Copyright 2017 - Minden jog fenntartva.


Itt olvashatod az eredeti kiírást...

Ez történt SzAttis szerint:

Már hetekkel korábban, izgatottan készültem erre a túrára. Alapvetően kezdő motoros vagyok, illetve óvatos duhaj… kell a tapasztalatszerzés, mielőtt nagyobb gépre ülök… lehetne-e ennél jobb alkalom…:) Tudtam, hogy kihívás lesz mindenkinek, gépnek embernek egyformán. NNa ez be is jött…  de megcsináltuk :)

 

Látni akartam, hogy az 50ccm mire elég. Ezúton osztom meg: nagyon sok mindenre, a hegyi szakaszoknál pont megfelelőnek éreztem a tempót, amit a kisgépekkel produkálhattunk. Nagyobb gépekkel gyorsulás-lassulás kombó játszik, a kisgéppel meg szép egyenletesen lehetett nyomni, tetszett. Az ütemterv amúgy elég kíméletlennel bizonyult, de be kell látni, a teljesítménytúrázás nem megy másképp. Nem megy a „légy szíves menjünk már”-al sem. Kíméletlen tervet tartani kell… itt jön a szépsége :) ennek a műfajnak. Menni kell akkor is, ha nem esik jól, ha fáj. Szóval nem állítom, hogy minden percben őszinte volt a mosolyom, de a célt el kell érni! :) Ráadásul Taki idálisan ellátja a hajcsár szerepet, nem is pepecsel holmi udvariaskodással, szóval számíthatunk rá… :) Viszont nem kellett navigációval és tájékozódással foglalkoznunk, Takinál a gps mindent tudott, vízálló, ami az én e52-mről nem mondható el.

A liberty újraélesztése után (túra előtt 2 héttel elcsaptak – kis híján odalett) elkezdtem felkészülni. Robi, a szerelő elvileg rendben talált mindent, bár sanszos, hogy főtengelycsapágyas a kicsike, de még nem lesz gond, ettől el lehet menni. Szerencsére igaza lett.

Nem egyszerű doboz híján erre a gépre pakolni, maradt a biciklistáska. Ez űrtartalomra elég, de kicsit széles, a légellenállásban nem kedvez, de végül maradt. Ami bonyolította a helyzetet, az a tankolás. Mivel alig több, mint 5 literes a liberty tankja, kellett még hely a pótbenzinnek. Ezt a bicajostáska egyik oldalzsebe biztosította, bár jelentősen kilógott a benzinkanna… ráadásul minden tankolásnál bicajostáska leszerel, ülés felnyit, tankolás, majd vissza minden. + ha a póttankba is kellett nyomni. időveszteség.

Naivan azt gondoltam, azért enni fogunk… így készültem kis szendviccsel, konzervvel, ételmelegítővel. Kicsit utánaszámolva, és Takit ismerve tudhattam volna, hogy esélytelen. A felszereléseimről később még ejtek néhány gondolatot.

Mivel nem túl régóta kapott el ez a motorozási mánia, igyekeztem alaposan felkészülni. Azt azért sejtettem, hogy a simson sr50 (mopedrally 2x) nyergében ez a túra keserves lett volna, a liberty nyerge nagyon kényelmes, de azért megviselte az alsófelem.

 

Sajnos nem jöhettem el pénteken szabira, Taki volt oly szíves miattam szombaton indulni. (Ezt ezúton is kösz). 4 órára terveztük az indulást, alig aludtam. Este még pakolási próba, hogy ne reggel kelljen, szendvicsek, stb. meg hát nagyon izgatott voltam. Reméltem, hogy nem lesz rossz időnk, ez sajnos nem jött be. Az éjszakai eső nem állt el, bárcsak kicsit szemerkélt, de azért csak esett. Odaértem az indulási pontra időben, tankolás, felszerelés ellenőrzése. Taki késett. :)

 

