pólók: a kabát alá vittem én bőven, gyakorlatilag az történt, hogy második nap az első napi ruhával együtt vettem fel, és hát így se rohadt le rólam. Aztán rajtam maradt, és még egy pólót alávettem hétfőre. Hűvös volt, 16 fok volt valamelyik városban, ez motoron még hidegebb érzéssel járt. Szóval sok lett az alsóruha, de ha többet adunk az igényességre, kell. :)

 

Bakancsot csak a túrabakancsom vittem, merthogy úgyse fog sokat esni… a motoroscsizma azért túlzás lenne. A kisebb esőket simán bírta is. harmadik reggel felvettem a páromtól kapott csizmavédőt. Ez remekül szuperált. Kár, hogy a borulásnál szétszakadt. :(

 

navigáció: az e52-re garmin xt, erre a Taki által elküldött track, + turistatérképek.hu térképei. sajnos valami oknál fogva ez a változat – vagy csak nálam, de max 1000 útpontot kezel, így tömöríteni kellett. Nagyon vékony vonalként jelzi az útvonalat, alig látni, nem vastagítható. Így is jól használható, bár a kanyarokat rövidíti… :) Viszont a rögzítés nem jött be: a jobb tükör helyére (ami még a túra előtt a balesetnél széttört) egy 8-as csavarral egy univerzális telefontartót rögzítettem. Nagyon berezgett, a telefonom folyamatosan kilazult, nem vártam meg, míg 55-km/h-nál leesik, így a rosszabb utaknál le kellett vennem. Másrészt pedig a vízállóság: esőben – amiből most sajnos rendesen kijutott – nem tudtam használni. (bár nem is nagyon lett volna rá szükség, Taki kütyüje kéznél volt.) Viszont jó tudni: offline módban egy teljes napot simán navigál.

 

Végül, de nem utolsó sorban A VAS: Piaggio Liberty 50 2T

 

Nem túl drágán vettem 3 héttel a túra előtt, egyedi szín, mondják, nőies, de szerintem csak klasszikus olaszos stílus, megszokható, karakteres menta zöld. Amit egy hétre rá sikerült is összetörni. (rajtam kívülálló okból). Már-már lemondtunk róla, csúnyán nézett ki, gondoltam, ebből bontó lesz. De alaposabban megvizsgálva: kormány hajolt, teleszkóp majd derékszögben, (azt mondja Robi, így jobban veszi a kanyart :)), a váz görbült, talán egy másik váz. Ok, szereztem egyet Kecskemétről. (bár az eladó nem volt teljesen korrekt, nem az 50-es vázát adta el, a ráírt 125-ös filc-írást lecsiszolta és nem sérülésmentesen, de ez csak később derült ki… grrr) de a gép él és élni akar: valszeg elég a motortartó bakot kell cserélni, az pedig alkalmas. Robi a túra előtti hétvégén átrakta az eredeti kasztniba, kormány kiegyenesít, teló csere, átvizsgálás, olajcserék, karbitisztítás/beállítás.

 

Első reggel kicsit nehezen indult, valszeg jól megszívta magát előző este leállításkor. Ettől és egy kis dugulástól eltekintve remekül ment. 175 km-t képes menni egy teli tank benzinnel, (terepes szakasznál 165), bár 130-km után világít a lámpa. Úgy voltam vele, a túra után eladom, de mivel ilyen jól teljesített valszeg családban marad…

 

Viszont a robogók – különösen a 2T  - folyamatos pörgése valahogy nekem nem jön be: jobban kedvelem a váltós gépeket, úgyhogy ezirányban megyek tovább…. bár a 4T nagyköbcentit még meg kéne vizsgálni… ;)

Részemről megtenném még egyszer ezt a túrát bármikor, de szívesebben 125-ös géppel, illetve nem teljesítménytúra részeként. (bár anno a K100 után is megfogadtuk, hogy soha többé, aztán rá egy évre mégis újra elmentünk…:)) Már látom, hogy a kismotorokkal is meg lehet csinálni, de azért ez feszített. Ugyanakkor kishazánk olyan területeit érintettük, ahol többet is érdemes időzni/motororozni. Pl Őrség, vagy Zemplén nagyon bejön.

 

Jó volt, élmény, élveztem a túrát! Kösz Takinak a szervezést!

 

 

 

 

 


 

Ez történt Taki szerint:

A túra alapötletét a 2009-ben az Onroad és a motorozz.hu égisze alatt, Mackó által szervezett 48 órás ország kerülő adta. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy mennyivel élvezetesebb lenne, ha úgy motoroznánk körbe kishazánkat, hogy nem csak elsuhanunk a meseszép helyek mellett, hanem olyan tempóban haladunk, hogy legyen lehetőségünk látni is valamit. Természetesen elfogadom, hogy a robogókkal való lesuhanás sem az igazi, de elhihetitek, hogy kategóriákkal többet láttunk.

A túra megtervezésénél arra törekedtünk, hogy minden olyan aszfaltos utat érintsünk, ami a határ közelébe visz el, és amin úgy tudunk haladni, hogy a továbbjutáshoz ne kelljen visszafordulnunk. Egyszerűnek hangzik ezt a feltételt teljesíteni, de azért sokat küzdöttem azzal, hogy a különböző GPS-es térképek nagyon sokszor más és más lehetséges alternatívákat ajánlottak az adott területre.

