Gonda Tibor szerint - MopedRally 2022

Sziasztok!

Egy kis beszámoló a „szöggyári” fűben szerelős sárga Babettás kalandokról.

Először is a motiváció: Tudom, és elfogadom, hogy mindenkinek más. Van, aki az időre megy, van, aki csapatban szeret motorozni, vagy csak jól szórakozni, teljesen mindegy szerintem. Én azt vallom, hogy hogy érezze mindenki jól magát és férjünk el békésen egymás mellett.

Sokadjára indulok, kisenduró, robogó, Simson, variátoros moped, tuning Babetta, volt már minden, de az elmúlt két évben a saját motivációm az lett, hogy nekem is 100%-ban oda kelljen tennem magam ahhoz, hogy szintidőn belül teljesíteni tudjam a rallyt. Tehát mozogni, küzdeni, szerelni, együtt élni egy olyan technikával, ami fillérekből megvan és éppen csak tudja a minimumot. Alkalmatlan a trackre? Mondhatjuk, de végig ment, nem tört ketté, tehát nekem teljesen alkalmas volt. Tény, hogy sokat kellett szerelni, de mindent meg tudtunk oldani. Sokat kellett tekerni, de ha úgy fogjuk fel, hogy ez egy bicikli, hiszen sokan 1-2 nap alatt ennyit bicajoznak, ahhoz képest az a kis tekerés a 200 km alatt… Szóval minden relatív.

A történet: Adott volt tehát a félig meddig működő gyári konfig 207-es Babetta, illetve egy könnyűnek ítélt track, mi baj lehet? Rally előtt 30 km-es offroad teszt, jól működött, de persze a rajt előtti este már nem ment csak 20 körül, szóval a 0. napon már szereltünk. 0. Jikov karbi takarítás, de legalább jó lett.

Utána 2-ig sztorizgatás a rajtnál, 4-kor pedig arra ébredek, hogy esik, szerencsére a sátram nem ázott be. Néztem én az előrejelzést, de optimista voltam és bevallom, esőre nem számítottam. Azt is tudtam, hogy a Babetta írtózik a víztől, bámultam tehát ki a fejemből tanácstalanul 2 óra alvás után, de mindegy, rajt, majd lesz valahogy.

Micskó Tibivel és Bencsik Tomival indultunk, mindkettő olajtükrös, Dellortos Babetta, nem is volt velük baj. Én kb 3 km-re jutottam, Bencsik Tomi egy halk Jikovozás után rám vigyorgott és egyúttal további jó rallyzást kívántunk egymásnak. Szóval a vasút után a magas fűben és szakadó esőben már a karbit vettük le. Utána ezt szépen ütemesen ismételgettük 10-15 percenként. Bevallom őszintén, nem jöttem rá, hogy mi az összefüggés a nedves környezet és a főfúvóka eldugulása között, de ami késik, nem múlik.

Szóval szoptunk, mint a torkos borz, de azért haladtunk is. 2T motoroknál mindig azzal kezdem, hogy ha megáll, kikapom a gyertyát, most persze nem. Lerohadt, rutinosan, negyedjére kapjuk le a Jikovot, nincs eldugulva. Persze, hogy ezúttal a gyertya pólusait közé ékelődött be a dzsuva…. Nem baj, itt már versenyt csináltunk az 5-ös anya tekergetésből. Be kell vallanom, egyszer el is fogyott a türelmem, 2 óra szívás után, amikor az előző szerelés után pár perccel látszólag minden ok nélkül megállt. Na, leugrottam róla, lehajítottam a homokba és megtapostam kicsit, de persze csak úgy az ízéért, hátha összekapja magát. Nem is volt baja vagy 50 km-ig utána. Nem vagyok büszke erre a mélypontra, de ilyen is volt.

Pocsolyába sem hajthattam, mert azonnal megállt, így kerülgetni kellett, de ahogy elállt az eső, stabilizálódott a helyzet és elkezdtünk szépen haladni. Csúszott rendesen, viszont annyi erő nem volt a motorban, hogy önerőből elinduljon terepen, így minden alkalommal, amikor 15 km/h alá lassultam, addig tekerni kellett. Sárban érdekes élmény a Babettát tekerve elforgatni a hátulját és keresztbe állni.

15 és 35 között viszont szörföltem a nyomaték hullámokon (Remélem, átmegy az irónia ) és haladtunk rendesen egészen addig, amíg vissza nem esett a végsebesség tartósan 25-re. Nyílt terep Kecskemét előtt és 25…. Kezdtem aggódni a szintidő miatt, hiszen 1 körül még a táv 1/3-a körül poroszkáltunk. A motor is meg-megállt, szóval valami üzemanyag átfolyási gond lehet, amit nem tudtam megoldani, hiába fújkáltam szorgalmasan a benzincsövet, illetve a tanksapkát is teszteltem.

Tankolás után szépen haladtunk, de az utolsó 50 km-en már pár km-ként megállt a motor és 15-20 mp tekerés után tudtam vele tovább menni, elvoltam így, az idő is szorított, szóval tekertem szorgalmasan a célig. 11:26 lett az eredmény, érzésre olyan 1-1,5 óra szerelés volt benne.

Küzdelmes volt? Fogjuk rá, tényleg keményen oda kellett tennem magam, de sikerült. Úgy érzem ezúttal átéltem a rally eredeti életérzését, amikor is kis pénzből valami filléres kismotorral kíséret, külső segítség nélkül, csak magadra és a motorra számítva célba érsz.

Lehet, hogy végig olvasva oltári nagy önszopatásnak tűnik, de egyszer mindenkinek ajánlom, mert maradandó élmény és szerintem van sportértéke. Jövőre úgy tervezem, hogy megpróbálkozom a Riga vonallal, mentem már vele homokban, ahhoz képest a Babetta egy atomerőműnek tűnt. (Tavaly, 35 fokban a végkimerülés határán feküdtem a mély homok mellett a tuning Babettámmal egy bokorban és próbáltam életben maradni, miután egy métert nem bírtam már tolni. Amikor egy idősebb versenyző elhaladt mellettem egy Verhovina mellett FUTVA, szóval van még följebb. Ez úgy beleégett a retinámba, hogy azóta sem hagy nyugodni. :-)) Minden tiszteletem.)

Köszönöm szépen a szervezőknek és a segítőknek, hogy minden évben ilyen jól szórakozhatunk, illetve a többi indulónak a bíztatást is.

Külön köszönet Nagy Tibinek a reggeli esernyőért, Tündinek a poncsóért, Micskó Tibinek a türelemért és a segítségért, illetve Nagy Petinek és Kendinek a célsörért. Akit pedig éjjel lefújtam az ajándék lánsprével, attól bocsi.