Mórahalom környékén annyira elkezdett esni, hogy be kellett öltözni. Így egyébként semmi gondom nem volt, de a cuccok eléggé lefogták a gépet. A centro utazója a liberty max sebessége volt, amit én nem annyira szeretek. Az első tankolás után (gyors fogyasztáskalkuláció) könnyen meggyőztem Takit, hogy elég lesz nekünk egy kicsivel alacsonyabb, de mégis tempós haladás… :) Na, ez már tetszett. Mohácsnál már szép idő volt, elrakhattuk az esőruhát. sajnos még aznap elő is kellett venni az Őrségben. A dél-dunántúli szakaszon nyomtunk egy kis offroad-ot, amit személy szerint nagyon élveztem. Kati – aki Drávaszabolcsnál csatlakozott – kevésbé. Már az elején szidta minden felmenőjét az offroad kitalálójának… :)

 

Estére Lövő után egy félreeső mellékúton találtunk helyet a vadkempingezéshez. Mivel ekkor már teljesen sötét volt, elég púpos részre sikerült felverni a sátrat. Kati – számomra sokkoló információként – egy szál hálózsákkal és néhány szemeteszsákkal jött el a 80 órás túrára. Az eső már újra elkezdte, így befogadtam a sátramba, ami reggelre be is ázott. (hiába, a sötétben nem sikerült rendesen kifeszíteni) Ez egy ezeréves hagyományos sátor, de nagyon a szívemhez nőtt, és elég gyorsan felállítható, így ezt hoztam, mivel egy főre még elég.

 

Másnap elég jól haladtunk, bár az eső nem akart elállni… kis szünetek voltak csupán. Az eső önmagában annyira nem is lett volna baj, de sajnos a rövidítéseket az ázott talaj miatt ki kellett zárni… :( Győr után kicsit összeszedtük magunkat, és Esztergomba a komphoz sikerült a tervezett időben érni. Itt lett majdnem egy óránk, ami azért nagyon jól jött, kipihentük magunkat. Szobnál ismét belehúztunk, és irány Észak-magyarország és a hegyek!

 

Gyönyörű szakaszok következtek, nagyon élveztem. Salgótarján előtt kissé lemaradtam, levenni az esőruhát, kicsit a kesztyűt sem húztam vissza. Jó esett a vizes kesztyű helyett a langyos szellő. Ekkor betámadott egy kis agresszív darázs, a gyűrűsujjam bánta… alig bírtam visszavenni a kesztyűt. Salgótarjánban gyors tankolás, aztán Taki defektje ugyan megakadályozta, hogy eljussunk az eredetileg tervezett éjszakázási ponthoz, de Aggtelek, Jósvafő után ránk esteledett. Megint esett, ráadásul vizes helyet sikerült találni… kellemetlen és rövid éjszaka volt. Vizes cuccokkal ébredtünk, sietve pakoltunk, és irány Sátoraljaújhely!

 

Reggel a Zemplén szépségei után újabb tapasztalatot szereztem: vizes lejtőn ne kanyarodjunk, miközben első féket is húzzuk… borultam egyet. A bal tükör összetört, a táska oldala kiszakadt, a motor széle karcolódott… kormány kicsit görbült. Én pedig egy karcolás nélkül megúsztam, bár az esőruha kiszakadt. Itt jegyezném a védőruha szerepét: teljes protektoros gúnyában voltam, ez most be is töltötte eredeti funkcióját. Motor felállít, kormány kiegyenesít, és nyomás tovább. A jobb oldali indexem elment (itthon derült ki, hogy kontakthibás volt az izzó, nincs köze a csúszáshoz)

 