Alapvetően a turistautak.hu oldalról letölthető Magyarország térképet használtam, de a végső nyomvonal elkészítésekor az így kapott 2100 km-es tracket elkezdtem kicsit finomítani a TopoGuide és a NaviGuide segedelmével. A finomításnál főleg arra törekedtem, hogy azokat a kunkorokat próbáltam meg levágni, amelyek az ország közepe felé kunkorodtak – így a levágás során az út rövidül, de az országhatár közelség nem hogy csorbulna, hanem inkább erősödik. Sok-sok órát eltöltve a PC előtt, sokszor segítségül hívva a GoogleEarth műholdas felvételeit is kiderítendő hogy a TopoGuide által földes útnak jelezett valami valóban létezik-e…

A lényeg: indulás előtt rendelkezésemre állt egy 1950 km hosszú tervezett track, aminek a 99,9%-a aszfalton, a maradék 0,1%-a pedig bizonytalan eredetű offroadon vitt. Ezt a távolságot próbáltam 3 napra lehetőleg úgy elsztani, hogy sötétben lehetőleg ne kelljen már mennünk. Úgy terveztem, hogy átalában napkeltétől napnyugtáig fogunk motorozni - ez kb. reggel 5 és este 9 közé tehető. Ez maximum napi 16 órát jelent. Mivel a motorok utazóban bőven 50 felett bírnak, így bemrem kockáztatni, hogy ha 40-es átlagsebességgel számolok, akkor az állomásonkét már-már egy kis pihenőt is termelhet. Na, így jött ki, hogy 16*40=640 km/nap. Ebből van három... tehát ha egy kicsit megnyújtjuk az első és az utolsó napot, akkor szépen bele kell férnünk. Ezt terveztük... Aztán, hogy mi lett belőle?? Na, az egy másik kérdés... De ha nincs terv, akkor nincs mihez ragaszkondunk. alt

 

Tervezett időbeosztás:

 

 

Mivel menjek?

 

A motorválasztásom sem volt egyszerű.

 

Alapvetően eldöntöttem, hogy nem engedek a biztonság és a nagyobb sebesség csábításának, maradok az 50 köbcentis kategóriánál. Itt sokat hezitáltam a 2t és a 4t kérdésén. Végül a 4t – elvileg – kisebb fogyasztása nem tudott meggyőzni, mert amikor már-már elcsábultam, akkor mindig eszembe jutattam a 2000-es Piaggio Libertymet, ami a 4 üteműsége ellenére, ha full gázon használtam, bizony a 4 liter közeli fogyasztást simán produkálta 100km-enként. Mondjuk az is tény, hogy 40-nel közlekedve már csak 2 körül evett, de ezen a túrán ki akar 40-nel közlekedni??

 

Na, nem húzom itt az időt. A lényeg: az 50 köbös kis Piaggo Bravommal nem mertem bevállalni ezt az utat, főleg a biciklis ülésre hasonlító ülőalkalmatossága miatt, amit tetézett még a maximum 50 km/h-ás végsebessége is. Elkezdtem bújni a hírdetéseket, úgy vettem észre, hogy olyan 80-160e Ft közötti árkategóriából már simán vehetek egy megfelelőnek tűnőt. Olyan motorra vágytam, amit a túra után megtartva a városi ugra-bugrálásomat is elősegíti majd.

 

Ekkor jött az ötlet, hogy de mi lenne, hogy nem használt, hanem új motorban gondolkodnék. Mivel 150e-nél többet tényleg nem szántam rá. Így írtam a magyarországi robogók forgalmazóinak egy-egy e-mailt, amelyben leírtam, hogy jó néven venném, ha erre a túrára tudnának nekem biztosítani egy teszt robogót. Amit a túra befejezése után jutányos áron akár meg is vásárolnék… Természetesen a teljesítmény túrát végig dokumentálnám és az itt elkészített anyagot a rendelkezésükre bocsájtanám. Hadd, ne mondjam, hogy a felkereső levelemre sem a nagynevű Yamaha, Suzuki, Honda, Piaggio, Derbi, sem a kisnevű Keeway, Kymco, Hyosung nem válaszolt… még csak annyit sem írtak, hogy „mukk”… innen üzenem nekik, hogy utólag is köszönöm a szívélyes hozzáállásukat és sok sikert kívánok nekik az értékesítéshez (bízom benne, hogy a válság őket is csődbe viszi…)

 

Na, mivel a „nagyok” le sem szarták a kisembert – gondoltam teszek még egy kísérletet a feltörekvő keleti motorok forgalmazóinál is… hátha ők meglátják a reklám lehetőséget egy ilyen teljesítményben. Felkerestem még a Riga motor forgalmazóját és a Mex mopedekkel foglalkozó céget is… A Mex-nél a Panama mopeddel szemezgettem és amikor végül semmilyen reakciót nem kaptam elkezdtem nézni a hivatalos áraikat. A Praktikerben 129e Ft-ért meg lehetett vásárolni – ez simán belefért az általam meghatározott keretbe. Sajnos addig-addig húztam, halasztottam, hogy mikor elmentem, hogy megveszem, már 158e Ft volt az új ára… ez meg ugye túl volt a lélektani köszöbömön. (Csak megjegyzem, hogy a Mex honlapja víros fertőzés miatt a mai napig nem érhető el (tiltó listán van) – e-mailbe felajánlottam neki, hogy letakarítom… erre az e-mailre is legalább olyan lelkesen válaszoltak, mint az előzőre… ejj… 21. sz…)

 

A Riga forgalmazója sem reagált a levelemre, de amikor a motorozz.hu-n küldtem nekik egy privát üzenetet, akkor azt írták, hogy nem zárkóznak el, de mivel az esemény még olyan messze van – így térjünk rá vissza később… Na, azóta is térünk… pedig a Cz50-es kis motorjuk nagyon bejött. De annyira azért nem, hogy én kalapolgassak érte…

 

Így aztán január elején vettem egy használt Malaguti Centro 50SL robogót 55e Ft-ért. Ilyen motorom már volt, így tudtam hogy a legtöbb kritériumomat teljesíti.

