Copyright 2017 - Minden jog fenntartva.

Több mint 1240 km...

Kizárólag segédmotorokkal...

Több mint 2000 m-es csúcsdöntés....

Transfogaras...

Transalpina...

Idén nyáron egy válogatott bandával vágtunk neki Fogarasi átjárón átívelő segédmotoros erdélyi túránknak... ami a legkedvezőbb jóslások alapján is minimum 1200 km-nek ígérkezett.


1:53
Erdélyi MopedTúra 2016. - 1. nap

Hozzászólás (0 Hozzászólások)

Így látta Tünde

IIIINDULÚÚÚÚNK!!!! :D ( Aki ott volt, még most is hallja...! ;) )

Azzal már tavaly szembesültem, hogy van egy hihetetlen pasi, vhol Szegeden, aki képes többszáz embert kimozdítani a meleg kandalló és a töltöttkáposzta mellől decemberben, a jeges szélben, jégben, hogy motorra pattanjanak, es bejárják a HCC-HO túrát.
Beszélgettünk..., ajánlotta azt is, hogy vegyek egy simsont, mert az 50 köbösökhöz vannak jó programok, és most nyárra még erdélyi túrát is szervez nekik..., -megyek? :)
Én meg komolyan vettem a kedves invitálását, mert őt nem lehet nem komolyan venni...
Igaz ugyan, hogy a Simóból Liberty lett, de a legnehezebb feladatnak tényleg, egy megbízható robesz beszerzése bizonyult... A túrán való részvétel feltétele volt még, hogy teljesíteni kell legalább egy moped-rallyt. Pünkösdkor, bár elég kalandosra sikerült, de ezt is kipipálhattam! :)
Ezután még próbálkoztam ugyan, hátha, a közben kialakult Csapatból csak egy valaki is reálisan gondolkodik ;) és kiszavazza a részvételemet, ha másra nem, hát a teljes motorszerelési-analfabetizmusomra hivatkozva... De nem..., és ezt így utólag is köszönöm!
Közeledett az indulás napja, a mocikon meg sorra kezdtek kijönni a javítandó, cserélendő hiányosságok. Az utolsó héten is mindenki még alkatrészekért szaladgált, egyedül Taki motorja várta teljes készenlétben a rajtot, néha csodálkozva meg is jegyezte: - Itt mindenkit meglepetésként ért az indulás időpontja...?!?!? -
(egyébként el kell ismerni, jó szerelőre bízta a járgányát, mert a túrát egyedül az ő mocija bírta végig szerelés nélkül) .

Így történt, hogy jún. 23-án már ott voltunk Takiéknál Szegeden, és élvezhettük a vendégszeretetüket. Arra azért kíváncsi vagyok, hogy mit ígérhetett be ;) a kedvesének, aki végig mosolyogva tűrte, hogy egy rakás motoros, sáros csizmában betóduljon a családifészekbe, és elfogyassza az általa bepácolt húsokat, a koviubiját... stb.
Roni előtt tényleg le a kalappal, finom volt a vacsi is, köszönjük, a gyerekek meg imádnivalóak!
24-én már, majd egy tucat, felturbózott mopedes lépte át a határt, hogy meghódítsa a Partiumot!
Részletekbe nem is bocsátkoznék, mert akkor folytatásos regényt kellene írnom..., az útvonal, és egyéb statisztikai adatokat majd a FőszervezőÚr leírja ;)

Hozzászólás (0 Hozzászólások)

A történet melyet megosztanék veletek jó 3-4 éve kezdődött. Van egy baráti társaság ,ha nem muszáj, nem nevesíteném a betegeket, van köztük, villanyszerelő, képvágó, benzinkutas, gépész, marós , autószerelő, stb. a lényeg a közösségben hogy senki sem normális. /szép is lenne, ha tiszták lennének/  Van egy fix pont az életükben: a filmbeli Üvegtigris, jelen esetben  a mocis bolt. A "vágó " jó pár éve nem tudott nyugodtan dolgozni,  így a neten keresgélve rátalált a sokak által hülyeségnek tartott szórakozásra: Offroad MopedRally! Ez mekkora hülyeség. Az idők kezdete előtt, nem is foglalkoztak a beteg gondolattal. Aztán eltelt egy év, és ismét felszínre tört a karma, a végzet. Mindenki motoros beállítottságú alapvetően, ám a terepmotorozás vagy a múlté volt, vagy nem is jelentett semmit a többségnek. Ennek ellenére a "beteg sereg" rábólintott. Elindulunk a rallyn!  