Sátoraljaújhelyen egy papír-írószer boltban vettem egy kis tükröt, kemény 160 Ft-ért, gyorsan beraktam a törött helyre némi szigszalaggal és nyomás tovább. A kelet-magyarországi szakasz nagyon kényelmetlen volt számomra, még mindig vizes cipő (ami amúgy Szegedig se száradt ki), hosszú, kopár szakaszok, Csenger nagyon messze volt. Ott szembesültünk, késésben vagyunk, de azért küzdjünk tovább. Taki beszervezett egy kis offroad-ot, szerencsére, mert már amúgy nagyon unalmas volt, szinte aludtunk. Kati szentségelt, én élveztem, a liberty jól boldogult a tereppel. Valahol összeszedtem egy szöget (szerintem sokkal korábban, az első mindig engedett kicsit). Ugyan készültem javító-kukaccal, de mivel a kézipumpával belenyomott levegő egész jól kitartott, megkeresem az első lakott települést (Nyírbéltek), ekkor még csak olyan benzinkutat kerestem, ahol normálisan megcsinálhatom, és van levegő. Benzinkút lett, levegő nincs. De miért nem megyek el a gumishoz? Tényleg miért is nem? Megtaláltam, és ingyen 1 perc alatt megcsinálta ugyanazt, mint amire én készültem, amiért újfent köszönet. Takiékat megkerestem, indulás tovább.

 

Sajnos Katinak Nagykerekinél tönkrement a motorja, feladni kényszerült a harcot. Sajnálom, mert nagyon példamutatóan, kitartóan, elviselve minden hajtást és noszogatást küzdött. Robi barátunk jött érte.

 

Takival nagyon belehúztunk, jól haladtunk. Bár azt hittem, Sarkad sose jön el. Innen még jó messze Makó. Itt már a fáradság és az éjszaka versengtek a kikészítésünkön, de nem adtuk fel. Viszont a kis alvás a benzinkút betonján, és a motortolás a sötét úton, felnyitott sisak csodákra képes!

 

Makón shell kút. Nagyon finom a kávé. :) Kicsit hazai érzés, mintha már-már otthon lennénk, pedig majd’ 50 km. Viszont gond nélkül, simán megtettük. A sötétben a liberty lámpája nagyon jó szolgálatot tett, abszolút jól látni vele a sötéten.

 

Végül kb fél 4 re Szegedre értünk. A liberty és a centro órája valszeg nem egyformán jól mér, nálam a megtett táv 2068km, (Takinak 1957 km)

 

néhány gondolat a felszerelésemről.

 

kaja: sok lett a konzerv, nincs idő megenni. Szendvics, esetleg csoki jöhetett volna még… vittem zacskós levest is, nagyon jól esett első este, után megint az eső szétverte a főzési ambícióimat.

 

Mivel alapvetően kávés ember vagyok, gondoltam legalább reggelre kell valami. A gázfőző-nescafe párosból a gázfőzőt már csak a mérete miatt sem akartam, illetve egy esetleges borulásnál… szóval macerás. Beszereztem egy svájci ételmelegítőt, ami zselé-alapú. Kis tégely, praktikus … ja, és 850 Ft. könnyen gyújtható, és egyszerűen rárakjuk a kupakot, ha már nem kell. Nagy lánggal ég, ugyanakkor gyorsan kihűl, lehet csomagolni. Az első hajnalban főztem is egy kis kávét, amíg a sátrat csomagoltam, második hajnalban az eső miatt nem volt kedvem, de nagyon gyorsan felmelegíti a vizet. Szóval jó kis eszköz.

 

ruházat: az esőruha olcsó, 2000 ft-os munkavédelmi boltban, és jó szolgálatot tett. Az ülepemnél ugyan mindig megállt a víz, és ott átszivárgott azért. Taki azt mondja mind ilyen, a robogós lábvédő lenne megoldás. Legközelebb kipróbálom. J A motoros nadrág/kabátba indulás előtt még visszaraktam a bélést. Jól tettem. Pólók: a kabát alá vittem én bőven, gyakorlatilag az történt, hogy második nap az első napi ruhával együtt vettem fel, és hát így se rohadt le rólam. Aztán rajtam maradt, és még egy pólót alávettem hétfőre. Hűvös volt, 16 fok volt valamelyik városban, ez motoron még hidegebb érzéssel járt. Szóval sok lett az alsóruha, de ha többet adunk az igényességre, kell. :)