 

A Centróról azt kell tudni, hogy 14 collos kerekeken fut, ami már-már a nagykerekű robogók közé sorolja, de a viszonylag kisebb kerék miatt mégis kifejezetten nagy rekesszel bír az ülés alatt. Nem úgy mint a Piaggió, aminek szinte semmije nincs, vagy a scarabeo, aminek szó szerint semmije nincs…

 

Elsődleges próba alatt simán be tudtam rakni ebbe a rekeszbe a sátrat, a hálózsákot és a laticelt (mondjuk mindegyikből elég kis méretűm van, de akkor is!) és még a szerszámkészletnek is jutott hely. Ez leginkább annak köszönhető, hogy a Malaguti mérnökei a Centro üzemanyagtankját ügyesen, a hagyományokkal ellentétben, nem az ülés alá rejtették, hanem az első kerék felett idomzatban, a kesztyűtartó helyére. Talán ennek köszönhető az is, hogy elképesztően nagy kapacitással is bír: kicsit több mint 8 literrel lehet csurig tölteni.

 

Ennek örömére vásárlás után azonnal meg is tankoltam. Pár nap múlva gyanús benzinszag fogadott a garázs környékén és kb. félig üres tank… Jól kezdődik.

 

És kezdetét vette egy alapos átnézés. Kiderült, hogy a kis robogómnak az első felfogatásnál túlhúzták az egyik csavarját és az bizony kibökte a műanyag tankot. Leszereltem, meghegesztettem – 3e Ft… Közben ellenőriztem az üzemanyag szint jelzőt is, de nem találtam meg a hibát. Gyanús olaj folyás volt az első telónál, kiszedtem elvittem felújítatni… stb… stb… A végén egy kedves szerelő ismerősömmel kb. 30e Ft-ból minden olyan alkatrész ki lett cseréltetve, ami elvileg elromolhat, sőt még az is belefért, hogy az aranyáron mért kilométeróra meghajtót is megvegyem hozzá (6eFt). Tettem vele egy 400 km-es próba utat. Elvileg tűrhetően viselkedett. Bár a GPS-szel mért 58-59-es maximális utazóját egy kicsit keveslettem.

 

A szerelő ismerős a röpsúlyokat nehezebbekre cserélte, amik szerinte jót tesznek majd a végsebességen érthető fogyasztásomnak és a motort sem fogja annyira gyilkolni… mondjuk ennek az lett az eredménye, hogy az indulásaim kissé lomhábbra sikeredtek, a dombra felmenetelem is inkább vánszorgásnak volt nevezhető. De valamit valamiért. Például most már nagyon szépen tudtam vele alacsony sebességgel is folyamatosan haladni, nem kellett állandóan a gázzal játszani. Kicsit olyan váltós-motorosabb lett.

 

A csapatban jelentkezett még szegedi indulónak Attis is, akivel már túl voltunk egy-két teljesítmény túrán (kinizsi 100, mopedrally) – így valamilyen szinten hozzá voltunk szokva a közös szenvedéshez. Mivel ő friss motorosnak számított (még csak kb. 2 éve kezdett egyáltalán a gondolattal játszani…), így ő is kénytelen volt motor után nézni, mert a szülei simson robogóját nem akarta teljesen tönkre tenni ezen a túrán. Végül 85e-ért vett egy 2t Piaggio Libertyt, amit a kedvenc szerelőnkhöz való átvitel közben sikeresen totálkárosra tört neki egy bulgár autós… Ekkor már csak alig két hetünk volt az indulásig…

 

Sok-sok utána járás után és nem kis pénzből végül csak sikerült a piaggiot (egy váz cserével) újra hadba állítani. Közben Kismezei is jelezte, hogy szívesen csatlakozna hozzánk egy scarabeo nyergében.

 

Na, indulás előtt az időjárás jelentéseket végig olvasva, úgy döntöttem, hogy valahogy feleszkábálom a Centróra, a már sokat bizonyított, univerzális pleximet (eddig minden motoromon volt már…).

 

Sajnos a kormányon egyáltalán nem volt hely a rögzítéshez, így más lehetőség után kellett néznem. Egyedül a tükrök szárai jöhettek még szóba, de ugye azok jóval vékonyabbak a kormánynál…  Elővettem a sufni tuningos felszerelésemet és levágtam az asszony seprűjének a nyeléből két 3-4cm-es darabot, ezt középen kifúrtam a tükörszárral megegyező méretbe, mert ketté vágtam hosszába.

 

Az így kapott két felett a tükör szárra rátéve máris meg lett a kellő vastagság. Simán rá tudtam fogatni a nagy plexit. Merevítésként még egy kicsit le szigetőszalagoztam itt-ott és máris kész volt az eső védelmem is. A teszt körön meglepődve tapasztaltam, hogy a végsebességem simán felcsúszott 63 km/h-ra. Szuper!

 

Beraktam egy kis váltás ruhát (igénytelenségemre jellemző módon bontatlanul vettem ki itthon…) egy nagy rakat szerszámot – a fene sem bízik ezekben a pöcsköszörűkbe… és már csak a GPS tartót kellett valahogy felrakni, hogy teljes legyen a kép… 700Ft-ért vettem egy szivargyújtó hosszabbítót, aminek levágtam a végét és két akura csavarozható véggel helyettesítettem, majd simán előre vezettem (a szigszalag csodákra képes…). És már ez is kész volt.

 

Ja – még itiner tartónak fel szereltem egy A4-es lapok befogadására képes, csipezes tartót – így állomásonként csak ezt a lapot kellett kicserélnem és góóóoooo!

 

1. nap

 

Ld. tervezett ütemezést a fenti táblázatban.

 

Szombat reggel (mivel Attis nem kapott szabadságot péntekre) 4:00-kor volt megbeszélve a randi a helyi Shell kútnál. Természetesen pár perces késéssel sikerült csak odaérnem, de Attis nagyon lelkes volt. Még a csepergő eső sem tudta lelohasztani.

 

Tankolás, regisztrálás után elindultunk. Sötét volt… a városból kiérve semmit nem láttam a Centro lámpájánál – ez inkább csak helyzetjelző. De előtte való nap Attis libertyjén beállítottuk a világítást. A piaggio lámpája bazarul működött. Egymás mellett haladva simán elegendő fényt biztosított mindkettőnk részére.

