Copyright 2017 - Minden jog fenntartva.

Hát ezt kénytelen vagyok megosztani veletek... mert ilyet még nem pipáltam... ;)

 

Tavaly vettem a Simson 51-es gyári endurómat... 89-es kiadás. Tirisztoros, 12Voltos rendszer, 4 sebesség stb...

Az őszi mopedrally-t ezzel jártam be. GPS szerint 55 km/h volt a végsebessége, azt szépen vitte. Fél gázzal és full gázzal is...

 

Az őszi rally-n kicsit alul kalibráltam az olajat a benzinhez, így menetközben kétszer is megszorult. Pedig precízen mértem az 50-es keveréket és mindig jó minőségű, full szintetikus 2t olajat használtam... (Ráöntöttem egy kis olajat és mentünk tovább...)

Aki ott volt az őszin, az tudja, hogy irgalmatlan sarakon mentünk át... néhol keményen megmerültünk. A végén nekem is sikerült valahogy egy kis vízhez jutnom, így amikor este, didergő hidegben elindultam hazafelé sajnálattal tapasztaltam, hogy csak fél- vagy annál nagyobb gázzal hajlandó menni a kicsike. Ha kisebb gázt adtam, elkezdett dadogni. Így aztán így jöttem végig - semmi kedvem nem volt útközben szerelni. Amúgy is ez volt az ideális utazó tempóm.

Mivel végig sötétbe jöttem, így teljesen elájultam a halogén izzó fényerejétől. Még SOHA nem volt (pedig volt már pár) olyan segédmotorom, amivel simán tudtam sötétben motorozni.

 

Hozzászólás (0 Hozzászólások)


Itt olvashatod az eredeti kiírást...

Ez történt SzAttis szerint:

Már hetekkel korábban, izgatottan készültem erre a túrára. Alapvetően kezdő motoros vagyok, illetve óvatos duhaj… kell a tapasztalatszerzés, mielőtt nagyobb gépre ülök… lehetne-e ennél jobb alkalom…:) Tudtam, hogy kihívás lesz mindenkinek, gépnek embernek egyformán. NNa ez be is jött…  de megcsináltuk :)

 

Látni akartam, hogy az 50ccm mire elég. Ezúton osztom meg: nagyon sok mindenre, a hegyi szakaszoknál pont megfelelőnek éreztem a tempót, amit a kisgépekkel produkálhattunk. Nagyobb gépekkel gyorsulás-lassulás kombó játszik, a kisgéppel meg szép egyenletesen lehetett nyomni, tetszett. Az ütemterv amúgy elég kíméletlennel bizonyult, de be kell látni, a teljesítménytúrázás nem megy másképp. Nem megy a „légy szíves menjünk már”-al sem. Kíméletlen tervet tartani kell… itt jön a szépsége :) ennek a műfajnak. Menni kell akkor is, ha nem esik jól, ha fáj. Szóval nem állítom, hogy minden percben őszinte volt a mosolyom, de a célt el kell érni! :) Ráadásul Taki idálisan ellátja a hajcsár szerepet, nem is pepecsel holmi udvariaskodással, szóval számíthatunk rá… :) Viszont nem kellett navigációval és tájékozódással foglalkoznunk, Takinál a gps mindent tudott, vízálló, ami az én e52-mről nem mondható el.

A liberty újraélesztése után (túra előtt 2 héttel elcsaptak – kis híján odalett) elkezdtem felkészülni. Robi, a szerelő elvileg rendben talált mindent, bár sanszos, hogy főtengelycsapágyas a kicsike, de még nem lesz gond, ettől el lehet menni. Szerencsére igaza lett.

Nem egyszerű doboz híján erre a gépre pakolni, maradt a biciklistáska. Ez űrtartalomra elég, de kicsit széles, a légellenállásban nem kedvez, de végül maradt. Ami bonyolította a helyzetet, az a tankolás. Mivel alig több, mint 5 literes a liberty tankja, kellett még hely a pótbenzinnek. Ezt a bicajostáska egyik oldalzsebe biztosította, bár jelentősen kilógott a benzinkanna… ráadásul minden tankolásnál bicajostáska leszerel, ülés felnyit, tankolás, majd vissza minden. + ha a póttankba is kellett nyomni. időveszteség.

Naivan azt gondoltam, azért enni fogunk… így készültem kis szendviccsel, konzervvel, ételmelegítővel. Kicsit utánaszámolva, és Takit ismerve tudhattam volna, hogy esélytelen. A felszereléseimről később még ejtek néhány gondolatot.

Hozzászólás (0 Hozzászólások)
f t g