 

Bakancsot csak a túrabakancsom vittem, merthogy úgyse fog sokat esni… a motoroscsizma azért túlzás lenne. A kisebb esőket simán bírta is. harmadik reggel felvettem a páromtól kapott csizmavédőt. Ez remekül szuperált. Kár, hogy a borulásnál szétszakadt. :(

 

navigáció: az e52-re garmin xt, erre a Taki által elküldött track, + turistatérképek.hu térképei. sajnos valami oknál fogva ez a változat – vagy csak nálam, de max 1000 útpontot kezel, így tömöríteni kellett. Nagyon vékony vonalként jelzi az útvonalat, alig látni, nem vastagítható. Így is jól használható, bár a kanyarokat rövidíti… :) Viszont a rögzítés nem jött be: a jobb tükör helyére (ami még a túra előtt a balesetnél széttört) egy 8-as csavarral egy univerzális telefontartót rögzítettem. Nagyon berezgett, a telefonom folyamatosan kilazult, nem vártam meg, míg 55-km/h-nál leesik, így a rosszabb utaknál le kellett vennem. Másrészt pedig a vízállóság: esőben – amiből most sajnos rendesen kijutott – nem tudtam használni. (bár nem is nagyon lett volna rá szükség, Taki kütyüje kéznél volt.) Viszont jó tudni: offline módban egy teljes napot simán navigál.

 

Végül, de nem utolsó sorban A VAS: Piaggio Liberty 50 2T

 

Nem túl drágán vettem 3 héttel a túra előtt, egyedi szín, mondják, nőies, de szerintem csak klasszikus olaszos stílus, megszokható, karakteres menta zöld. Amit egy hétre rá sikerült is összetörni. (rajtam kívülálló okból). Már-már lemondtunk róla, csúnyán nézett ki, gondoltam, ebből bontó lesz. De alaposabban megvizsgálva: kormány hajolt, teleszkóp majd derékszögben, (azt mondja Robi, így jobban veszi a kanyart :)), a váz görbült, talán egy másik váz. Ok, szereztem egyet Kecskemétről. (bár az eladó nem volt teljesen korrekt, nem az 50-es vázát adta el, a ráírt 125-ös filc-írást lecsiszolta és nem sérülésmentesen, de ez csak később derült ki… grrr) de a gép él és élni akar: valszeg elég a motortartó bakot kell cserélni, az pedig alkalmas. Robi a túra előtti hétvégén átrakta az eredeti kasztniba, kormány kiegyenesít, teló csere, átvizsgálás, olajcserék, karbitisztítás/beállítás.

 

Első reggel kicsit nehezen indult, valszeg jól megszívta magát előző este leállításkor. Ettől és egy kis dugulástól eltekintve remekül ment. 175 km-t képes menni egy teli tank benzinnel, (terepes szakasznál 165), bár 130-km után világít a lámpa. Úgy voltam vele, a túra után eladom, de mivel ilyen jól teljesített valszeg családban marad…

 

Viszont a robogók – különösen a 2T  - folyamatos pörgése valahogy nekem nem jön be: jobban kedvelem a váltós gépeket, úgyhogy ezirányban megyek tovább…. bár a 4T nagyköbcentit még meg kéne vizsgálni… ;)

Részemről megtenném még egyszer ezt a túrát bármikor, de szívesebben 125-ös géppel, illetve nem teljesítménytúra részeként. (bár anno a K100 után is megfogadtuk, hogy soha többé, aztán rá egy évre mégis újra elmentünk…:)) Már látom, hogy a kismotorokkal is meg lehet csinálni, de azért ez feszített. Ugyanakkor kishazánk olyan területeit érintettük, ahol többet is érdemes időzni/motororozni. Pl Őrség, vagy Zemplén nagyon bejön.

 

Jó volt, élmény, élveztem a túrát! Kösz Takinak a szervezést!

 

 

 

 

 

f t g