 

Mondanom sem kell, hogy Szegedről a röszkei úton kifelé haladva simán túl mentünk a szentmihályi lejárón, így fordulhattunk vissza. Jól kezdődik. Az első 2 km-en máris sikerült elkavarnunk.

 

Aztán beérve Röszkére természetesen nem vettük észre az itinerben szereplő állat eledel boltot – így a nevére vonatkozó kérdésre sem tudtunk válaszolni… na, majd ha visszaérünk, világosban megkeressük.

 

Mórahalomnál már annyira zuhogott, hogy kénytelen voltam megállni, hogy Attis is belebújjon az esőruhájába és ne kockáztassa tovább, hogy vajon átázik-e a motoros gúnyája. Kissornál simán megtaláltuk a postaládákat… Világosodott… Kelebiára már teljesen világosban értünk be. Jól haladtunk. 60 km/h közelébe tartottam a mutatót (GPS), a liberty is szedte a lábát, bár Attis jelezte, hogy ez neki a teljesen vége – így kicsit visszább álltunk… 58-cal mentünk tovább.

 

Még itthon elkészítettem egy ütemtervet, amit el is küldtem Attisnak és Katinak, hogy legyen idejük áttanulmányozni, felkészülni… Az itinerben 40 km/h átlagsebességgel számoltam. Így minden kötelező tankolásra előre meg lehetett határzoni az érkezési dőt. Majd itt vésztartaléknak ráadtam egy félórás pihenőt és újra számoltam a következő tankolásig. Persze Attis is jelezte, hogy mi ennél sokkal gyorsabban megyünk, csak ne feledjük el, hogy néha meg kellett állni az ellenőrzési kérdések miatt, vagy pisilni, vagy utat keresni vagy ezért vagy azért… Szóval a lényeg: én asztal előtt már végig játszottam ezt az utat – így ragaszkodtam a papírra leírtakhoz, hiszen ez alapján is sejthető volt, hogy csak nagyon netszesen fogunk beleférni a 72 órába. Sőt ebbe is csak úgy férünk bele, hogy az utolsó napon az alvási időt átrakjuk másnapra. Amúgy úgy terveztem, hogy minden reggel 05:00-kor elindulunk és sötétedésig (megnéztem a nap keltét és nyugtát…) kb. 21:00-ig megyünk. Az aznapra eső kötelező tankolási helyeknél meg ha úgy alakul, akkor lepihenjük a félórát, vagy ami az ütemtervhez még belefér, vagy ha megcsúsztunk, akkor hajtunk tovább.

 

Amíg Attissal voltunk kettesben addig ezzel nem is volt baj – simán tudtuk tartani az ütemtervet. Sajnos Katinak kicsit más elképzelése volt erről a túráról, így elég sokára sikerült csak ráerőltetnem ezt a szigorú ütemezést. Nehezen vette tudomásul, hogy bizony itt az időrendet tartani kell. Hát nem mondom, hogy mindig őszinte volt a mosolya, de dicséretére legyen mondva, hogy példás erőfeszítéseket tett arra, hogy minél inkább megfeleljen nekünk…

 

Mint már említettem a 2100km-hez képest 150 km-rel lehetett rövidíteni, ha néhol bevállaltunk egy-egy offroadosabb szakaszt. Ez nem hangzik túl soknak, de azért had tudatosítsam az olvasóban, hogy ez a plusz a 150 km robogókkal majdnem 4 órával több időt venne igénybe. Nem mindegy, hogy este11-re vagy másnap reggel hajnali 3-ra fogunk a célba érkezni… ugye??

 

Ezek az offroados levágások főleg a délnyugati és az észak keleti országrészre voltak jellemzők. Kati csak nagy nehézségek árán tolerálta a néha kerékagyig érő sarat, de mint mondtam – küzdött becsülettel. Többször kifejtette, hogy ő inkább nem… de aztán csak jött. Sajnos azt is el kell ismernem, hogy hiába néztem át 3-4 térképet, hiába skubiztam a műhold képeket. A valóság gyakran köszönő viszonyban sem volt a monitoron látottakkal. De azért összességében inkább kellemesen, mint kellemetlenül csalódtam az offroados részek útminőségében. Jól haladtunk, ebben még a kisebb-nagyobb időre rázendítő eső sem tudott minket hátráltatni. Bár Szentgotthárd határában annyira rázendített, hogy már-már kétséges volt a továbbjutásunk. Mindenesetre mielőtt még a többiek fejében is megfordulhatott volna ez a lehetőség is, én már indultam is tovább – nem hagyva más lehetőséget…

 

Így a viszonylag visszafogottabb (Katával az 58-59 helyett inkább 52-54-gyel haladtunk) sebesség és a kicsit több pihenő idő ellenére is teljesen az ütemterv szerint tudtunk haladni végig Lövőig, ahol is az első éjszakázást terveztük. Attist előre küldtük a jól világító mocijával, hogy az első lekötő úton letérve keressen egy alkalmasnak tűnő helyet. A borús, esős időjárás ellenére is találtunk egy viszonylag száraz helyet egy fa alatt. Itt vertük fel a sátrakat – és meglepődve tapasztaltuk, hogy Kata tényleg nem hozott magával sátrat. Kukászsákban képzelte el az éjszakáját. Ennek csak kicsit mondott ellent a szorgalmasan szemerkélő eső… végül Attis befogadta magához, az amúgy is szűk kis sátrába. Így a csomagok egy része nálam éjszakázott. Lefekvés előtt még raktunk egy kisebb tábortüzet, mert ugye tűz nélkül nem tábor a tábor… és megsütöttük az otthonról hozott kis szalonnánkat, konzervünket.

