Először is köszönöm a szervezést. Sok munkát tettek bele Takiék önzetlenül, a mi szórakoztatásunkra. Azt tanultam meg, hogy semelyik motor nem tud mopedrallyt teljesíteni szerelés nélkül! Csak az a kérdés, hogy mikor szerelünk. Van, aki előtte otthon, van, aki közben, és van, aki utána! Igen, ez a lényeg. Mert a jó motor kibír egy rallyt full gázon, de a második, harmadik menetet nem fogja.
Mi ketten indultunk. Egy klasszikus moped, Piaggio Bravo-val, és én magam egy híresen szar Franko Morini blokkal szerelt Italjet Torpedo-val. A Piaggio Bravo moped a felkészítés teljes hiánya kívül is totál alkalmatlan a terepen motorozásra, de ez a konkrét példány egy szar volt. A teljes hajtás blokkolt jobbra-balra, az első kerék csapággyal induláskor kb. 3 darab golyó lehetett, de ez hamar elfogyott, így vezetni olyan volt, mint egy tankhajó, az irányt kb. kijelölöd, és a motor kb. abba az irányba fog terjedni. A táv feléig jutottunk, de ott fel kellett adnunk, mert nem maradt több, így feladni kényszerültünk. Odáig 24 km/h átlagot tudtunk tartani. A benzinkúton egy sebes másfél órás szerelés után vége lett. Az Italjet gond nélkül teljesítette az őszi rallyt meglepő időeredménnyel, ezért a szokásos légszűrő takarításon kívül nem kapott felkészítést. A kút után, immár egyedül, elkezdhettem húzni a gázt. 65-70 km/h gond nélkül tartottam a terepen mindenhol. Azért ez figyelemre méltó ettől az ocsmányságtól. Azonban a táv kb. kétharmadánál (aki eljutott odáig, tudja) volt egy borzalmasan hosszú és mély homok. Ott hátráltam a csomagtartóra és koppgázt húztam. Nem kímélve a technikát. A borzalmasan mély homok fogott, mint a zöld festék. És ahogy átmentem, elkezdett csörögni a motor. Visszavettem a tempóból, de egyre erősödött a hang. Aztán a szervezőknek hála (kösz Taki 🙂 ), volt még egy, az előzőnél is rosszabb homokos rész, itt még ugye nem lehet finomkodni, muszáj folynia a homok tetejére a motornak, kell az erő. Hátráltam és csöveztem. Az utolsó két ellenőrző pontra már úgy értem be, hogy nem lehetett 3000 alá ejteni a fordulatot, mert leállt volna, és többet be se indul. Ott mindig megkértem valakit, hogy tartsa a gázt miközben írok, ezúton is köszi a segítséget! A táv végén az utolsó kilométereket már csak 25 km/h-val tudta megtenni a motor. Kicsit úgy éreztem magam, mint Le Mans-ban, hogy be kell fejezni a versenyt, különben kárba vesz az egész. Az átlagsebességem a benzinkúttól a célig 44 km/h volt.
Sokat tudtam gondolkozni közben a Mopedrally szellemiségéről, a világ nagy dolgairól, és az életem miértjeiről az úton! Ez az, amit egy igazi enduroval nem tudsz megtenni!!! Túl gyors a tempo ahhoz, hogy gondolkozz. Rájöttem, hogy szerelni kell, nekem szerencsére utána. Rájöttem, hogy lassan menni jó, és egy alkalmas motorral nagyon jó. Mert lassan menni egy enduroval unalmas. Rájöttem, hogy van miért várnom az őszi rallit, van célom. A cél magamat boldoggá tenni!❗ Nem nyerni, nem gyorsan menni jó motorral. Nem önigazolást keresni, "hogy azért mert..." Van, akit az tesz boldoggá, hogy egy ocska motorral megy és megjavítja. Van, akit az, hogy egy Rigával megcsinálja. Engem az, hogy egy "jó" motorral élményeket gyűjtsek.
Comments powered by CComment