A Földönkívüli, a Villanyszerlő, Gargapitics, a Vágó, és a Szerelő rengeteg energiát nem sajnálva elkezdtek áldozatokat felajánlani a Sebesség Istenének. Vásároltak olcsó alkalmasnak tűnő mocikat. Volt terepezés, motorerősítés, merevítés. Bejárták a környező hegyeket, edzés címszóval.  A lényeg: felkészültek a kihívásra! Míg a verseny előtti napon jött a kérdés, „A homokkal hogy vagytok? Na szép , mindenre számoltak de a homokkal nem. Mi az, hogy homok? Magyarországon vagyunk, vagy nem? Mindegy is, légszűrő tuningok ezerrel. Aztán bekövetkezett a végzet. Az előző netes nevezés meg volt, meg jött a GPS track, a moci tele benzinnel, nem lehet probléma!

Elindult a beteg sereg! Reszkess Kárpát medence ! Az első 50 kilométer szinte eseménytelen, nem találják az utat, hol lehet az ellenőrzőpont? Várjatok, elveszett az Űrlény. Na és jött a homok!!! Nem is gondolná az ember fia, hogy ez is az ország része, és de. Rá kell ébredni ez itt a Góbi magyar kirendeltsége. A gépeken azonnal jelentkeznek a tervezési, és karbantartási hiányosságokból adódó tünetek: változó alapjárat, érdekes motorhang, beragadó gáz, egyre többet tisztított gyertyák, és sorolni lehetne a viccesés és katasztrofális jeleket, melyek mind arra mutatnak - nagy bajok várhatók. Na de menjünk, haladjunk. Szó-szó, az orgoványi kutat már csak a hiányos csapat érte el. Az alábecsült HOMOK, mindegy. Szóval kösz a tapasztalatot. A homok isten IMMOTHEP megkapta a kellő számú áldozatot.

Jött egy kis nyugalom a hétköznapokban. Mindenki visszatért a hétköznapi betegségéhez. Na, de közeledett az ŐSZ. Az őszi gurulás már nem érintette meg az egész bagázst, egy főre csökkent a létszám, főleg a tó közepére állított simsonos fotók ölték meg a kedvet. A két hétig tartó esőzés megölte a hangulatot. A szerelő hozta a szokásos beteg gondolatait, nem riadt vissza. Társaságnak és sofőrnek a "Vágó" és az "Űrlény" elkísérte. Hihetetlen volt, de elérkezett az idő, a hideg hajnalt követően, több száz kilométer megtétele után a végcél előttük volt, Mélypont. Morálisan és fizikailag is?

Na, de csak elindult a díszes társaság. Kb. 25 neurológiai eset az esőzések ellenére ott volt, hihetetlen. A kezdő dagonya után kialakuló kellemesebb talaj , és a javuló időjárás, teljesen hibátlan gurulást eredményezett. Ezen a túrán bizonyította a továbbfejlesztett 2.0-ás technika a túlélő képességét. (megerősített váz, új futómű, más rendszerű légszűrő)

Ez volt az a pont ahol a kezdeti felsülés után ismét érezhető volt a remény, meg lehet csinálni a rallyt, úgy hogy a moci is túléli. Aztán újabb felsülés következett a Pünkösdi rallyn. Ismét az esőzés volt a visszatartó erő. A folyamatos eső és a hideg miatt, félve a következményektől, a teljes csapat feladta. A megtett kb. 30-40 km megtételéhez annyi idő kellett, mint máskor 100-120km-hez.Ekkor fogalmazódott meg a gondolat: eltelik pár hét, lesz még jó idő is, illetve születésnap is.

SZÜLETÉSNAPI GURULÁS - a gondolatot tett követte. A 3.0-ás gépsárkány hibátlannak tűnt, a társaság kiegészült két új motorossal is. Az időjárás kegyes a betegekhez. Minden klappolt. Valamelyest alázatot kellett volna mutatni a sebesség istenének.  Mindegy is már megtörtént.

Klassz túra volt mind a 240km, és jött a vírus újabb alfaja : Erdély. Az e-féle nyugodtan megülni nem tudó fószernek ez maga lett volna a mennyország, ha menni tudott volna. Tanulság: csak úgy közlekedj, hogy az őrangyalod utolérjen. Egyszerűen sajnálom, hogy nem mehetek, a kialakult klassz csapattal . Érzem a hiányát, hogy nem találkozunk személyesen, nem gurulhatunk falkába.

Motorozzatok!

Mutassátok meg Erdélynek !

Derítsétek fel a terepet, mert jövőre érkezek én is!    

Üdv egy beteg.

Hozzászólás (0 Hozzászólások)
f t g