 

Tények:

 

 

 

Bácsalmás-Barcs              
indulás km indulás id? érkezési km érkezési id? tankolt távolság fogyasztás átlagsebesség
38569 2011-07-30 06:15:00 38794,6 11-07-30 12:20 7,94 225,6 3,52 34,71

 

 

 

Barcs-Szentgotthárd              
indulás km indulás id? érkezési km érkezési id? tankolt távolság fogyasztás átlagsebesség
38794,6 11-07-30 12:40 39004 11-07-30 17:55 6,6 209,4 3,15 32,22

 

 

 

Szentgotthárd-Löv?              
indulás km indulás id? érkezési km érkezési id? tankolt távolság fogyasztás átlagsebesség
39004 11-07-30 18:15 39132 11-07-30 21:12 3,81 128 2,98 16,62

 

2. nap

 

 

 

Ld. a tervezett ütemezést a fenti táblázatban.

 

Reggel fél 5-kor, a még mindig lelkes, Attis ébresztett bennünket. Pikk-pakk lebontottuk a sátrat. Felcuccoltuk és megvárom, hogy Kati is elkészüljön…  Attist otthagyjuk, majd utolér minket…alt

 

Ismét borongós, rossz időben indultunk, de legalább nem esett… még. Mindenesetre az esőruhákat magunkon hagytuk – jó lesz az még szigetelésnek. Győr-Esztergom között tényleg elég unalmas volt az út csak a néha ránk zúduló eső hozott egy kis izgalmat. A szobi kompnál ettünk egyet , kipihentük magunkat. Salgótarján után Celednél a szerpentínen felfelé simán otthagytak a többiek – mint mondtam: sík útra volt optimalizálva a teljesítményem. Lefelé viszont Attissal egy istenit döngettünk. Egyáltalán nem hiányzott ennél nagyobb teljesítmény. A kanyarokban simán karcoltuk az aszfaltot a sztenderrel…  Aztán az egyik felfelé menetelt követő kanyarban lemaradva kicsit nyúlósnak éreztem a kanyarvételt, majd még nyúlósabbnak. Megállva konstatáltam a hátsó defektet. Ez nagyon nem hiányzott. Jól haladtunk, de ekkora időtartalékot nem sikerült képeznünk… Na, de ne siránkozzunk. Csomagok le, szerszámkészlet – természetesen legalulról – elő. Még szerencse, hogy indulás előtt kifakadtam Robit, hogy hogyan lehet a legegyszerűbben kikapni a hátsó kereket… csak jelzem, hogy nem egyszerűen. Le kell venni a kipufogó csövet – ezt két csavar rögzíti a hengerhez alul, és kettő a vázhoz oldalt. Aztán jöhet a kerék. Mondjuk azt senki nem mondta, hogy a hengeren lévő csavarokhoz csak csőkulccsal lehet hozzáférni… na, nem baj – valami gagyit abból is hoztam. Ja és persze csak felhajtott sztenderrel lehet – de akkor meg nem áll meg a motor… ej-ej… nem is volt ez olyan egyszerű egyedül. Jöhetnek az oldalsó csavarok. Vagyis jöhetnének, de nem jönnek… Felidézem Robi családi fáját… kicsitől a nagyig… két jó kulcsot nyírok ki teljesen, amikor is feladom – ez így nem fog lejönni. Felhívom Attist, hogy vajon van-e nála csillag 10-es kulcs. Van – hozza. Na, amíg hozza megnézem, hogy van-e lehetőség a gumit levenni úgy, hogy nem szerelem ki a kereket. Sima ügy. Ezeken a robogókon az egyik oldalt nincs semmi. Gyorsan neki állok. Pikk-pakk lent a gumi. Kiszenvedem a belsőt. Jé – a szelepnél van megszakadva a gumi. Átnézem – ránézésre nincs más baja. Előveszem a pót belsőt beleimádkozom és közben bízom abba, hogy tüske az nincs az abroncsba. Felrakom a külsőt. Elkezdem pumpálni – befut Attis, mondja hogy nem csillag, csak villás… ok-ok… már nem kell. Beszáll a pumpálásban – jól megy neki. Katit előre küldjük, hogy keressen kompresszorral megáldott kutat, ahol majd helyére tudjuk ugratni a külsőt. Visszacsavarjuk a hengerre a kipufogót – góooo… Kicsit bizonytalannak érzem a hátulját, nem megyek 40 felett – nincs több pót belső nálunk, nem lenne jó ezt is tönkre vágni. Legalább 10 km-t gurulunk, amikor Kati lelkesen jelzi, hogy itt a kút. Felnyomjuk a gumikat, mindet – mindenkiét. Fő a biztonság. És kb. félórás csúszással sietünk tovább.

 

Az egyik kútnál Kati meglepődve tapasztalja, hogy nem tudja leállítani a motorját. Nincs a helyén a slusszkulcs. Pedig a motor jár, így meg elvileg nem lehet kivenni. Beletörve sincs. Ez bizony kiesett valahogy. Sajnos a tank az ülés alatt – ezt is a kulcs nyitná. Közben Katában ismét megfogalmazódik a kiszállás lehetősége, gyorsan elhessegetjük. Hossza tanulmányozás után végül sikerül feltörnöm a rekeszt. Kis kábellel megoldjuk, hogy máskor is nyitható legyen. A motort a kipufogó elszorításával felojtjuk. Mivel állandóan gyújtáson van, így az újraindítás nem okoz gondot.

 

Menetközben azért ebből adódott még egy-két probléma, mert az elfojtás miatt elkoszolódott a gyertya, kétszer is meg kellett állni kitisztítani, de azért haladtunk.

 

Úgy látszik, hogy ez a nap a problémákról fog szólni.

 

Sátoraljaújhelyig esélyünk sincs – pedig reggel még reménykedtem egy ilyenben. De legalább az ütemtervben feltüntetett Bódvaszilast el kell érnünk. Nincs vita. A cél kitűzve. Megyünk. Sötét lett megint… alig látunk. De már nincs messze a kitűzött állomás sem…  Aggtelek, Jósvafő… Végül 21:30-ra érünk oda. Kisebb keresgéléssel találunk egy alkalmasnak tűnő helyet. Sátorállítás, tábortűz, kolbászsütés… szundi.

