Jó reggelt!
El kellett telni egy napnak hogy, hogy leülepedjenek a tapasztalataim, és megoszthassam veletek az idei mopedrally-s élményeimet. Számomra a mopedrally nem egy esemény, hanem egy életforma. A hétköznapok is nagyon moped-, robogó- és motorcentrikusak, de a rally előtti hetekben-napokban, hogy is mondjam, felpörögnek az események! A rallyra kiválasztott motorrról többen lebeszéltek, ezért vásároltam egy babettát amit szépen fel is készitettem, de az utolsó napokban mégis egy régi kedvencemet, egy teljesen átépitett 207-es babettát választottam. Ezen kényelmesen lehet utazni, jó a futóműve, meg van minden táborozáshoz szükséges dolog helye. Több éve már mindig az előző este, lábon megyek le a rajthoz (Gyöngyös-Dunavarsány). Viszont az utóbbi időben mindig útba ejtem az országházat.
Itt köszönném meg az OMW kutas hölgynek a kedvességét, hogy teli áron tudott adni kettő liter benzint a forgalmitlan Babettába. Költse amire gondolom, de leginkább műbrébe elemre. Szóval kora este már a rajtnál táboroztam, táboroztunk. A társaság miatt már már tradició. Szerelések, sátorállitás, sztorizások. Ezeket nem feltétlen lehet megúszni épp bőrrel, szó szerint nem.
Na, de el jött a reggel, még ha nehezen is. Itt szembesülnünk kellett azzal hogy a pénteki gyönyörű idő teljesen elromlott. Szakadó esőben indultunk útnak a Micskó és Gonda Tiborral (Babetta 207). Erősen belehúztunk, és már a 4. kilóméternél jeletkeztek a műszaki problémák. Rövid vacilálás után (mivel a versenyszellem nállam mindig győz) mondtam is hogy "Tibik! Ti szerelésben mazohisták vagytok!". Az én vallásom pedig nem ez, szóval a fejemben tomboló verseny lovak azt mondatták velem, hogy menj tovább! Tibiéket hátra hagyva, picit unalmasabban, de szépen haladósan teltek a kilóméterek. Beértem a Farkas Gáborék csapatát, nekik a navigációval voltak problémáik. Az én megbízhatatlanul, de működő navimmal egész a 8-as pontig jöttek ők is. Itt elváltam tőlük, ők ebédelni akartak, engem pedig hajtottak a lovak! Innen gyakorlatilag szabadfogású lett a túra. Élveztem végig, a minimál homok, az eső miatti minimál por, a gyönyörű friss eső utáni illatok, amit egy autóban ülve sosem venne észre az ember. Szóval élménymotoroztam. Egyetlen dologra kellett figyelnem csak, hogy le ne álljon a kis vas. Hisz az előző két taknyolásom egyikénél elhajlott pedáltól nem volt egyszerű az újraindítás. Eleinte..., aztán később sok kosz megette a szabadonfutó racsnit, így már végképp nem tudtam se pedálozni, se indítani. Majd a teljesen megszünő hátsófék miatt lettem abszolut kamikáze. Na, de lényeg a lényeg: fantasztikus volt. A homokba és a porban motorozzon, aki jobban szereti mint ezt.
Úgy gondolom, hogy ismét egy felejthetetlen hétvégét kaptam, kapunk . Küszönöm szépen mindenkinek aki segitetett. Köszönöm a szervezőknek hogy energiát nem sajnálva, ennyi embernek örömet okoztatok.
Comments powered by CComment