 

Tények:

 

Lövő-Rajka              
indulás km indulás id? érkezési km érkezési id? tankolt távolság fogyasztás átlagsebesség
39132 11-07-31 05:10 39284 11-07-31 08:12 4,79 152 3,15 47,50

 

 

 

Rajka-Esztergom              
indulás km indulás id? érkezési km érkezési id? tankolt távolság fogyasztás átlagsebesség
39284 11-07-31 08:50 39451 11-07-31 12:30 4,67 167 2,80 23,86

 

 

 

Esztergom-Salgótarján              
indulás km indulás id? érkezési km érkezési id? tankolt távolság fogyasztás átlagsebesség
39451,5 11-11-07 12:55 39588,9 11-07-31 16:30 4 137,4 2,91 21,14

 

 

 

 

 

Salgótarján-Sátoraljaújhely              
indulás km indulás id? érkezési km érkezési id? tankolt távolság fogyasztás átlagsebesség
39588,9 11-07-31 17:10 39828,2 11-08-01 08:30 7,14 239,3 2,98 14,08

 

3. nap

 

Egész éjjel esik. Néha arra ébredek, hogy ez vagy az a testrészem vízbe ér… olyankor bódultan arrébb mászok… Reggel ismét Attis telefonjára ébredünk. A sátorban itt ott áll a víz. Ne nagy tócsákat képzelj el, csak olyan kicsiket mutatóban. Szerencsére  a polifon mindenütt magasabbnak bizonyult.  alt

 

Kiderült, hogy a sötétben egy elég belvízes részre sikerült a tábort felütnünk… így aluról áztunk át. Alig 20m-rel fentebb egy tökéletes magas kaszáló terült el – sokkal jobb lett volna.

 

Haladunk. Apró falvakon megyünk át. Elképesztő, hogy erre mennyivel szegényebbek a települések… Mondjuk az is tény, hogy viszont itt a nyomorban sokkal több életet lehetett látni…  A nyugati határszélen elosztrákosodott falvak rendezettsége tényleg vitathatatlan, de az is tény, hogy ott sok-sok falun úgy mentünk át, hogy egy lélekkel sem találkoztunk… Itt meg a leglepusztultabb, omladozó vájok házak közt is mindig akadt egy-két kíváncsi gyerek szem, egy-két integető kis kezecske. Tudom, hogy semmi közöm hozzá, de az összes gyerektelen ismerősöm mindig arra hivatkozik, hogy ebbe a világba nem szül gyereket, majd ha lesz saját lakás, saját-saját… stb… akkor. Persze nem akarják elhinni nekem, hogy a gyereknek elsősorban szeretettre van szüksége, egy gyerek nem akar saját autót, saját szobát… ő csak játszani, nevetni akar… ehhez meg két szerető szülőre van szüksége és sok-sok kistestvérre… Na, mindegy. A lényeg: nekem jobban bejött az életszagú keleti nihil, mint az élettelen nyugati rendezettség.

 

Az egyik ilyen teleülés iskolájánál fékeztem, hogy megnézzem az iskola falán lévő táblán- vajon ki támogatta az építését… Amikor is hatalmas csikorgást követően Attis is ott landolt mögöttem. Szerinte az út közepén állok (ami persze nem igaz… de ha igaz is lenne – akkor minimum két oldalt lenne elegendő hely a kikerülésemre…). Kb. 40-nel eshetett – szerintem a nedves úton kicsit hírtelen marhatott rá az első fékre (a tesztkör alatt is megállapítottam, hogy a libertynek nagyon jól fognak a fékjei…), az eldőlő motorról nagyon elegánsan fogott földet, hihetetlen rutinnal gurulta ki az esést. Még az is látszott, hogy esésénél tudatosan figyel a végtagokra… rég láttam ilyen szabályos földet érést. Mint kiderült már vagy 10-20 éve tékvándózik a gyerek.  Feláll, leporolja magát, felállítja a motort, amiről egyedül a tükör tört le… és már megyünk is tovább (csak Katának jelzem, hogy ezt nevezem én haladásnak).

 

Sátoraljaújhelyen vesz a törött helyére egy pipere boltban egy kis zsebtükröt, amit szigszalaggal rögzít az üresen tátongó keretbe. Probléma megoldva.  A tüzséri kompról épp, hogy elkésünk, de megnyugtattak, hogy ahogy átér már fordul is vissza. És jé, tényleg. Nagyon hamar és nagyon olcsón átérünk.

 

Csengeréhez közeledve a  kis scarabeo mintha megtáltosodott volna. Eddig sehol nem tapasztalt 58-59-es sebességet is eléri néhol. Alig győzzük követni… Amúgy az összesítőn is elképesztő 41-es átlag jött ki erre a nem rövid szakaszra.

 

Csengere-Sarkad között két rövidítés is tervbe volt véve. Ebből ez elsőt a nagyon átázott fekeföldek miatt még csak megfontolás tárgyává sem tettem… De ahogy haladunk délfelé egyre inkább előtérbe kerül s ima homok, amiről köztudott, hogy jól tolerálja az esőzéseket. Így a következő rövidítésnél nem sokat hezitálok – irány az alföldi homok. Kata természetesen elküld melegebb égtájakra, de különösebben nem izgat, hisz én is el tudok bárkit küldeni bárhova… alt

 

És amúgy is ránk fér már egy kis mozgás, mert teljesen le vagyunk merevedve a két és félnapos folyamatos robogózástól.

 

De nincs szerencsénk. A jól induló út előbb egy kicsit benőtt, kicsit vizesebb ösvényé szűkül, majd áthatolhatatlan belvizes területbe torkollik. Innen még egy frissen aratott tarlón keresztül sikerül kitörnünk, de a következő pár kilométer után ismét belvizes részekkel szembesülünk. Nem akarom nagyon összevizezni magam, így az erdőn átvivő terepesebb nyomot kezdem el követni. Van rajta egy-két iszonyat kaptató, fagyökerekkel, nyomvájúkkal megtűzdelve.  Átérve otthagyom a Centrót és gyalog indulok vissza, hogy segítsek Kata motorojának az átjuttatatásában. Meglepően sokat kell visszafelé sétálni, mikorra elérem őket. Attis már túl van az első kaptatón. Elküldöm a Centróig, hogy vigyázzon rá. Katitól átveszem a motort. Nagyon jól húz a kis 50-es. Simán gyalázná a Malagutimat. A dombtetején visszadom Katának, hogy ne kelljen annyit gyalogolnia. Átkocogom a következő kaptatóig, ahol bevárom Katit – ismét csere. Fent  már vár Attis. Defektes az első kereke. Egyeztetjük, hogy merre az aszfalt. Előre megy, hogy ott nekiáll a szerelésnek. Lerakom a scarabeót. Attis után eredek – bízom benne, hogy a felérő Kati tudni fogja, hogy mi a dolga. alt (Egyenest tovább…)

 

Az aszfaltra kiérve Attis úgy dönt, hogy még nem érzi magát elég felkészültnek arra, hogy neki álljon a pusztába defektet javítani, előre megy a következő benzinkútig, majd a kompresszor közelsége nyújtotta biztonságban esik csak neki. Közben Kati kér 15 perc pihenőt, hogy kifújhassa magát és erőt gyűjtsön ahhoz, hogy leszedje a fejem. Az időt megadom neki, a fejemhez ragaszkodom.

 

Attis közben inkább útba ejtett egy gumist, aki ingyen kb. fél perc alatt megszerelte a tömlő nélküli kerekét… alt Mázlista. Megyünk tovább. Ismét kezdjük felvenni a tempót. Jól haladunk. Már-már úgy tűnik, hogy nem fogunk behozhatatlan hátrányt szenvedni, amikor Biharkeresztes előtt kb. 10 km-re megáll a scarabeo. Nem indul. Rutinosan szedem ki a gyertyáját. De az példásan tiszta. Nézek egy szikrát. De a testet biztosító takaró lemez anyagáról csak akkor derül ki, hogy műanyag, amikor a gyertya pipán keresztű úgy megvág a több 10e Volt, hogy majd összepisilem magam… na, mindegy – a szikra okésnak tűnik. De a gyertya túl tiszta ahhoz képest, hogy mennyit indítóztunk – mintha nem kapna benzint. Felhívjuk a szerelőt – valami vákuumcsőről hadovál. Megpróbáljuk láthatóvá tenni a karbit – ez kisebb bontást igényel. Elkeserítően koszos a karbi, de ránézésre minden a helyén van.  Úgy döntünk, hogy ez a probléma túlmutat rajtunk. Attis visszamegy egy kocsmába megérdeklődni a helyi szerelők elérhetőségét. Közben én teszek még egy kísérletet a vadiúj pótgyertyámmal. Semmi. Attis visszaér – szintén semmi. Felhívjuk a szegedi szerelő ismerőst, hogy ő mit ajánl (telefonszám a szerkesztőségben!) Nem sok jóval kecsegtet. Minimum egy óra, ha van hozzá szerszámunk… Na, ezt nem akarjuk bevállalni (később kiderült, hogy esélyünk sem lett volna…) De azért őt sikerült rábeszélni, hogy autóba pattanjon és egy futóval, benzinpénzt +20%-ért eljöjjön a motorért.

 

Attissal ketten folytatjuk az utat. Sarkadott valahogy nem nagyon akarjuk elérni. Végig full gázon megyünk és bizony másfélóra kellett még, hogy elérjük. 90 km. Kivagyunk, nagyon. A kút 22:00-kor zár. Alig értünk ide. Szerencsére – ha nem is túl készségesen – kiszolgáltak még minket. Sőt a tök kulturált vécét is igénybe vettük. Jól esett. Ettünk, ittunk és úgy döntöttünk, hogy most már tök felesleges rohannunk… csak szépen biztonságosan.

 

Elindultunk. Előre mentem és az alig pislákoló lámpám fényével próbáltam száműzni az útról a sötétséget. Nem sok sikerrel. Alig láttam valamit, de azt legalább sehogy. A nagy sötétségben a halovány fény által vágott alagutat követtem, az alagút fala a sötétségből előtörő furábbnál-furább dolgokkal volt szegélyezve. Hol egy száját tátó szörny, hol egy felém integető fürdő ruhás angyal mellett suhantam el… Nem nagyon érdekelt a környezetem – rátapadtam a 4-5 méterenként felbukkanó fehér csíkra és húztam…

 

A következő falunál Attis jelezte, hogy nem teljesen erre gondolt, amikor biztonságról beszélt… alt

 

Előre engedtem, hasítsa át ő az éjszakát… Most már a hátsó lámpájának csábító pirossága volt a vonzalmam tárgya. Levakarhatatlanul rátapadtam. Közben kuszábbnál kuszább gondolatok árasztották el a fejem. Nem sok minden rémlik ebből a szakaszból – arra határozottan emléxem, hogy egyszer, amikor kinyitottam a szemem, akkor azt láttam, hogy az előttem lévő fénykarika tőlem sokkal jobbra van, én épp egy csábos fehér vonalon hajtok át és szembe velem csak a sötétség volt látható… hírtelen mozdulattal irányba állítottam a Centrót, az árok helyett inkább az elkanyarodó úton maradtam. Próbáltam életet verni magamba, felhajtottam a plexit. a csípős éjszaki menetszél kb. két percig magamhoz térített. Aztán jöttek a hosszú-hosszú pislantások újra.

 

Valahol Battonya környékén úgy döntöttünk, hogy ez már tarthatatlan. Javasoltam Attisnak, hogy a jól bevált taki módszerrel próbáljuk eloszlatni az fáradságot: szálljunk le és toljuk a motorokat úgy 2-3 villanykaró köznyit. Ezt tettük. Mondjuk villanyoszlop az nem volt, de toltuk. Egészen magamhoz tértem. Makóig nem is volt alvási problémám, már-már kedvem lett volna egybe legyűrni a teljes távot, amikor is Az egyik benzinkútnál Attis úgy döntött, hogy most kipróbáljuk az attis módszert is: hunyunk egy órácskát. Beálltunk egy kamion parkolóba, az út menti szegélykövet párnaként használva pár perc múlva már csak a horkolásunkat lehetett hallani.

 

Kábé egy óra múlva újra motoron voltunk – a Makó-Szeged, amúgy 23 km-es távot – a határmentén kb. 40 km-re sikerült feldolgoznunk… Végül hajnali 3:20 körül értünk be Szegedre. Itt Attis lepattant, ment aludni. Én elgurultam még a starthelyként szolgáló Shell kútig, hogy tényleg teljes legyen a kör. Dokumentáltam az adatokat, megtankoltam és irány home.

 

Másnap reggel 9-re beugrottam a melóhelyre, kicsit gályáztam. Majd kimentem Robihoz – a szerelőhöz – hogy megérdeklődjem, hogy haladt a scarabeóval. Mondta, hogy ne kapkodjak. Kati még alszik és ő se nézett még rá a motorra. Mindenesetre 11 körül értem oda. Beszélgettünk, megnéztük a motort. Robi szerint nem dugulási gond lesz – szerinte elszállt a kopresszió a motorból ezért nem tudja az üzemanyagot az induláshoz szükséges mértékbe beszívni, összesűríteni. Szóval szerinte nagyobb a baj. Később mért egy kompressziót is. valami 3 körüli értéket mutatott. Azt monda, hogy már a 6 is netszes… Ettől függetlenül kitakarította, az amúgy tiszta karbit… nem indul.

 

Végül még egy napot rászántak és végül szerdán futóra pakolták és hazaszállították a scarabeót is.

 

Na, kb. így ért részemről véget ez a túra.

 

Kíváncsian várom a többiek beszámolóját – egyenlőre hatalmas a csend.

 

Én nagyon jól éreztem magam. Egy pillanatra sem hagytam magam eltántorítani a céltól és a viszonylagos jókedvemtől… Csak úgy mellékesen jegyzem megy, hogy azt mondtam, hogy ezt a túrát soha többé… de már nem vagyok benne olyan biztos. Nagyon bejött.

 

Rá tudnátok beszélni még egyszer. alt

 

Köszönöm Katinak a türelmet, Attisnak a kitartást és a részvételt!

 

Tények:

 

Sátoraljaújhely-Csenger              
indulás km indulás id? érkezési km érkezési id? tankolt távolság fogyasztás átlagsebesség
39828,2 11-08-01 08:40 40033,2 11-08-01 13:40 5,92 205 2,89 41,00

 

 

 

Csenger-Sarkad              
indulás km indulás id? érkezési km érkezési id? tankolt távolság fogyasztás átlagsebesség
40033,2 11-08-01 14:10 40275 11-08-01 21:25 7,02 241,8 2,90 28,45

 

 

 

Sarkad-Makó              
indulás km indulás id? érkezési km érkezési id? tankolt távolság fogyasztás átlagsebesség
40275 11-08-01 22:20 40398 11-08-02 02:25 3,41 123 2,77 27,33

 

 

 

 

 

Képek:

 

 Keresd a galériában!

 

Videó:

 

 

 

 


 

 

 

Energia Mentők szerint:

 

 

 

Nekem sajnos nem sikerült a technika megadta magát, de ami sikerült belőle azt nagyon élveztem.
Beszámoló tőmondatokban:
- A motor: simson 51-es, a túra előtt blokk szétszed csapágyak, szimeringek csere, lendkerék kicsit kotyog ezért zsír újra cserélve.
- túra-1hét Győr-Sopron-Győr (200 km) próba járat, minden oké.
- túra indulás Győrből töltésen Rajka felé, péntek 03,20 kor teljesen egyedül mert csak én vagyok ilyen hülye, hogy ilyeneket csinálok( a haverok szerint)
-05,00 Rajka tankolás indulás tovább (sok vad ugrált előttem a töltésen, figyelni kellett)
-9,30 Lövő tankolás indulás tovább
-12,10 Szentgotthárd tankolás indulás tovább
-Szentgotthárd-Őriszentpéter között a turista úton nagyon kemény off-road még enduroval is kemény lett volna
-17,45 Barcs minden simán ment semmi eső, jó idő, a seggem még csak nem is zsibbadt a megtett km 577,
- indulás tovább, Barcstól 10 km-re pukkanás a motor megállt, útszélén szokásos rutin gyertya ki- nincs szikra, 5 percenként segíteni akaró emberek álltak meg kb 15 perc múlva már megvan egy barcsi szerelő aki megcsinálja, de el kell vinni a gépet.
- nincs más hátra tolás, kb 100m után meg áll egy lépcsőshátú vectra, mire körülnéztem már benn a csomagtartóban a motor és megyünk a szerelőhöz. Hamar kiderült, hogy a hiba a zsír új lendkerékben van. Javíthatatlan csak egy türhető bontottra tudta kicserélni. Persze a tekercsek is megégtek további bontott alkatrészekkel ez is megoldva, már csak a világítás tekercs rosszalkodik, de nincs alkatrész ezért úgy marad. A motor állapota végett a túra törölve, nem kockáztattam tovább a bontott alkatrészekkel.
-péntek éjjel 12,40-kor indulás Barcsról Balatonszemesre a családi nyaralóba,  kb 50 kilométerre a céltól a lámpám meghalt, fejlámpa a motorra kötöz és a maradék távot így tettem meg. Közben egy kis pihenőt tartottam egy buszmegállóban kb 1 órát.
-Bszemesre 3,30-kor érkeztem meg.
Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam végig menni, lehet hogy bírták volna a bontott alkatrészek(a fejlámpa meg nagyobb fényt adott mint a gyári jó lámpa), de akkor és ott ez tűnt a legjobb döntésnek.
A túrát bár csak 720 km tettem meg nagyon élveztem és feltett szándékom, hogy még az idén megy csinálom.

Comments powered by CComment

f t g